Már
régóta rebesgették, hogy a lánynak valami fiúja van a városban, de amikor
rákérdeztek, mindig tagadta. Az mindenképpen gyanús volt, hogy tanulásra
hivatkozva, sokszor hét végén sem jött haza az egyetemről, sőt a Sánta Pista,
aki gyakran járt arra áruért, egyszer látta is ölelkezni valami fiatalemberrel,
ami aggodalommal töltötte el a szülőket. Különösen a papát, mert mindig is
nagyon féltette a lányát, már a gimnáziumban is kinyílt a bicska a zsebében, ha
egy fiú körülötte legyeskedett.
Ám
előbb-utóbb minden kiderül, ezt sem lehetett sokáig titokban tartani, a lány
egyszer csak kibökte, hogy hónapok óta jár egy fiúval, akit Lalinak hívnak és
nagyon szeretik egymást. Ez csak olaj volt a tűzre, a szülők ettől még jobban
aggódtak és többször elképzelték, amint érzelmi függésbe hajszolt kislányukat
elragadja ez az ismeretlen, de nyilván szoknyapecér és élvhajhász Lali. Egyre
jobban sürgették, hogy hívja meg a szülői házba, mert nagyon szeretnék
megismerni.
Egy
hétvégén aztán a fiatalok rá is szánták magukat, péntek délután érkeztek meg.
Anyuka nagytakarítással meg mindenféle finomságokkal készült, hogy szó ne érje
a ház elejét, ugyanis szent meggyőződése volt, hogy ez a fiú elsősorban arra
lesz kíváncsi, hogy fel van e mosva, illetve, hogy van e mit enni. Meg is tömte
a fiút mindenféle falatokkal, bár az a végén már nem bírt enni, szégyellte
bevallani, nehogy megsértődjön a háziasszony, aminek az lett az eredménye, hogy
az ebéd végén fel sem bírt állni.
Még
az asztalnál üldögéltek, próbáltak emészteni, amikor a papa is hazaért.
--
Aztán egy kis itallal megkínáltad-e a fiatalembert? - kérdezte a feleségétől,
és meglehetősen rosszalló pillantásokat vetett rá, amikor nemleges választ
kapott. Hamarosan elő is húzott egy üveg valódi szilvapálinkát, mondván ő még
most fog ebédelni, inni kell egy kortyot az étvágy miatt, s reméli, Lali vele
tart, hiszen a nőkre nem lehet ebben számítani.
Lement
az első pohárkával, aztán a másodikkal, hogy ne érezze magát egyedül, aztán a
papa jóízűen megebédelt.
--
Na, most pedig ti ketten elsétáltok a nagyihoz, mert már úgyis rég látott –
nézett a feleségére és a lányára. – Mi ketten, Lalival elbeszélgetünk.
A
lány kétségbeesett nézett az anyjára, elképzelte, amint az apja itt menten
agyonüti az ő szíve szerelmét, próbáltak is ellenkezni, de nem volt apelláta, a
papa valósággal kituszkolta őket az ajtón.
A
nagyi a szomszéd utcában lakott, de a látogatás nagyon rövidre sikeredett, a
két nő izgatottan rohant haza. Amint beléptek az ajtón, azt látták, hogy Lali
teljesen elázva, de vigyorogva ül az asztalnál, kissé a papa vállára
támaszkodva, aki kevésbé volt részeg, de teljesen kipirult az arca és nagyon
bizonytalanul pislogott. Előttük már üres volt a pálinkásüveg, sőt egy
megbontott borosüveg is árválkodott mellette az asztalon.
--
Drá…drá… drágám, de jó, …hogy megjöttél – tápászkodott fel a fiú.—Annyira…
hiányoztál! Te…te… nem is tudod, mennyire szeretlek – próbált a fiú
feltápászkodni, amikor meglátta őket.
--
Te berúgattad Lalit? – kiáltott rá az asszony a papára. – Hát normális vagy?
--
Istenem, hogy szégyellem magam! – mondta a lánya. – Mit fognak szólni a szülei?
--
Hogy mit fognak szólni? Semmit. Hacsak ti nem mondjátok el nekik – felelte vigyorogva
a papa. – És nem berúgattam, csak leteszteltem. Megnyugtatlak, jól választottál,
nagyon aranyos fiú. Mert józanon mindenki meg tudja játszani magát, de részegen
mindjárt elárulja, hogy kivel van dolgunk.