Kedves Jézuska!

 

Ne haragudj, hogy levelemmel zavarlak, tudom, ilyenkor, karácsony előtt sokan fordulnak hozzád. Nem is kérni szeretnék tőled, mint a többiek, csak kérdezni. Amikor Béci berúgta a labdával az ablakot az iskolában és a kamerák nem mutattak semmit, Gizike néni azt mondta, te mindent tudsz és mindent látsz, és akkor Béci megijedt és bevallotta.

Szóval, te biztosan tudnál nekem segíteni, mert egyre azon töröm a fejem, hogy lehet valakiből kiszeretni. És mit kell tenni ahhoz, hogy az emberből kiszeressenek. Ezen azóta gondolkodom, hogy egyszer megkérdeztem nagyitól, hová lett az apukám, mire azt mondta, még meg sem születtem, amikor kiszeretett anyából.

Ezt nem értem. Hogy lehet valakiből kiszeretni? Csak szeretem, szeretem, aztán egy reggel arra ébredek, hogy már nem is? Szerintem ez lehetetlen. De, amikor nagyit kérdezgettem, csak a vállát vonogatta. Pedig én azt hittem, a felnőttek mindent tudnak. De még annyit sem tudnak, mint én. Mert én tudom, hogy soha nem tudnék kiszeretni anyából. Még akkor sem tudtam kiszeretni, amikor megvert. Pedig direkt figyeltem magam, hogy szeretem-e még. És szerettem. És szeretni is fogom mindig, amíg élek.

Bár néha úgy gondolom, ő néha kiszeret belőlem. Egyszer azt kiabálta nekem, ha nem lennék, akkor ő már árkon-bokron túl lenne. Nem értettem. Mi van az árkon-bokron túl, amit jobban szeret, mint engem? És ki szereti ott jobban, mint én? Hiába kérdeztem nagyitól is. Csak sóhajtott és legyintett. Szerintem azért, mert már ő is kiszeretett anyából. Amikor megbetegedtem és anya arra kérte, hogy vigyázzon rám, akkor azt válaszolta, vigyázzon rám, aki megszült.

Ők, persze, azt hitték, hogy nem hallom, mert kiküldtek az udvarra játszani, de én egy kicsit hallgatództam. Tudom, hogy csúnya dolog, de kíváncsi voltam, hogy mi lesz. Akkor már tudtam, hogy a nagyi kiszeretett anyából. Aztán az is eszembe jutott, hogy talán nem is anyából, hanem belőlem szeretett ki. Akkor határoztam el, hogy a végére járok a dolognak. Mert nem tudom, mi rosszat tettem, ami miatt kiszeretett belőlem. Vagy az is lehet, hogy nem szeretett soha? Akkor hogy lehet, hogy én még mindig szeretem.

Kérlek, segíts, Jézuska! Magyarázd ezt el nekem. Nagyon fontos! Ha tudnám, hogy mért szerettek ki belőlem, akkor megérteném, mit rontottam el. És akkor meg tudnám javítani.

Ugye, te még szeretsz engem? Segítségedet előre is köszönöm! Sok szeretettel:

 

Sanyika

 

 

Megkésett levél Szulejmán szultánnak

 

Csöppet sem tisztelt Szultán Úr, fényes tekintetű Padisah! Kérem, bocsássa meg, hogy így, ötszáz év távolából, egyszerű gyaurként zaklatom levelemmel, de egyrészt, gondolom, ennyi idő után már meglehetősen unja a gyönyörű paradicsomi rabnők kényeztetését és ideje, mint a tenger, másrészt, fél évezred után már tényleg ideje van a számvetésnek. Jó, ha az ember, megfelelő távolságból visszanézve, látja, mit csinált jól és mit tett rosszul, mi maradt utána. Na, ebben próbálok segíteni.

