„Nekünk itt és most, a huszonegyedik században minden másodperc számít és kell. Legfőbb küzdelmeinket a látszat ellenére nem a hülye főnökkel, a korlátolt pedagógussal, az ellenséges szomszéddal vagy a pénz előteremtéséért vívjuk. A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.” (Vámos Miklós)
"Csodával határos módon az utolsó
pillanatban mindig megkaptuk a szükséges pénzt. Megesett - egy példát mondok a
sok közül -, hogy elfogyott a pénzünk, s másnap az egyik gyereknek be kellett
fizetni kilencszáz forintot az iskolába. Már délután kettő volt, a postás
mindig délelőtt hozta a pénzt. Nem szégyen kölcsönkérni, de nem akartam
senkinek örömet szerezni, miután mindig mondták nekem, hogy “Balczókám, felelőtlenség, fel is kell nevelni
a gyerekeket”. Mentem a postára, de semmi. Hazamentem. Hátul az udvaron
köveket raktam le; ott térdeltem, mikor öt-hat óra tájban jött a legnagyobb
gyerek, s azt mondja: “Kaptam ötezer-hatszáz
forint ösztöndíjat!” Nagyon sok ilyen eset volt.
Adódott egy más változata is: Egy nagy díjat, amit kaptam volna, nem fogadtam
el, mert úgy éreztem, megvesznek kilóra, ha azt elosztom, kiderül, hogy egy
kiló Balczó mennyit ér. Van, aki elfogadhatja, de van, akinek nem szabad
elfogadnia. Én ezek közé tartozom. Lemondtam. Sokan kárhoztattak miatta, sokan
kvartyogtak, hogy “te hülye, itt vannak a gyerekeid” tudtam, hogy nem
szabad elfogadni. Írtam egy levelet a felajánlónak, hogy megértésüket kérve
tisztelettel köszönöm, de a díj elfogadása ellenkezne a meggyőződésemmel. Még a
református templomban a baráti kör is kettéoszlott; viszont a visszamondást
követően kilenc hónapra telefonált egy ügyvéd, s elmondta: “XY hagyatékát
gondozom, aki meghalt 86 éves korában, és a végrendeletében a lakását önre
hagyta.” Megkérdeztem, kicsoda az illető. Mondtam: soha nem láttam, valami
félreértés van. Azt mondta: ennek ellenére. Eladtuk a lakást, s a lányainknak be
tudtunk segíteni a lakásvásárlásba, köveket tudtunk lerakni, ahová a mi
házunkban addig nem futotta, redőnyöket csináltattunk. A barátaimnak mondtam
is, hogy azáltal, hogy azt a díjat és a vele járó pénzt nem fogadtam el, a
Jóisten ezt az én életemben, a gyermekeim és unkáim életében olyan mértékben
fogja visszafizetni, hogy a legnagyobb üzletet kötöttem. Öt éven keresztül sok
mindenen változtatott az örökhagyó. Kiderült, hogy Kondor Katalin műsorát,
amely minden vasárnap egytől kettőig volt, s amelyben egy alkalommal velem
készült interjú, ez a hölgy végighallgatta, utána megírta a végrendeletét.
Az Isten engem így dédelget. Kinn voltunk Rómában, az olimpia ötvenéves
évfordulóján, s ott egy fiatal újságírónak diktáltam; mondtam azt is, hogy én
az Isten kegyeltje vagyok, nekem csak megszületni volt nehéz. Mindent kaptam,
csak ezt tudom mondani." (Balczó András háromszoros
olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó)
