Valahol Magyarországon

(Hivatali párbeszéd)

-- Hogy hívják?

-- Takács András.

-- Félre akar vezetni?

-- Mért akarnám?

-- Itt azt olvasom, hogy Tokacs Andrej Ivánovics.

-- Igen, mert oroszul így írták.

-- Akkor ön orosz?

-- Nem, kérem, én magyar vagyok.

-- Hol született?

-- Ungváron.

-- Akkor ukrán?

-- Nem, kérem, magyar vagyok.

-- De ez egy ukrán város.

-- Most Ukrajnában van, de amikor én születtem, 1942-ben, akkor magyar volt.

-- Anyja neve?

-- Hochdorfer Eugénia?

-- Ő hol született?

-- Körmöcbányán.

-- Azt most hogy hívják?

-- Kremnicának. Szlovákiában van.

-- Na, mondom, hogy maga nem magyar! Idejön mindenféle külföldi nevekkel! Azt hiszi, nekem van erre időm! Azt már meg sem merem kérdezni, hogy az apja hol született.

-- Hát, csak kérdezze meg nyugodtan!

-- Mért, hol született?

-- Triesztben.

-- Húú, a nemjóját! Mondja, azon kívül, hogy szépen beszéli a nyelvet, tulajdonképpen mitől lenne maga magyar?

-- Kérdezhetek valamit, kisasszony?

-- Hát persze, ezért vagyunk itt!

-- El tudná nekem énekelni, vagy legalább mondani a himnuszt?

-- Hazádnak rendületlenül…, ugyan, csak nem gondolja, hogy verset fogok itt magának mondani!

-- Esetleg a tizenhárom aradi vértanút?

-- Bolondnak néz?

-- Mit olvasott Illyés Gyulától?

-- Na, ebből elég! Ha nem tisztelném a korát, már kihívtam volna a rendőrséget! Ez egy hivatal kérem! Itt dolgoznak! Tudja mit? Hajlandó vagyok elhinni, hogy maga magyar, csak ne zaklasson a hülye kérdéseivel!