Elöljáróban annyit, bár talán nem fogja elhinni, ön Magyarországon fantasztikus népszerűségnek örvend. Abban az országban, melyet ön tönkretett, lerabolt és örökre felszámolt, mint európai nagyhatalmat. Történt ugyanis, hogy hazájában filmsorozatot forgattak önről, és ezt Magyarországon százezrek nézik nagy-nagy lelkesedéssel a televízióban. Ugye, hihetetlen! Persze, ön azt sem tudja, mi az a televízió, de ez részletkérdés.

Inkább arról szeretném tájékoztatni, hogy mára kiderült, az ön grandiózus világhódító elképzelései és módszerei teljesen primitívek, átgondolatlanok és pazarlók voltak. És teljesen elavultak. Ma ezt egészen másként csinálják. Százezrek életébe került és rengeteg pusztítással járt, hogy az 1500-as években elfoglalta Szabácsot, Nándorfehérvárt, Zimonyt, majd a mohácsi csatában szétverte a magyar sereget. Véres és drága győzelmek voltak ezek, de legalább győzelmek. Viszont annyira legyengítették, hogy Bécset már nem tudta bevenni, semmi nem lett Európa meghódításából.

Mindezt miért? Mert bután csinálta. Manapság ez egészen másként működik, sokkal humánusabban. Hogy mire gondolok? Manapság a török, arab, afgán és egyéb seregek teljesen fegyvertelenül, menekültként érkeznek Európába. Nem kell ágyúra, lőszerre, lóra költeni. Nem kell megölni senkit. Így aztán beengedik őket. Persze, most is vannak európai segítőik, de önnek ez nyilván nem meglepetés, hiszen akkoriban a többszöri pápai és más tiltás ellenére a törökök folyamatos ellátást kaptak a kor legmodernebb fegyvereiből Európából, és az Oszmán Birodalomban is folyt fegyvergyártás, amelyet európai rabok, olasz és francia kalandor mesteremberek végeztek.

De most nem kell fegyver. Ha ön is azzal kezdte volna, hogy megállapodást köt az európai nagyhatalmakkal a menekültek befogadásáról, biztosan nem kell megállnia Bécsnél. De komoly pénzeket is kérhetett volna tőlük, hogy megállítsa a menekülteket (akik főleg ön elől menekültek el).

Ott volt például az az egri vár. Ön hónapokon át ostromolta minden eredmény nélkül. Egész Európa kiröhögte, amikor hadai elkullogtak onnan. Pedig, ha okosan csinálja… Ha nem azzal kezdi, hogy löveti a falakat, hanem csapatai leteszik a fegyvert és politikai menedékjogot kérnek a várban… Akár még fel is jelenthette volna azt a Dobó Istvánt, aki durván bánt a nem hivatalos, de baráti látogatásra érkezőkkel.

És, nem fogja elhinni, ha valaki szót emel ez ellen Európa védelmében, akkor az európai hatóságok büntetik meg. Az ön számára ez lenne az igazi Paradicsom.

Talán kételkedik abban, hogy ez hatékonyabb megoldás? Nem tudom, hogy ennyi idő után a Paradicsomból milyen a rálátása, de érdemes lenne vetnie egy pillantást Európára. Fényességes szívét öröm töltené el a rengeteg mecset látványától.

Szóval, ezt alaposan elbaltázta.

Maradok tiszteletlenül:

Orémus Kálmán

 

Itt van ez a Lúdas Matyi

 

Tisztelt, Magyar Irodalmat Kiherélő Bizottság (a továbbiakban: MIKIB)! Nagy örömmel értesültem arról, hogy Önök megalakultak, mert nekem évek, sőt, évtizedek óta szívügyem a magyar irodalom gyökeres átírása. Meggyőződésem, hogy a magyar irodalom jelenlegi formájában nem felel meg az európai alapelveknek, a szikrája sincs benne a multikulturalizmus és a másság tiszteletének, alig-alig bukkan fel benne az antirasszizmus és állatvédelem fontossága, s mint ilyen, kifejezetten káros a felnövekvő nemzedék számára.

