Mit szólnának hozzá, ha úgy vennék fel önöket
egy munkahelyre betanított munkásnak, ha ugyanazért a pénzért, el kellene
végezni a könyvelést is? Vagy, ha az iskolai menzán, azt az ételt is kifizettetnék
a gyermekükkel, melyet nem hogy nem fogyasztottak el, de rajta sem volt az
étlapon? Fel lennének háborodva? De miért, hiszen a közoktatásban ősidők óta ez
folyik.
Olvasom, hogy sok nyolcadikos diák, egyébként
kitűnő tanulók, sírva jöttek ki a gimnáziumi matematika-felvételiről, mert
nagyon nehéznek találták. Persze, a tájékozatlan olvasó mondhatja, hogy
azért volt nehéz, mert nem tanulták meg. Csakhogy, ők azért nem tanulták meg,
mert nem tanították meg nekik. Nem is nagyon taníthatták meg. Mint ahogy az
egyik miskolci matematikatanár nyilatkozta a megyei lapnak: „ Három olyan szöveges feladat
szerepelt a feladatlapon a problémamegoldó gondolkodás témakörében, amelyeknél
nem lehetett alkalmazni az egyszerű egyenlet felírását. A gyerekek meg tudták
volna ezeket oldani, ha több idő van rá. A próbálgatás és a lebontás módszere
ugyanis nem a tananyag része. Ilyen feladatokkal azok a diákok találkozhattak,
akik matematikaversenyekre járnak.”
Tehát a felvételinél olyasvalamit vártak el a
diákoktól, amire meg sem tanították őket, mert nem része a tananyagnak. Ami
minimum etikátlan és gyermekellenes. Sőt, miközben „a próbálgatás és a lebontás
módszere nem a tananyag része” a vizsgalapra odaírták, a rossz megoldás
pluszlevonással jár. Tehát, nehogy már a gyerek megpróbáljon gondolkodni és
esetleg tévedni. És még azt mondják, a matematika-tanítás legfontosabb célja,
hogy megtanítsa a gyerekeket gondolkodni! Arról már nem is szólva, hogy a
gimnázium nem matematikusokat képez, attól még lehet valakiből kiváló orvos,
történész, biológus, hogy nem tudja a matek versenyfeladatokat megoldani. Csak
ahhoz előbb be kellene jutni a gimnáziumba.
Évek óta arról beszél mindenki, hogy a diákok
túlterheltek, rengeteg fölösleges dolgot tanítanak meg nekik. Állítólag évek
óta egy száz fős szakembergárda dolgozik az új tanterv összeállításán, mely
valahogy sehogy nem akar megszületni. Természetesen, ebben a politikának is
megvan a maga sara, de ez az eset is azt sejteti, hogy van egy pedagógus-lobbi,
egy afféle kemény mag, amelyik minden követ megmozgat ennek ellenében.
Hosszú ideje megy ez már, szinte évente vannak ilyen
botrányok és soha nem derül ki, hogy kik állították össze, illetve ki
engedélyezték ezeket a feladatokat. Soha nincs felelős, mindenki megbújik az
anonimitás homályában. Most már nagyon szeretnék neveket hallani. És ezzel nem
állok egyedül. Meg nagyon kíváncsi lennék az állampolgári jogok biztosának véleményére,
vajon elvárhat-e olyat az állami iskolarendszer, amit nem tanított meg.
Orémus Kálmán
