A közösség ereje

 

„Nagyon fontos a közösség ereje. Elképesztően felszabadító élmény tud lenni, amikor az ember rájön arra, hogy nincs egyedül. Ma Magyarországon emberek milliói érzik magukat magányosnak, érzik azt, hogy egyedül küzdenek a fájdalmaikkal, a tragédiáikkal, a gyerekkoruk szívszorító élményeivel. És amikor, például egy csoportban azt tapasztalják, hogy hoppá, hát van más is, aki úgy szenved, vagy úgy szenvedett, mint én, akkor az olyan, mint amikor az ember hosszú idő után feljön a víz fölé, és újra levegőt tud venni. Nagyon-nagyon fontos, hogy legyenek gyógyító közösségek, ahol meg lehet tapasztalni, hogy nem egy burokban szenvedünk a saját fájdalmainkkal, hanem van más is, aki megért, akihez oda lehet fordulni, aki szinte szavak nélkül is tudja, miken mentünk keresztül.” (Orvos-Tóth Noémi)

Az élet sűrűjében

 Tar Béla barátom fotója.

Elvtársak!

 

(Megjelent: Ungvári Munkás, 1919.01.12.)
A cseh csapatok ma délután két órakor megérkeznek. Rendes, fegyelmezett csapat érkezik, melynek parancsnoka művelt ember és hihetőleg megengedi elveink további ter­jesztését. A pártfegyelem nevében figyel­meztetjük elvtársakat, hogy kerüljenek minden csoportosulást, tanúsítsanak méltóságos, ön­tudatos magaviseletét, engedelmeskedjenek a megszálló csapat parancsnokságának és kerüljék az összeütközést. Gondoljanak arra, hogy viselkedésük kihat a pártra is és eset­leges hibájuk miatt a párt minden tagja és maga az Eszme szenvedhet. Vegyék le a piros jelvényt, nehogy a cseh csapatok piros szint kihívásnak tekintsék, mert emiatt bol­sevistáknak tartják az elvtársakat. A párthelyi­séget holnaptól kezdve további intézkedé­sünkig ne keressék fel.

Fotó: Ungvári városkép 1915-ből.

Forrás: Hungaricana.

 

 

Gatyák és bugyik

 

-- Mért nem jöttél tegnapelőtt iskolába, Vovocska? – kérdezi a tanár néni az egyik gyereket az orosz iskolában.

-- Márijá Ivánovná, az úgy volt, hogy anyukám kimosta a gatyáimat és nem volt mit felvennem.

-- Na, jó, és tegnap mért nem jöttél?

-- Én elindultam, de amikor a tanár néni háza elé értem, láttam, hogy a bugyik ott száradnak az udvaron. Gondoltam, tanár néni úgysem jön. Akkor meg én mért jöjjek?

 

A zempléni földvár - Álmos vezér sírja

 

Gyönyörűség

 Tar Béla barátom fotója.