Horthy Ilona - A kis kormányzóné - Különös történetek

 

A máramarosi akna-szlatinai sóbánya vesze­delme

 

(Megjelent: Magyar Nemzet, 1903.08.18.)

Szenzácziós híreket közölnek a lapok a máramarosi akna-szlatinai „Kunigunda”-akna pusz­tulásáról. E közlemények túlzottak; a való, mint biztos forrásból értesülünk, ez : általánosan ismert, hogy az akna-szlatinai sóbánya már évek óta a legnagyobb ellenségével, az édesvízzel folytonos harczban áll, a miért nagykiterjedésű vízvédő- és vízkutatási munkálatok voltak és vannak most is folyamatban. Ugyanis a fennsíkon a sótömzsöt, a természettől megvédett és körülövezett kemény kőzetet az édesvizek valahol áttörték és benyomul­tak a sótömzsbe, ahol rágóképességüknél fogva a bányát tényleg veszélyeztették és a külső felület némely pontján omlást és szakadozásokat idéztek elő, ügy a védő-, valamint a víz után kutató munka akna és tárna útján eszközöltetik. A fő­figyelem és törekvés arra irányul, hogy a víz­betörésnek pontját lehetőleg a sótesten kívül tar­tóztassák fel és legyen onnan a víz elvezethető, még mielőtt a sóba bejuthatna. Amennyiben pedig ebben a sótömzsben mozgó tetemes mennyiségű, évenként közel egymillió köbméterre tehető édesvizek minden valószínűség szerint a közel lévő Tisza folyóból erednek, tehát kétségtelen, hogy az ellenük folytatott küzdelem sem kisméretű, mindazonáltal kétségbeesésre vagy riadalomra nin­csen ok, mert az intéző szakkörök a legfelsőbb hatósággal egyetemben nyugodt komolysággal és szakértelemmel megtesznek mindent, hogy Akna- Szlatinának sóbányászata biztosíttassék. Az óvó­intézkedések minden irányban meg vannak téve. Hogy a Kunigunda-aknában a víz egy része be­tört, az oly körülménynek tudható be, amelyet a véges emberi ész némelykor megakadályozni kép­telen. Mindamellett ennek a bányának vízmentése és ismét üzembe hozatala nincsen kizárva, ha sikerre vezetnek a folyamatban lévő vízkutatási és vízelgátolási munkálatok. E hó elsején reggel 8 órakor már harmadízben törtek be a 114 éves és 180 méter mély Kunigunda-bányába az édesvizek, lé­vén ez a bánya a legnagyobb ostromnak kitéve a vizek részéről. Az első betörés 1870-ben, a második 1882-ben és a legutóbbi most. Az első két esetben vízmentesítés, elgátolás által sikerült e bányát új­ból üzemképessé tenni, s erős a remény, hogy ez most is sikerülni fog, ha a kutatás és vizimunkák eredményre vezetnek. Egyébiránt a Kunigunda- bánya már hosszabb idő óta teljesen üzemen kívüli állapotba helyeztetett, de ezáltal az akna-szlatinai sóbányászatnak sem termelési, sem sószállítási üzeme nem maradt vissza, mert a szükséges só­anyag a vizek által nem veszélyeztetett. A 95 éves és 108 méter mély Ferencz-, valamint a 99 éves és 98 méter mély Lajos-bányákban a művelet akadálytalanul folyik és így sem Máramaros vármegye lakosságának, sem a helybeli sóvá­góknak sorsa koczkán nem forog, mint a lapok túlzottan írják, még akkor sem, ha a Kunigunda- bánya üzemét végleg beszüntetnék. Hogy az összes akna-szlatinai sóbányaművek víz alá kerülné­nek, az minden alapot nélkülöző merész állítás. Nyugodt lehet mindenki, mert az itteni sóbányák sorsa és jövőjük biztosítása úgy a közvetlenül működő bányavezetőség, valamint a pénzügyminisz­térium kiváló gondját képezi. Egyes lapok azt is felhozták, hogy a veszélyeztetett bányában régi falhagyások beomlást idéztek elő és útmenti süllyedést. Ezekre megjegyezzük, hogy az előbbiek a bányaművezetőség ez iránti munkálatainak segé­lyével, tehát terve szerint, tudtával és akaratával döntettek le akkor, a mikor szerencsétlenséget egyáltalán nem okozhattak, az utóbbiak pedig a közutakat nem veszélyeztetik, sőt annak meggátlása czéljából alkalmas ponton vízfelfogó aknamélyítés van folyamatban. Máramaros-Szigeten álta­lánosan tudva van a vízbeömlés, de a lakosság egészen nyugodt.

"Ott a messzi Donnál..." dokumentumfilm a magyar 2. hadseregről

 

Az ungvári baziliták nyomdájának süketnéma igazgatóját letartóztatták

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1926.08.17.)

Lengyelország-ellenes ukrán röpirat egy ungvári nyomdában. Állítólag a kassai lengyel konzulátus kérte a nyomozás megindítását.

