Az ungvári vár mellett megtalálták Álmos vezér sírját

 (Megjelent: Új Magyarság, 1943.03.07.)                          

Hóman Bálint szerint méltó és indokolt, hogy Ungvár Árpád fejedelem városa legyen

Ungvár, március 6.
(Az Új Magyarság kiküldött tudósítójától.) A nagy magyar alföld északkeleti határvidékének kulcsvárosát, Ungvár városát igen érdekes feladat foglalkoztatja. Évszázados feledés romjai alól ki akarja ásni és újra bizonyítani, hogy Ungvárnak joga van magát Árpád fejedelem városának nevezni, mert a honfoglaló magyarok élén a Kárpátok gerincén átjövő Álmos vezér Ungváron adta át a vezérséget fiának, Árpádnak, aki innen indult el országhódító útjára.
Béla király névtelen jegyzőjének. Anonymusnak a krónikája, de a többi krónika is többször említést tesz a Hung folyóról és Hung váráról. Hung várában, mai nevén Ungvárban a honfoglalás előtt a krónikaírók szerint Laborc uralkodott, akit a magyarok legyőztek. Álmos vezér erre bevonult Ung várába, ahol négy napig tartó diadalünnepet tartott. A negyedik napon a halálát közeledni érző agg vezér tanácsot tartott a nemzetiségek fejeivel, akikkel hűséget fogadtatott; fiával, Árpáddal szemben. A nemzetségfők ősi szokás szerint, pajzsaikra emelve ismerték el vezérüknek Árpádot.
Anonymus még további fejtegetéseket is fűzött ahhoz a körülményhez, hogy a honfoglaló Árpád Ung várában vette át a vezérséget. Miért nevezik a szittyaföldről bejött népet hungároknak? — teszi fel a kérdést, s a következő feleletet adja: „Hungároknak mondják őket Hung váráról, mert midőn a szlávokat leigázták, a hét fejedelmi személy soká tartózkodott ott. A körüllakó népek Álmost, hungvári hercegnek nevezték, katonáit pedig hungároknak“. Ennyit mond a krónika.
Ez a hagyományon alapuló krónikaírás kap most a jelek szerint döntő igazolást, mert az ungvári várdomb lejtőjén Antal Miklós gimnáziumi tanár régészeti kutatások közben honfoglaláskori vezéri sírra talált, amely az eddigi feltevések szerint Álmos vezérnek a sírja.

Mit rejteget a várdomb?
Ungvár város történelmi emlékei eddig nagyon mostoha elbánásban részesültek. Nem beszélve arról, hogy sem a várost felvirágoztató Drugetheknek, sem a város örökös főispánjának, Bercsényi Miklós grófnak nincs méltó emléke a városban, amelynek polgármestere, Megay László most akarja jóvátenni ezeket a mulasztásokat, még azok az összegyűjtött régészeti és néprajzi emlékek is hajléktalanul vannak, amelyek megmaradtak a csehek által széthurcolt ungvári múzeumból. A város agilis polgármestere, aki éjtnapot eggyétevő munkát végez a város fejlesztéséért, már elkészítette a terveket, hogy Ungvár végre méltó Bercsényi- és Drugeth-emlékművet kapjon.
Sokkal mélyebb feledés borította azonban Ungvárnak a honfoglaláskori emlékeit, amelyeket a múlt század egyes racionális történetírói a krónikaírók túlzásainak, kitalálásainak ítéltek. Pedig ezek a tudósok is csak feltevések alapján ítélkeztek, mert nem állottak rendelkezésükre tárgyi bizonyítékok, A honfoglaláskori magyarság régészeti kutatása csak a legutóbbi években indult meg komoly erővel. A magyarság ugyanis a maga sorsán tanulhatta mag, hogy milyen fontos a régi magyar múlt régészeti feltárása, amikor Trianonban ellenfeleink nem riadtak vissza a történelemhamisítástól sem.
A honfoglaláskori magyar régészet természetesen most már csak a sírok feltárására vonatkozhatik.
Ezek az újabb régészeti törekvések indították Antal Miklóst, az ungvári gimnázium tanárat arra, hogy az ungvári vár közelében Álmos vezér sírja után kutasson. Több mint ezer esztendő telt el azóta, amióta Álmos holttestét sírba tették, nem nagy reménnyel kezdte el tehát a munkát, de mégis hozzáfogott, mert a negatív eredmény is jelentett volna valamit.
Kutatóárkokat ástak azokon a helyeken, amelyek a várdomb kiemelkedő részei voltak, azzal a feltevéssel, hogy a honfoglaló magyarság vezérét csak ilyen helyre temethette. Egyik ilyen kutatóárok aztán feltárta a várdomb titkát: Antal Miklós honfoglaláskori vezéri sírt talált. Az első pillanatban még magának sem merte bevallani, hogy Álmos vezér sírját találta meg, hiszen ennek tudományos értékű kimondásához sok-sok bizonyíték kell.

