(Megjelent: Brassói Lapok, 1936.01.25.)
Csak most derült ki, hogy mi volt a pofonok hátterében --
A család becsületén ejtett sérelmet akarta Härtl Lujza Boroevics tábornokon
megtorolni
Munkács, január 24.
A munkácsi „Csillag“ nem közönséges kávéház. Majdnem
történelmi múltja van. Itt történt az első „destruktív“ fellépés a hajdani
monarchia megingathatatlannak vélt hadserege ellen. Itt zajlott le az a
világszenzáció, amikor Härtl Lujza megpofozta Boroevics Szvetozár tábornokot,
az akkori kassai hadtestparancsnokot.
Igen érdekes ennek a háború előtti eseménynek Munkácson való kinyomozása. Ott kezdődik
a dolog, hogy akinél csak érdeklődtem, az „véletlenül“ pont ott volt a
„Csillagban“ és vagy közvetlen közelről, vagy „legfeljebb három lépésről"
látta amint a pofonok elcsattantak a kegyelmes úr arcán.
Viszont igaz, hogy sokan voltak az emlékezetes estén a
„Csillagban", amikor a hadgyakorlatok lefújása után a város bankettet
adott Boroevics Szvetozár altábornagy és tisztjei részére.
A díszruhás tisztek és a feketeruhás polgári előkelőségek
kissé szertartásosan, kissé mereven ülték körül a dúsan megrakott fehér
asztalokat. A híres Horváth Jóska bandája muzsikált és az asztalfőn Boroevics Szvetozár
erőltetetten, kötelességszerűen mosolygott.
A hadtestparancsnoknak rossz kedve volt, a bankett előtt
egy tisztje miatt felbosszankodott. A tisztet HärtI Adolfnak hívták és a 65.
közös gyalogezredben, mint őrnagy teljesített szolgálatot. A szigorú tábornokot
még az sem tudta megnyugtatni, hogy az előtte haptákban feszülő őrnagyot a
tisztek jelenlétében durván leszidta és megtiltotta neki, hogy a banketten
megjelenjék. Kínos jelenet volt. A tisztek közül senki sem mozdult, de többen
elsápadtak, mert szerették a kissé polgári hajlamú Härtl Adolfot, aki
szótlanul, piruló arccal hallgatta a nagyhatalmú generális dühkitörését. . .
KÉT POFON CSATTAN
Nem sakkal a bankett megkezdése után izgalmas jelenet
játszódott le. Boroevics Szvetozár tábornoknak jelentették, hogy egy hölgy
óhajt beszélni vele. A generális nyomban felállt az asztaltól és a bejárat
mellett várakozó elegánsan öltözött, magas hölgyhöz sietett.
— Härtl Lujza vagyok, — mutatkozott be — Härtl Adolf
őrnagy leánya. Kérem Excelenciádat, vonja vissza az apám előtt tett sértéseit.
— Nem szoktam semmit visszavonni — válaszolt a tábornok és
távozni készült. De már nem volt ideje. A következő pillanatban Härtl Lujza
jobbról- balról olyan csattanós pofonokat kent le Boroevics Szvetozár arcára,
hogy az egész világ visszhangzott bele.
A tábornok az erős pofonok alatt csaknem elvesztette
egyensúlyát. A tisztek felugrottak, kardot rántottak, de a hadtestparancsnok
leintette őket.
„KANCARÚGÁS NEM SZÁMÍT“
Az inzultus után olyan izgalom lett úrrá a városon, hogy a
készültségeknek riadót fújtak. Másnap már, megérkeztek a pesti, harmadnap a
bécsi újságírók. A világlapokból kimaradtak a legfontosabb események, a
hasábokat Härtl Lujza pofonjai foglalták le.
I. Ferenc Józsefet maga a hadügyminiszter értesítette a
botrányról. Minden attól függött, hogy mit mond a monarchia mindenható ura. A
császár és király komoran hallgatta végig a hadügyminiszter jelentését, de
azután elmosolyodott és megtette a híressé vált kijelentéséi.