Itt van például ez a Lúdas Matyi! Mit csinál ez a fiatalkorú egyén? Kihajtja, kérem a libákat a piacra és ott árulja őket. Már önmagában ez számos kérdést vet fel. Volt-e neki egyáltalán őstermelői engedélye és adószáma? Látta-e a libákat az állatorvos? Mivel etették azokat a libákat? És egyáltalán, vajon nem meríti-e ki ez az árusítás a gyermekmunka fogalmát? Ez már önmagában teljes mértékben félrevezeti a felnövekvő nemzedéket, mert ezek után azt hihetnék, hogy az Európai Unióban csak úgy, minden papír nélkül, ki lehet állni a piacra.

De ez még semmi. Megjelenik ugyebár ez a Döbrögi, aki egy köztiszteletben álló, adófizető állampolgár és tesz a libákra egy ajánlatot, melyet ez a Lúdas Matyi nem fogad el. Kétségtelen, hogy ezt követően Döbrögi úr némileg elragadtatta magát és derék munkavállalói, merő önszorgalomból és emberbaráti szeretetből, mert a munkaköri leírásukban egyébként nincs benne,  megbotozták ezt a fiatalembert, de hát egy beteg és túlsúlyos embertől nem várhatjuk el, hogy minden apró-cseprő botozást maga csináljon. Másrészt felháborodása teljesen indokolt, hiszen Lúdas Mátyás valószínűleg visszaélt monopolhelyzetével (még csak utalás sem történik arra vonatkozóan, hogy más is árult libát a piacon, ha pedig mégis, akkor felmerül a kartellezés gyanúja). Meg hát azt is megkérdezhetnénk, hol volt a piacfelügyelet és a fogyasztóvédelem.

Ami ezután következik, az maga az erkölcsi fertő, sőt kimeríti az önbíráskodás tényálladékát, ami a BTK. 368. paragrafusa értelmében akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. A fiatalember ugyanis, a biztonsági rendszert kijátszva, háromszor adta vissza Döbrögi úrnak a verést, ami nem csupán önbíráskodásnak tekinthető, hanem még az őt ért sérelemmel sem áll arányban. Nem szeretnék itt a részletekbe belemenni, de egymás után követi el a törvénysértéseket, például amikor olasz ácsnak adja ki magát akkor engedély és adószám nélkül nyújt szolgáltatást. Ez kérem, az adóelkerülés tipikus esete.

Kérem, ezek után a felnövekvő nemzedék, honnan fogja tudni, hogy ilyenkor mi az eljárás az Európai Unióban? És ha Döbrögi úr egy éhező, akinek azért kellettek a libák, mert az utolsó fillérjét, a konyhapénzt is Tesla-részvényekbe fektette?

És most jutottunk el eme, Fazekas Mihály által megfogalmazott, iromány legsúlyosabb problémájához. Tisztelt bizottsági tagok, megfigyelték, hogy ennek a történetnek minden szereplője fehér? Ez kérem, kőkemény rasszizmus. Hát nem találtak egy feketét az egész magyar pusztában? Vagy legalább egy kínait.

Nem szólva arról, hogy az iromány egyáltalán nem tükrözi a magyar társadalom összetételét, már ami a szexuális irányultságot illeti. Én többször végigolvastam, de nem találtam benne egyetlen homoszexuális, transszexuális vagy interszexuális szereplőt sem. Legalább egy leszbikus liba lenne benne! De nem! Még az sem!

Tisztelt bizottság! Ez úton szeretném felajánlani együttműködésemet a magyar irodalom kiherélése terén. Amennyiben kiérdemeltem bizalmukat, szívesen vállalnám, így, elsőre, a Lúdas Matyi európai szellemű, a jogállamiság követelményeinek megfelelő átírását. Aztán majd jöhet a többi.

Maradok tisztelettel:

Orémus Kálmán