Arccal kelet felé temették el Álmos vezért

A várdombon feltárt vezéri sír elhelyezése, a csontmaradványok és egyéb régészeti leletek arra mutatnak, hogy a temetésnél különösen pontosan betartották azt a honfoglaláskori pogány magyar temetési rítust, hogy a halott arccal kelet felé nézzen. A feltárt sír nem volt háborítatlan, a természeti erők, vagy emberi kezek változásokat idéztek elő benne, de nem tudták úgy elrombolni, hogy határozottan fel nem ismerhető lenne benne, hogy kiemelkedő vezéri fő sírhelye. A feltárás munkájának a folytatása bizonyára szolgál még meglepetéssel és az eddig talált bronz és vas tárgyakon kívül újabb ékszer, fegyver és ruhadíszek is előkerülnek.
A sír felfedezésével kapcsolatban rámutatnak arra is, hogy a magyarságban a honfoglalás korában még élt az a keleti szokás, hogy az elaggottakat nem hagyták természetes halállal meghalni, hanem megölték, mert azt tartották, hogy a megölt halott ereje fiába, utódjába szállt át. Ha ez szokásos volt, mennyivel inkább valószínű, hogy a nagy feladat előtt Árpád fejedelemmé választásakor Álmos volt a nagy áldozat, hogy Árpád erejének teljességében induljon neki útjának.
A sírban talált tárgyak egyelőre nem kerülhetnek avatatlan szemek elé, tudósok vizsgálják. Minden egyes darabot küIön-külön vizsgálat alá vesznek, hogy tudományos bizonyossággal kimondhassák, valóban igaza van a feltevéseknek: Álmos vezér sírját találták meg Ungváron.
Az azóta eltelt idő, amióta egy Budapestről leküldött szakértő bizottság vizsgálta meg a feltárt sírt és Megay László polgármester kérésére a honfoglalás korának legújabb történetírója, Hóman Bálint is kifejtette véleményét, az ungváriakban megerősödött az a hit, hogy Álmos sírját rejtegette a várdomb, s Ungvár ezzel olyan történelmi igazolást kapott, hogy ha Nagyvárad Szent László nevét viselheti, Kolozsvár Mátyás király városának mondhatja magát, Kassa pedig, mint Rákóczi városa szerepel, akkor Ungvár joggal tart igényt az Árpád fejedelem városa elnevezésére. Álmos vezér ungvári sírja ugyanis döntő bizonyíték amellett, hogy Árpádot Ungváron választották fejedelemmé.
Megay László polgármester a nagyjelentőségű eseményről értesítette Hóman Bálintot is s egyben közölte vele azt a szándékát, hogy Ungvár történelmi jogán a nemzethez fordul, hogy Árpád fejedelem városa címet viselhesse. Hóman Bálint Megay Lászlóhoz intézett levelében méltónak és indokoltnak tartja Ungvár törekvéset. Részletesen kifejti véleményét azokról a történelmi kútfőkről, amelyek valószínűvé teszik azt, hogy a vezérváltozás döntő eseménye, Álmos halála és Árpád fejedelemmé választása valóban Ungváron zajlott le. A múlt századbeli történetírók feltevéseivel szemben inkább lehet hitelt adni Anonymus krónikaírásának, aki az élő hagyomány alapján foglalta össze a honfoglalás történetét. De még ha nem is lehetne minden kétséget kizáróan tárgyi bizonyítékokkal bizonyítani Ungvár történelmi jogát, mindaddig míg az ellenkezőjét nem támasztják alá hasonló bizonyítékokkal, Ungvár birtokon belül van.
Ungvár város polgármestere ezek után megtette a megfelelő lépéseket, hogy Ungvár ünnepélyes külsőségek közt vehesse fel az Árpád fejedelem városa nevet. Az elgondolás az, hogy országos ünnepség keretében méltó emléket állítanak Ungváron Árpádnak, ugyanakkor a nemzet elismeri a város történelmi jogait.
A magyar közvélemény, úgy hisszük, nagy örömmel értesül arról, hogy a jelenleg nemzetiségi vidéken levő vegyes lakosságú Ungvár ilyen bizonyítékot talált ezeresztendős magyarságának igazolására s ezt ország-világ előtt külsőségeiben is dokumentálni akarja.
Az Árpád-emlékmű, Álmos vezér sírja, a Drugeth-szobor és a Bercsényi Miklós szobor, mind-mind záloga lesz annak, hogy az Alföld és Kárpátalja limesvárosa nem lehet más csak magyar.
Kertész Dániel

 

A képen: Az ungvári belsővár bejárata 1940-ben.

Forrás: Fortepan.