Ungvári tudósítónktól. Az ungvári rendőrigazgatóság rejtélyes ügyben folytat nyomozást, amelynek szálai a Bazilita Rend ungvári nyomdájához vezetnek.
A rend ungvári internátusának főnöke ugyanis egy évvel ezelőtt az internátus háromemeletes palotájának pincéjébe nyomdát rendeztetett be. A nyomdaalapítás a nyomdászok körében érthető elégedetlenséget keltett, a nagyközönség viszont érdeklődéssel várta, hogy az új nyomdát a rend vezetősége milyen célokra fogja felhasználni.
A rend a pápa által elrendelt reform keresztülvitelére az utóbbi időben ukrán barátokat hozott Ruszinszkóba, akiknek itteni működését sokan az őslakosság köréből nem fogadták a legnagyobb rokonszenvvel. A nyomda élére is egy ukrán ember került, s így érthető, hogy a nyomdaalapítás mögött is politikai törekvéseket sejtett a közvélemény. Ezt a föltevést megerősítették a választások idejében a nyomdából kikerült röpiratok, amelyek a magyar és ruszin ellenzéki pártok ellen irányultak.
A megindult rendőrségi nyomozás eddigi lefolyásáról a következőkben számolunk be:
Mit mond a rendőrigazgató helyettese?
Első utunk a rendőrségre vezetett, ahol a szabadságon levő rendőrigazgató helyettesétől kértünk a titokzatos ügyben felvilágosítást. A rendőrség azonban még bizalmasan kezeli az ügyet, s mindössze a következő fölvilágosítást kaphattuk:
— A vizsgálat folyamatban van, s addig, míg az összes vizsgálati adatokat be nem szereztük, nem tudunk az ügyről nyilatkozni.
A nyomda süketnéma igazgatóját a rendőrség letartóztatta, azonban több letartóztatás nem történt.
— És miért történt Dozorczy igazgató letartóztatása? — kérdeztük.
— Erre még nem felelhetek.
— Talán köztársaságellenes magatartása miatt? — érdeklődtünk tovább.
— Nem tanúsított a köztársasággal szemben lojális magatartást... Egyébként csak a további vizsgálat folyamán fogjuk majd szerepét tisztázni.  
Ezután a bazilita rendház főnökét, Kotovics pátert kerestük fel.
Mikor a baziliták nyomdájában történtekről tettünk említést a házfőnök előtt, idegesen emelte fel a fejét. Úgy látszik, kellemetlenül érintette a kérdés, de azért nagyon előzékenyen válaszolt :
— Mi nem politizálunk, az egyházon kívül semmi se érdekel bennünket. Az az impresszióm, hogy valamelyik személyes ellenfele jelenthette fel Dozorczyt.
Dozorczy süketnéma ember, gondolatait mindig csak írásban fejezte ki, s most, hogy a nyomda új betűket kapott, a betűkből különféle mondatokat állított össze. Állítólag a betűkből összeállított szedés között ilyen kombinációk is voltak: „Le Lengyelországgal! — Éljen Ukrajna!"
Ki az a Dozorczy és miért tartóztatták le?
Dozorczy Vladimír öt évvel ezelőtt került Ukrajnából Ungvárra. Süketnéma, de intelligens ember, sokat járt külföldön, s az ukránon kívül perfektül ír németül és oroszul.
Néhány héttel ezelőtt azonban a nyomda egyik raktárhelyiségében egy ukrán nyelvű röpiratnak az ólomszedésére akadt rá valaki. A röpirat a Lengyelország ellen irányuló propaganda szolgálatában áll és a „nagy ukrán forradalmi tanács" aláírása szerepel rajta.
A röpiratban többek között ilyen jelmondatok szerepelnek: — Éljen a terror! Éljen az ukrán forradalmi szervezet!
Ennek a röpiratnak a szedését foglalta le a rendőrség és amiatt tartóztatták le Dozorczyt.

A képen: Az ungvári Bazilita Rendház 1926-ban. Ma az egyetem egyik épülete.

Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum.

 

A gömöri lakosság többsége magyar

 

(Megjelent: Nyírvidék,1920.01.10.)
A zsupán népszámlálása
A Kassai Napló írja: A zsupáni hivatalos lap legutóbbi számaiban közli a Gömör megyei népszámlálás eredményét. Az érdekes statisztika szerint a vármegye összes lakóinak száma 163 144. Ebből szlovák és cseh 77 368, magyar 80 448, német 1994, más nemzetiségű 3334. Különösen a városokban jelentékeny a magyarság majoritása. A tornaaljai és feledi járás lakossága pedig csaknem teljesen magyar. Ezekben a járásokban a zsupáni hivatalos statisztika is 38 olyan községet mutat fel, amelyekben nem lakik egyetlen cseh vagy szlovák.
A népszámlálás eredményével kapcsolatban a Rozsnyói Hírlap cikket közöl, mely a magyarság természetes jogainak érvényesülése mellett foglal állást. Kívánja, hogy minden magyar kisebbségű községben tegyék meg hivatalos nyelvül a magyart, adjanak a magyarságnak a megyebizottságban megfelelő képviseletet, a gyűlések jegyzőkönyveit magyar nyelven is vezessék, s a vármegye hivatalos lapját felerészben magyar szöveggel jelentessék meg. Mindezen kívánságokhoz a hivatalos népszámlálási statisztika természetesen szilárd jogalapot ad.

 

A képen: A kassai Fő utca 1916-ban.

Forrás: Fortepan.