Tisztelt, Magyar Irodalmat Kiherélő Bizottság (a továbbiakban: MIKIB)! Nagy örömmel értesültem arról, hogy Önök megalakultak, mert nekem évek, sőt, évtizedek óta szívügyem a magyar irodalom gyökeres átírása. Meggyőződésem, hogy a magyar irodalom jelenlegi formájában nem felel meg az európai alapelveknek, a szikrája sincs benne a multikulturalizmus és a másság tiszteletének, alig-alig bukkan fel benne az antirasszizmus és állatvédelem fontossága, s mint ilyen, kifejezetten káros a felnövekvő nemzedék számára.
Itt van például ez a Lúdas Matyi! Mit csinál ez a fiatalkorú egyén? Kihajtja, kérem a libákat a piacra és ott árulja őket. Már önmagában ez számos kérdést vet fel. Volt-e neki egyáltalán őstermelői engedélye és adószáma? Látta-e a libákat az állatorvos? Mivel etették azokat a libákat? És egyáltalán, vajon nem meríti-e ki ez az árusítás a gyermekmunka fogalmát? Ez már önmagában teljes mértékben félrevezeti a felnövekvő nemzedéket, mert ezek után azt hihetnék, hogy az Európai Unióban csak úgy, minden papír nélkül, ki lehet állni a piacra.
De ez még semmi. Megjelenik ugyebár ez a Döbrögi, aki egy köztiszteletben álló, adófizető állampolgár és tesz a libákra egy ajánlatot, melyet ez a Lúdas Matyi nem fogad el. Kétségtelen, hogy ezt követően Döbrögi úr némileg elragadtatta magát és derék munkavállalói, merő önszorgalomból és emberbaráti szeretetből, mert a munkaköri leírásukban egyébként nincs benne, megbotozták ezt a fiatalembert, de hát egy beteg és túlsúlyos embertől nem várhatjuk el, hogy minden apró-cseprő botozást maga csináljon. Másrészt felháborodása teljesen indokolt, hiszen Lúdas Mátyás valószínűleg visszaélt monopolhelyzetével (még csak utalás sem történik arra vonatkozóan, hogy más is árult libát a piacon, ha pedig mégis, akkor felmerül a kartellezés gyanúja). Meg hát azt is megkérdezhetnénk, hol volt a piacfelügyelet és a fogyasztóvédelem.
Ami ezután következik, az maga az erkölcsi fertő, sőt kimeríti az önbíráskodás tényálladékát, ami a BTK. 368. paragrafusa értelmében akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. A fiatalember ugyanis, a biztonsági rendszert kijátszva, háromszor adta vissza Döbrögi úrnak a verést, ami nem csupán önbíráskodásnak tekinthető, hanem még az őt ért sérelemmel sem áll arányban. Nem szeretnék itt a részletekbe belemenni, de egymás után követi el a törvénysértéseket, például amikor olasz ácsnak adja ki magát akkor engedély és adószám nélkül nyújt szolgáltatást. Ez kérem, az adóelkerülés tipikus esete.
Kérem, ezek után a felnövekvő nemzedék, honnan fogja tudni, hogy ilyenkor mi az eljárás az Európai Unióban? És ha Döbrögi úr egy éhező, akinek azért kellettek a libák, mert az utolsó fillérjét, a konyhapénzt is Tesla-részvényekbe fektette?
És most jutottunk el eme, Fazekas Mihály által megfogalmazott, iromány legsúlyosabb problémájához. Tisztelt bizottsági tagok, megfigyelték, hogy ennek a történetnek minden szereplője fehér? Ez kérem, kőkemény rasszizmus. Hát nem találtak egy feketét az egész magyar pusztában? Vagy legalább egy kínait.
Nem szólva arról, hogy az iromány egyáltalán nem tükrözi a magyar társadalom összetételét, már ami a szexuális irányultságot illeti. Én többször végigolvastam, de nem találtam benne egyetlen homoszexuális, transszexuális vagy interszexuális szereplőt sem. Legalább egy leszbikus liba lenne benne! De nem! Még az sem!
Tisztelt bizottság! Ez úton szeretném felajánlani együttműködésemet a magyar irodalom kiherélése terén. Amennyiben kiérdemeltem bizalmukat, szívesen vállalnám, így, elsőre, a Lúdas Matyi európai szellemű, a jogállamiság követelményeinek megfelelő átírását. Aztán majd jöhet a többi.
Maradok tisztelettel:
Orémus Kálmán
