Az ember más-volta

 

„1. Tűrjétek el egy-MÁSt. A gazdag magyar nyelv ilyen szépen fejezi ki az egyik ember más-voltát a másikhoz mérten.
2. Tartsatok ki egy-MÁS mellett.
3. Nézzétek el egy-MÁSnak azt, amit szeretnétek megváltoztatni.
4. Hallgassátok meg egy-MÁSt.
5. Fogadjátok el egy-MÁSt. Fogadjátok el MÁS-nak, fogadjátok el MÁS-ként.

Fogadjátok el MÉGIS! Ez az indokolás nélküli, isteni, önzetlen szeretet.”

(Gyökössy Endre)

Ne adjunk tanácsot!

 

 

"Mindenkit arra kérek, ne adjunk tanácsot lelki dolgokban! Egyrészt, mi nem tudjuk, hogy a másik embernek mi volna jó. Általában saját magunkról beszélünk ilyenkor, de ami nekünk megoldás lenne, az nem biztos, hogy megoldás a másiknak. Másrészt a placebovizsgálatokból nyilvánvalóan kiderült, hogy nem a direkt tanácsok azok, amelyek az interakció szintjén beindítják a kannabinoidok áramlását, hanem azok a biztató, reménységet fokozó szavak, amelyek a másik ember saját megküzdő erőit mozgósítják. Ezeken felül csak meghallgatni érdemes a másikat a problémájáról, nem pedig kioktatni róla. Minél inkább meg tudjuk nyitni a csatornáit annak, hogy ő mondjon valamit arról, amiben éppen benne van, annál nagyobb az esélye, hogy az illető ennek a folyamatnak a során a saját erőihez jut el, és önsegítő aktivitás indul be benne a gondolatok szintjén, a képzetesedő érzelmi állapotok szintjén és a testében is." (Prof. Dr. Bagdy Emőke)

Mindig ugyanazon veszekednek

 

„A házassági konfliktusok – a hétköznapi bosszúságoktól a mindent elpusztító háborúskodásig - végső soron két kategóriába sorolhatók: amelyeket meg lehet oldani és amelyek örök életűek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a probléma ilyen vagy olyan formában örökké az életetek része marad. Sajnos a házassági konfliktusok 69%-a az utóbbi kategóriába esik. A négyévente esedékes utánkövetéses vizsgálataink során időről időre látjuk, hogy a házastársak még mindig ugyanazon problémák miatt kerülnek konfliktusba egymással. Megváltozott a frizurájuk, új ruhákat hordanak, felszedtek (vagy leadtak) néhány kilót, de még mindig ugyanazon veszekszenek. Egyes párok mégis elégedettek a házasságukkal, mert megtalálták a módját, miként kezeljék úgy megkerülhetetlen problémáikat, hogy azok ne váljanak nyomasztóvá, megsemmisítővé. Állandóan azon vannak, hogy feloldják a problémát, jó szándékkal, kedélyesen. Ez olykor sikerül, máskor nem. De mert elismerik a problémát, illetve beszélnek róla, elejét veszik annak, hogy megterhelje a kapcsolatukat. Ezek a párok ösztönösen ráéreztek arra, hogy bizonyos nehézségek éppúgy az élettel járnak, ahogy az öregkorral a krónikus betegségek. Olyanok ezek, mint egy berozsdásodott térd, egy fájós hát vagy érzékeny gyomor. Valószínűleg nem repesünk az örömtől, hogy ilyen gondjaink vannak, de megtanuljuk, hogyan kerüljük el azokat a helyzeteket, amelyek tovább rontanák az állapotunkat, ahogy azt is, hogy milyen módszerekkel könnyíthetünk a nehézségeken. Nagyon jól fogalmazta meg ezt a pszichológus Dan Wile: „Ha hosszú távú kapcsolathoz választasz partnert, akkor végső soron egy olyan sajátos, megoldhatatlan problémacsomagot választasz, amellyel az elkövetkező tíz, húsz vagy ötven évben foglalkoznod kell.” A házasság akkor lesz sikeres, ha olyan problémákat választasz, amelyekkel meg tudsz küzdeni.” (John Gottman)