2021. október 27., szerda

Végrendelet

 


- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeimnek is jutna belőle!

 

 

Bagdy Emőke -- A boldogságról


 

Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal


 

Cirokcsépelők

 

Cirokcsépelők Nagydobronyban (ma Ukrajna). Készült 1942-ben.

Forrás: Magyar Néprajzi Múzeum.

2021. október 26., kedd

Kommunista-krónika

 


(Megjelent: 1919.01.16.)
Gyilkossággal vádolt kommunista vezér — Aradon izgatnak

A nyíregyházai katonai ügyészség megkeresésére a főkapitányságon ma délben előállították és kihallgatása után letartóztatták Szamuelly Tibor kommunista izgatót gyilkosság gyanúja miatt: Nyíregyházán agyonlőtt egy nemzetőrt. A huszonhat éves fiatalember a háború előtt Budapesten hírlapíró volt. A háború folyamán orosz fogságba került, majd az orosz forradalomban Lenin titkára lett. Budapestre január első napjaiban érkezett. Mai kihallgatása során kijelentette, hogy nem emlékszik arra, hogy Nyíregyházán január első felében revolverét használta volna s így az ellene lett vádban ártatlannak tudja magát. Alig két héttel ezelőtt jött haza Oroszországból, igen fontos írásbeli üzeneteket hozott Lenintől Budapestre és ezeket az üzeneteket át is adta. Közvetlenül ezután egy szombati napon Nyíregyházára utazott, a hol másnap egy kommunista gyűlésen beszédet mondott. Beszéde nyomán zavargás támadt és arra emlékezik, hogy egy nemzetőr a mellette álló testvéreit súlyosan megsebesítette.
— Lehet, mondotta, hogy az izgalom hevében használtam revolveremet, melynek golyója a nemzetőrt megölte, de ez csak önvédelemből történhetett.
Becker Ádám dr. rendőrtanácsos a kihallgatás után kijelentette Szamuelly Tibornak, hogy a kiadott elfogatóparancs alapján őrizetbe véteti, még ma átkísérteti az államügyészség fogházába, ahonnan Nyíregyházára fogják szállítani. Szamuelly az elfogatás ellen a következő szavakkal tiltakozott:
— Én a szovjet kormány népbiztosa vagyok és tiltakozom a letartóztatás ellen.
Orosz fogságból hazatért tisztek azt is beszélik róla, hogy az orosz forradalomban a magyar és osztrák hadifoglyok kormánybiztosa volt s azokat a honfitársait, akiket nem tudott megnyerni szélsőséges eszméinek, kivégeztette. Annyi bizonyos, hogy félévvel ezelőtt az oroszok titkos megbízatással Svájcba küldték, ahonnan a magyar forradalmi változás után Budapestre tért vissza. Itt levő ismerőseitől és barátaitól lakást kért, akik azonban nem mertek néki szállást adni, amire a kommunista lap helyiségébe költözött. Letartóztatása alkalmával tizennégyezer korona pénzt talállak nála.
*
Az aradi rendőrségnek kedden tudomására jutott, hogy vasárnap egy Szűcs nevű őrmester érkezett Aradra, aki különböző röpiratokat terjesztett az aradi kaszárnyákban a bolseviki eszmék propagálására. Az őrmester óriás pénzösszeget hozott magával és két nap alatt sikerült a kaszárnyák legénységét a kommunista eszmék számára megnyerni. Javaslatára a katonák elhatároztak, hogy január 15., 16. és 17. napjain Aradon a bankokat és iparvállalatokat két-két órára birtokukba kerítik, hogy ezáltal tüntessenek a bolsevikok nagy ereje mellett. A rendőrség intézkedett, hogy Szűcs őrmestert tartóztassák le, ami azonban ez ideig nem sikerült. Az Arad városát megszálló francia csapatok mára készenlétbe helyezkedtek, hogy a bolsevikok tüntetését megakadályozzák. Az aradi bankok ma zárva tartják üzleteiket.


 

Megbocsáthatatlan

 


„Minden szülő tudja, hogy az éhség, a szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesen, hogy a testi kapcsolat is az! Éppen ezért, amikor a csecsemő nyugtalan, sír, ölbe kívánkozik – holott nem éhes, nem szomjas, nem beteg - , sok szülő úgy véli, nem szabad felvenni, mert kívánsága puszta szeszély, melyet, ha kielégít, elkényezteti gyermekét. (…) Ma még talán túlzottnak hangzik az állításom (de nagyon komolyan gondolom): hogy az anya, aki élete első hat hónapjában nem veszi ölbe a gyermekét, éppen olyan megbocsáthatatlan bűnt követ el, mintha éheztetné.” (dr. Ranschburg Jenő)

Édes Erdély, itt voltunk