Hány vesénk van?

Aparicio Torelly Aporelly (1895-1971) neves olasz humoristáról jegyezték fel az alábbi történetet.

Aporelly az orvosi egyetemre járt és egy napon a professzor megkérdezte tőle:

- Hány vesénk van?

- Négy - válaszolta a diák.

- Négy? - replikázott az arrogáns professzor, aki azok közé tartozik, akik élvezettel tapossák el a diákok hibáit. - Hozz egy bála szénát, mert van egy szamár a teremben! - parancsolta a tanár a segédjének.

- És egy csésze kávét nekem - mondta a megkérdezett tanuló a tanársegédnek.

A tanár dühös lett és kitette a tanulót az osztályból.

Mielőtt a tanuló elhagyta a termet, így javította ki a dühös tanárt: - Azt kérdezte, hány "vesénk" van. Nekünk négy van: kettő az enyém és kettő az öné. A "nekünk van" kifejezés ugyanis többes szám. Jó étvágyat a bálához!

 

A házasság négylábú asztala

 

"Füst Milán négylábú asztalnak látta a házasságot. Ha bármelyik lábával van valami baj, máris billegni kezd. Az asztal első lába: hogyan szeretik a partnerek eltölteni közös idejüket. Kell, hogy az életstílusban legyen közös pont, valami azonosság. Ha egyikük társasági ember, a másik otthonülő, egyikük a meleg tengereket szereti, a másik a havat, akkor nehezen alakítható ki közös életforma. Másodszor persze egymást is szeretni kell. Ez a második láb. A harmadik láb a szex. Össze kell passzolni szexuálisan. Nagy tragédia, ha két ember szereti egymást, és nem illenek össze testileg. A negyedik láb pedig az, hogy a házasság gazdasági kapcsolat is egy férfi és nő között, el ne felejtsétek – mondta ujját felemelve az író. A tankönyvek ugyan azt tanítják, hogy a nyomor nem eszi meg a szerelmet, ám ez tévedés. Megeszi." (Popper Péter)

Fekete vonat

 

Naplemente az ágak között

 Tar Béla barátom fotója.

Técső elöljáróságát egy havi börtönre ítélték

 

(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921.07.01.)

Mikor a jogot az önkény váltja fel. — Kavarodás a jegy­zői lak bére körül. — Ruszinszkó legújabb szenzációja.

 

(Saját tudósitónktól.)
Técső. június 30.
Técső város elöljárósága, Ruszinszkónak, a képtelenségek hazájának, most egy újabb kép­telenség-szenzációval szolgál. Az ügy története, melynek végén az egész elöljáróságot lecsukásra ítélték, sorrendben a következő:
Az 1920.-ik év első felében, amikor a cseh megszállás Técsőre is elért, a város tulajdoná­ban lévő jegyzői lakot a volt jegyző odahagyta és román területre költözött.
Az üresen maradt szép nagy lakást, mellék­épületeivel együtt a jövevények azonnal lefog­lalták és Kubik főszolgabírónak adták. Mivel azonban a lakás nagy volt, odaköltözködött a Z. O. U. vezetője is, bizonyos Máska nevű úr. Mit tesz két honfiú, ha ilyen idegen világban egymásra talál? Üzletet csinál! Ez a két úr is azt csinálta és a rohamosan felszaporodott cseh hivatalnokok számára étkezőt rendeztek be. — Técső város elöljárósága érthető fájdalommal nézte a város vagyonában gazdálkodó élelmes urakat, de a helyzet nyomasztó hatása alatt nem mert szólni semmit, hanem várt és tűrt.
A lakás elfoglalása után a negyedik hónapban aztán, mikor már holmi jogállapotokat is figye­lembe kellett venni, a Z. O. U. vezetője azt a szerény kérdést intézte a város elöljáróságához, hogy kell-e ezért a jól jövedelmező épületért bért fizetnie. És ha mégis csak kell, mennyi lenne az a szerény összeg?
Petrecs József, az akkori helyettes jegyző a tanács elé terjesztette az ügyet, a tanács pedig egyhangúlag úgy határozott, hogy a lefoglalt helyiségekért, amelyeket jól jövedelmező ven­déglő céljaira használnak fel, 600 korona bért követel.
Petrecs József helyettes jegyző tudtára is adta ezt a lakás bérlőjének, aki azonban a tanácsülés erről szóló jegyzőkönyvének hiteles másolatát kérte.Ekkor kezdődött meg a hajsza a városi elöl­járóság ellen, mert a bérlő a kézhez kapott jegy­zőkönyvi másolat alapján Técső város elöljáróságát a járásbíróságon árdrágítás címen feljelentette.
Az első tárgyaláson a város képviseletében Bor­bély Lajos főbíró jelent meg, aki azzal véde­kezett, hogy ő a tanács határozatának csak végrehajtó közege, így aztán a második tárgyalásra beidéztek az egész elöljáróságot.
Mielőtt azonban a második tárgyalás napja elérkezett volna, az időközben kinevezett Riskó Béla főjegyző kérte a tanácsot, hogy a jegyzői lakot adja át neki. A tanács ezt a kérelmet tel­jesítette is és most már az új tulajdonos, Riskó Béla egyezett meg a lakás bérlőjével, melynek egyik pontja szerint a pert beszüntetik.
Itt van aztán a nyilvánvaló üldözés. A bíróság az elöljáróságot beidézte és kihallgatta. A kihall­gatás eredménye az lett, hogy a bíróság a vád­lottakat felmentette.
Mi történik azonban? Június 15-éré Técső város egész tanácsát Husztra citálják, ahol a bíróság az elöl­járóság tagjait egyenkint egy havi bör­tönre ítéli.
A szenzációs ügynek epilógusa az lett, hogy a técsői bíró kifakadt az ítélet ellen, mire formális összeszólalkozás keletkezett és végül a técsői elöljáróságot a hivatali helyiségből kikergették.
Ez történt Huszton egy magyar város magyar elöljáróságával, akkor, amikor a megszállás ide­jén egy nagy teremből, négy szobából kony­hából, éléskamrából, két pincéből, tíz darab marhát befogadó istállóból, két osztályú sertésólból és tyúkólból álló lakásért, udvarral, kúttal és zöldséges kerttel együtt 600 (mondd: hatszáz koronát) mert kérni...
Reméljük, hogy ez a botrányos ügy felsőbb fórumok elé is fog még kerülni, ahol több a jogérzék és a belátás. Itt a meghurcolt técsői elöljáróságnak okvetlenül elégtételt kell kapnia. Egy erkölcsi testületet a közigazgatás tekintélyé­nek érdekében sem lehet a polgárok előtt megcsúfolni, bármilyen nagy legyen az a sovinizmus, amely az egyes feljelentők honfiúi keblét dagasztja.