— Kancarúgás nem számít — mondta.
A világsajtó akkor bőven foglalkozott a szenzációs
eseménnyel. A lapok valóságos hősnőt csináltak Härtl Lujzából, akit mindenfelől
elhalmoztak szerencsekívánatokkal.
A köztudat szerint a botránynak Härtl Adolf családi
körülménye volt az indítéka. Az őrnagy szerette volna feleségül venni a házvezetőnőjét, de Boroevics nemcsak megakadályozta
házasságát, de még az őrnagy előmenetelét is meggátolta. Ezért állt bosszút
pofonjaival Härtl Lujza, akit a munkácsi járásbíróság vont felelősségre.
EGY FELMENTÉS, KÉT NYUGDÍJAZÁS
Felföldy járásbíró tárgyalta az érdekes ügyet és zárt
tárgyalás után Härtl Lujzát felmentette, azzal az indokolással, hogy jogos
felháborodásában ragadtatta magát a tábornokkal szemben a tettlegességre. Ez az
ítélet volt a második csattanó.
Härtl Adolf a Budapesten összeülő katonai becsület-bíróság
elé került, de fel kellett menteni, mert beigazolta, hogy nem tudott leánya
„merényletéről“'.
Amikor a botrány körül felkavart hullámok kissé
lecsillapodtak, úgy Härtl őrnagyot, mint Felföldy járásbírót nyugdíjba küldték.
A háborúban azután aktiválták Härtl Adolfot, akiből később alezredes lett.
MI VOLT AZ IGAZSÁG?
Munkácsról Härtl Adolf családjával
még a háború alatt Budapestre költözött. A Zrínyi- utcában levő házukat bérbe
adták. A háború után Härtl Lujza visszatért Munkácsra, hogy a család anyagi ügyeit likvidálja. Ekkor mint kémgyanúst
letartóztatták. Néhány napi fogva tartás után szabadlábra helyezték ugyan, de a
köztársaság területét el kellett hagynia
Pár évvel ezelőtt az időközben özvegységre jutott Härtl
Adolfné Munkácson végleg
rendezte ügyeit. A házat és a bútorokat eladta. Ez alkalommal egy újságírónak
elmondta, hogy valójában miért pofozta meg leánya Boroevics Szvetozár
tábornokot.
— Nem igaz — mondta az özvegy —, hogy férjemnek velem való
kapcsolata miatt történt a botrány. Megboldogult férjemnek én hites felesége
voltam, négy gyermekünk született. Az igaz, hogy házasságunk sok akadály után
csak akkor jöhetett létre, amikor két gyermekünk már élt. Az is igaz, hogy
Boroevics tábornok ezért is haragudott a férjemre, akinél jobb embert nem
lehetett elképzelni, de igazában nem emiatt csattantak el a pofonok. A bankett
napján Boroevics Szvetozár névtelen levelet kapott, amelynek írója alávaló
módon meggyanúsította Lujza leányomat. Azt írta, hogy erkölcstelen életet él és
törvénytelen gyermeke van. Boroevics minden rosszat elhitt rólunk és ahelyett,
hogy a névtelen levélírót kinyomoztatta volna, szegény férjemet a tisztek előtt
felelősségre vonta, amiért ilyen gyermeke van. A férjem, amikor hazajött,
teljesen össze volt törve és csak nehezen vettük ki belőle, hogy mi történt.
Talán túlságosan izgatottak voltunk és nem vettük észre, hogy Lujza felöltözik
és elmegy hazulról, hogy megtorolja a rajtunk esett sérelmet. Lujza leányom
azóta már másodszor ment férjhez. Én szerény nyugdíjamból élek és Boroevics
özvegyének kis trafikja van Budapesten.
J. S.
A képen: A munkácsi Csillag étterem személyzete a 30-as években.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése