2020. december 7., hétfő

Magyarok szenvedése cseh börtönökben

(Megjelent: Budapesti Hírlap, 1920.03.25.)


Egy menekült magyar elbeszélése 
Budapest, márc. 24. 

 
Az antant-szövetségeseknek velünk rokonszenvező egyes bizottságai hosszabb idő óta gyűjtenek adatokat annak a mártíromságnak helyes megítéléséhez, amelyben az elszakított országrészek üldözött magyarjai a tehetetlenségükben tomboló új zsarnokoktól részesülnek. Ehhez a gyűjtéshez kívánunk néhány esetnek az elmondásával újabb adatokat szolgáltatni. Egy menekült magyar ember, aki hónapokat töltött a csehek fogságában, megrázó részleteket sorolt föl nekünk kiállott szenvedéseiről és arról az embertelen bánásmódról, a melyben ott magyar testvéreinknek részük van.
Gyalay Mihály volt munkácsi lapszerkesztő az a szerencsétlen ember, aki az újkori cseh inkvizíció titkait megismerhette. Minden kommentár nélkül adjuk az ő adatait úgy, a hogyan nekünk elbeszélte.
-- Magyarok ezrei sínylődnek a legkegyetlenebb bestialitás súlya alatt -- beszéli Gyalay. Hidegtől, éhségtől csontig lesorvadva, férgek által ellepve, napfénytől és levegőtől teljesen elzárva, hónapokat töltöttem a csehek börtönében, koholt politikai vád miatt, tisztán azért, mert magyarnak születtem és származásomat, hazámat a legembertelenebb kínzások után sem tudtam megtagadni. Ötödfél hónapi fogság után megmenekülve, félhalott-betegen, testi- lelkileg összetörve emlékezem vissza a kiáltott szenvedésekre.
— Még a múlt év novemberében tartóztatott le a munkácsi katonai rendőrség, kémkedés és magyar agitáció vadját hozva fel ellenem. A börtönömmé lett burgonya pincében csontjaimat is átjárta a csikorgó hideg. Kopasz deszka volt a fekvőhelyem, még egy pokrócot sem adtak takaródzásra. Börtönöm ablakai deszkával voltak beszögezve, ajtaja éjjel-nappal állandóan be volt zárva, így a burgonya kigőzölgésétől dögletessé vált levegőt kiszellőztetni sohasem lehetett, őreim rablógyilkosként bántak velem, s míg naponként csak egyszer adtak ennem a katonák kosztjának összekevert maradékából, utcaseprésre, súrolásra akartak kényszeríteni, s mikor ezt tenni megtagadtam, a leggyalázatosabb kifejezésekkel illettek s fegyvert fogtak rám.
— December közepén vastag kerékkötő lánccal Kiss Károly Béla hasonlóképpen kémkedéssel agitációval vádolt magyar fogollyal összekötöttek és így kísértettek át Munkácsról az ungvári hadbírósághoz. Itt voltam bebörtönözve február végéig.
A börtön tele volt a legkülönbözőbb természetű foglyokkal. Legnagyobb számban voltak a szlovák és ruszin katonaszökevények (vagy túszként elzárt hozzátartozójuk) és a magyar politikai foglyok. Velük összekeverve, útonállók, rablók, rablógyilkosok képviselték a börtönben a cseh nemzetet. A kommunistákat éppen abban az időben helyezték tömegesen szabadlábra. A véletlen szerencse hozzájuttatott a Horovitz Árpád munkácsi vezérkommunistával való találkozáshoz, aki a munkácsi ellenforradalom idején fel akart akasztatni.
Hogyan működött a bíróság? Ha nagy szerencséje volt az újonnan hozott fogolynak, egy hét elmúltával eljutott az első kihallgatásra, amely után bármilyen okból is kérte előállítását, azt heteken keresztül megtagadták. Így teljesen el volt zárva annak lehetőségétől, hogy ügyében vizsgálóbírójával érintkezésbe juthasson s helyzetéről vele bármit közölhessen, vagy tőle felvilágosítást kérhessen. E tekintetben azonban azok, akiknek bőven volt pénzük, segíthettek magukon megvesztegetéssel, mert az utolsó börtönőrtől fel az ügyészség vezetőjéig zsaroló közkereseti társaság volt az egész hadbíróság.
A bíróságnak és ügyészségnek a kulcsárok voltak a fölhajtói, akik a pénzes foglyokkal közölték, hogy mekkora összeggel válthatják meg magukat, így a bíróság megvesztegethetősége köztudatban élő fogalommá lett.

-- Így szabadult ki fogságából a határátlépésért lecsukott Bérczi, volt nagylucskai csendőrőrmester, tizenhat társával együtt -fejenként 1000 koronáért. Hazay Zoltán magyar alhadnagyot (a perbenyiki református lelkész fia, aki a szikszói határszakaszon szolgált), akkor fogta el a csendőrség, mikor magyar területre akart visszatérni. Revolvert, térképet, katonai igazolványokat és feljegyzéseket találtak nála, tehát, mint alaposan gyanúsítható kémet hozták be s kihallgatása után az őrnagy azonnal szabadon bocsátotta a nála talált pénz -- nélkül. Ebben az ügyben Kalina cseh önkéntes szakaszvezető volt az őrnagy közvetítője, aki a Hazayt kompromittáló iratokat később előttem semmisítette meg a börtönben, mikor oda a hadbíróság kasszájába való betörési kísérletért bekerült.
-- Ezt az esetet csak annak jellemzésére hoztam fel, hogy a cseh hadbíróság működésében egyáltalán nem vezeti hazafiság vagy államérdek, mert pénzért futni engedi állama legnagyobb ellenségét. Viszont elítéli könyörtelenül az ártatlant is, ha nem fizet.
-- Törvény és igazság ismeretlen fogalom náluk. Ennek bizonyítására álljon itt az alábbi eset: Klein Arnold remetevasgyári születésű miskolci lakos megfelelő igazolványokkal átlépte a határt, hogy szülőfalujából a házassághoz szükséges iratokat beszerezze. Letartóztatták. A szokásos vádakat emelték ellene. A bíróság azonban kénytelen volt felmenteni s még a törvényes napidíjakat is megítélte neki hét heti fogságára. A tárgyalás után múltak a napok s ő nem szabadult. Nyolc nap elteltével a kulcsár megvesztegetésével eljutott kihallgatásra Rousek őrnagyhoz, a bíróság vezetőiéhez, aki csodálkozva kérdezte: „Hát maga még itt van?" Mindjárt utánajárt az ügynek, megállapította, hogy az ügyész a törvényes idő alatt nem fellebbezett felmentése ellen, tehát szabadlábra kell helyeznie. Kleint átkísérték Poppler őrnagy-ügyészhez, aki kidobta és megparancsolta, hogy többé elő se merjék vezetni kihallgatásra. Néhány nap múlva átkísérték a rendőrségre az őrnagy parancsára, hogy onnan szállítsák át Illavára. S miért történt mindez? Csupán azért, mert ungmegyei lévén magyarnak vallotta magát s kijelentette, hogy nem tud szlovákul.
-- Gazdag László, volt tartalékos zászlós román fogságból hazatért Ladmócra, elfogták s már két hónapja van bezárva s ezalatt egyetlenegyszer hallgatták ki. Szombathy Antal, volt tartalékos főhadnagy, alsómihályi szolgabirói hivatalnok címére egy kisfiú levelet hozott át a vonalon, melyben egy ismeretlen aláíró arra kéri, hogy küldjön tudósításokat a megszálló csapatokról s közölje, mit kivan szolgálataiért? A levelet kézhez sem kapta, mert a küldöncöt elfogták s nyomban letartóztatták őt is. December óta ül a börtönben egyszeri kihallgatással. Fizetését megszüntették s lefoglalt pénzét sem akarják családjának kiadni. Szatala Tivadar horlyói körjegyző november óta van börtönben agitálás gyanúja miatt. November óta elő sem vezették kihallgatásra. Jelenleg csendes örült. Egy Vozáry nevű IV. osztályos gimnazista (a kisalmási postamesternő fia) szintén november óta raboskodik, csupán azért a gyerekes fecsegésért, hogy „száz magyarral kiverné az országból a cseheket!" Ezt egy másik gyermek mondta s annak följelentése alapján fogták el. Az ítéleteket legtöbbször a vádlott nélkül hozzák meg s csak a kulcsároktól tudja meg az elítélt, hogy Illavára, vagy Spielbergbe és ez utóbbi helyre mennyi időre küldik. Fölöttem is nélkülem ítélt a „Hármas tanács".
-- A rablókkal együvé zárt politikai foglyok sem kapnak fűtést ,s a mikor a csikorgó télben kétségbeesésünkben elfűtöttünk húrom szál deszkáit a priccsből, büntetésül kihordták a priccset s tíz napon át minden második napra böjtöt rendellek el. A vizsgálati foglyoknak rabkosztot adtak, napi 18 dekagramm kenyérrel az ebédhez. A börtönök súrolásáról soha nem gondoskodtak, az avas piszokban ezrével hemzsegtek a férgek.
-- A foglyokat szabad levegőre, sétára soha sem viszik, hónapokon át a napot sem látják. Az egészségügy ott ismeretlen valami. Mindennap lehet ugyan orvosi vizsgálatra jelentkezni, de az orvos nem mindig jelenik meg. A csak magyarul beszélő fogoly csak halálos betegen kerül kórházba. A vizsgálatnál az orvos óvakodik a férgek által ellepett fogolyhoz közeledni,  s ha így is föl kell ismernie, hogy válóban beteg, aszpirint és meleg szobát rendel. Természetesen egyiket sem kapja meg a fogoly.
-- Februárban nagyon levert a lábamról a betegség. A kulcsárok is megsajnáltak, szóltak érdekemben az orvosnak. Kivételesen megvizsgált s megállapította, hogy mindkét oldali tüdőcsúcshurutom van, fogva tartásom életveszélyes. Elrendelte, hogy jelentsék a bíróságnak. Aszpirint és meleg szobát rendelt, de rendelése természetesen csak írott malaszt maradt. Sőt, mivel a kulcsárok megvesztegetése árán fát tudtunk behozatni a városból, s így egy ideig fűthettünk, hozzánk zártak két vérbajos rablógyilkost, akiket az őrnagy nem engedett vissza a kórházba, mert onnan megszöktek. Velük közösen kellett tehát az ivó-; és mosdóedényt is használnunk
-- Így bánik teljesen bűntelen emberekkel a magát kultúrnépnek hirdető cseh nemzet. Barbár megkínzatásom után, testben-lélekben egyformán összetörve, mégsem önmagamért panaszlom itt föl kegyetlen szenvedéseimet. Nem! Én hálát adok Istennek, hogy a sors megkönyörült rajtam és szerencsésen a kezemre játszva, kiszabadított hóhéraim hatalmából s elkerülhettem végzetemet, Spielberg kazamatáit.

A képen: Munkácsi városkép a cseh időkből.

150 éves magyar zászlót találtak Kárpátalján


 

Ki mer ilyet állítani?

                                                                                                                   

„Komoly gondolkodók is mondtak olyat, hogy a magyar nyelv esetleges pusztulása, eltűnése (...) magányos nyelv volta miatt nagyobb kár volna, mint más nyelvek pusztulása. Nos, vigyük tovább ezt a gondolatot: ezek szerint például a katalán vagy a szlovák nyelv eltűnése kisebb vesztesége volna az emberi kultúrának, mivelhogy ők nagyon hasonlítanak más nyelvekre (a katalán a spanyolra, a szlovák a csehre)? Én erkölcsileg sem tudom támogatni az ilyen álláspontot. Hiszen ez olyan, mintha azt mondanánk: ha Nagyék egyetlen gyerekét üti el az autó, az nagyobb veszteség, mint ha Kovácsék hét gyerekéből egyet. Ki mer ilyet állítani? Minden nyelv, minden nép, minden kultúra egyedülálló érték, függetlenül attól, hogy van-e hozzá hasonló vagy nincs.” (Nádasdy Ádám)

2020. december 6., vasárnap

A városok állásfoglalása Magyarország területi épségéért

 (Megjelent: Nyírvidék, 1919.01.12.)



A csehek, románok és szerbek előnyomulásának következményképen egymás után mozdulnak meg Magyarország városai, hogy tiltakozzanak az ország területének idegen impérium alá való helyezése ellen.
Kisújszállás városa dec. 2-án rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésében a következő véghatározatot hozta: „ A képviselőtestület hazafiúi aggodalommal eltelve tekint a mindinkább sötétedő kilátások elé, s néma fájdalommal szemlélve ezeréves hazánk vergődését katasztrófális nehéz napjaiban, a jobb jövőben való hittel, reménységgel s a magyarok istenébe vetett bizodalommal óhajtván óhatja, hogy találja meg sokat, hányatott hazánk a kivezető utat súlyos nehéz helyzetéből. Örömmel és reménykedve jelenti be Magyarország területi épségének védelmi ligájába való belépését és isten áldását kéri annak munkájára."
Eger városa december 27-én tartott rendkívüli képviselőtestületi ülésén ezen határozatot hozta: „ A képviselőtestület tudatában van annak a veszélynek, mely az ország területi integritását fenyegeti, kimondja, hogy Magyarország területi épségének védelmi ligájához csatlakozik és utasítja a tanácsot, hogy a Ligához való csatlakozása céljából felhívást intézett a helybeli társadalmi, kulturális és gazdasági testületekhez és egyesületekhez.”
Szatmárnémeti városi tanács december 28-án tartott üléséből értesítette a Ligát, hogy városuk hazafias közönségének nevében a közeli román megszállás által teremtett súlyos helyzetben őszinte örömmel és lelkesedéssel csatlakoznak a Magyarország területi épségét társadalmi és tudományos felvilágosító munkával megvédő Ligához.
Máramarossziget városa december 30-án tartott üléséből táviratilag csatlakozott. Máramaros vármegye 5 koronavárosának: Máramarossziget, Huszt, Técső, Hosszúmező, Visk lakosai valamint bányavárosai: Aknasugatag, Aknaszlatina, Rónaszék tegnap tartott ülésükből kifolyólag, igaz lelkesedéssel, testtel és lélekkel csatlakoznak mintegy 70 000 lakost kitevő területtel a Magyarország területének védelmi ligájához.

A képen: Máramarosszigeti utcakép 1907-ből.

Forrás: Fortepan.