Édes, drága
kislányom! Nagy-nagy örömmel olvastuk az
e-mailedet, mely szerint ott, a messzi távolban találtad meg életed párját és
össze kívántok házasodni. Annál is inkább, mert az egész falu megnézte a
fényképeket, és megállapította, hogy a te Edwardod igazán jóképű férfi, roppant
elegáns, kár, hogy Angliában született, mert itthon még celeb is lehetne
belőle. Irigykedett is az a kényes Széphelyiné, hogy a fene essen belé!
Egészen
felbolydult a falu, amikor elmondtam, hogy hamarosan hazajöttök, sőt, talán itt
lesz az esküvő is. Apád azonnal elindult, hogy vegyen még két disznót, hízó
ugyan nem volt, de összetalálkozott keresztapáddal, aki közölte: erre a nagy
hírre most azon nyomban meg kell kóstolni az újbort, mivel csak így tudja
felfrissíteni az angol nyelvtudását. Annak ellenére, hogy a bor még ki sem
forrt, tisztára úgy nézett ki, mint a tejeskávé, apád teljes mértékben
egyetértett vele, mert mit meg nem tesz az ember a gyermekéért. Így aztán hízót
nem talált, de estére a két disznó az meglett.
Az biztos,
hogy keresztapád akkor már perfekt beszélt angolul. Pontosabban, csak angolul
beszélt, mert én nem értettem belőle egy szót sem. El is hívtam Ancika tanár
nénit, hogy fordítsa le. Azt mondta, szerinte is angol, de nem nagyon érti,
mert ez walesi tájszólás. Annyi lejött belőle, hogy keresztapádnak igen nagy
gusztusa lenne a tanár nénire, mert megfogta a farát.
Az esperes
úr nyakamba borult az örömhírre, de megkérdezte, hogy nem református-e
véletlenül Edward, merthogy ez Angliában elég gyakori. Amennyiben ez lenne a
helyzet, sürgősen térjen át a katolikus hitre, mivel az esperes úr így meg nem
esket titeket, az hétszentség.
Persze, ez
részletkérdés. Viszont a nagypapa azt kérdezte, tud-e már a vőlegényed
magyarul, mert addig nem mehetsz hozzá. Ő ugyanis szeretne vele alaposan
elbeszélgetni, mégiscsak tudni szeretné, hogy kihez adja az unokáját. Ha
esetleg még nem beszéli tisztán a nyelvünket, okvetlen tanulja meg mire
hazaértek!
Na de, ez a
legkevesebb, ennyit igazán megtehet érted, ha szeret! Viszont az igazgató úr
azt kérdezte, hogy véletlenül nem kommenista-e a fiatalember családja, mert ő
biztosan tudja, hogy Angliában ilyenek is vannak. Mai napig nem érti, mondta,
hogy a királynő hogy tűri meg őket, miként férhetnek el ezek egy országban.
Úgy, hogy jó lenne, ha politikailag is tisztázná magát.
Másnap aztán
eljött az Asztalos Józsi. Tudod, aki a gimnáziumban annyira odavolt érted.
Mondta, hogy mennyire örül, meg hogy te aztán igazán megérdemled a boldogságot,
mert ki, ha nem te. De a végén kibökte, hogy lesz itt egy kis probléma, mert
azt mondja, hogy Angliában baloldali a közlekedés. Aztán hazajöttök, ne adj
isten, beültök az autóba, és Edward nekimegy az első fának. Ezért, mondta ő,
addig hozzá ne adjunk, amíg meg nem szerzi a magyar jogosítványt. Ja, ha elfelejtettem
volna, Józsi éppen gépjármű-oktató.
Egyébként
ezek mind apró részletkérdések, mi valamennyien örülünk a boldogságotoknak és
türelmetlenül várunk mindkettőtöket. Viszont jó lenne, ha felkészítenéd egy
kicsit a helyi viszonyokra, hogy kivel kell jóban lenni és kivel nem.
Beletettem a levélbe néhány fényképet. A Kudletyákné képét azért húztam át
feketével, mert még véletlenül sem kell neki köszönni, jobb, ha messziről
elkerüli. Ez a nő mindenre képes. Annak idején szegény apádat is… A polgármester
úr fényképére viszont a szép piros szívet rajzoltam. Ebből tudni fogjátok, hogy
vele kezet is kell fogni, szépen, mosolyogva.
Szóval,
nagyon várunk már titeket. Ezt a néhány apró problémát pár hét alatt biztosan
megoldjátok. Tudom én, hogy a szerelem ereje mindet legyőz!
Sokszor
csókol:
szerető
anyád.
