A fütyülő költő

 

„Budapest, 1946. Szép Ernőt mentem meglátogatni. A kis hotelben lakott a Margit-szigeten. Alkony után értem ki. A szálló portása – vagy tulajdonosa? – érdeklődésemre azt mondta, hogy a költő a bokrok közt van. Aztán elmagyarázta. A közeli padokon a bokros előtt, esténként szerelmespárok ültek és a rigók (vagy csalogányok?) füttyét hallgatták. Az ostrom ágyúzása elkergette a rigókat. A szerelmespárok most újra kijárnak és a madarak énekét hallgatják. Nem tudják, hogy az öreg költő beguggol a bokrok közé és ő fütyül nékik.” (Faludy György)

Magyar Retró - A magyar vircsaft (1. rész)

 

Hová siessen?

 

A kis falu plébánosa kijön a templomból és látja, hogy Miska bácsi, mint mindig, most is tök részeg.
- Miska bácsi, mikor szokik végre le az alkoholról?
- Öreg vagyok én már ahhoz, hogy leszokjak róla.
- Leszokni soha nem késő.
- Akkor meg még ráérek...

József Attila: Reménytelenül - Reviczky Gábor

 

Harminc év múlva visszafizette ösztöndíját egy munkácsi öregdiák

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1944.01.21.)

Egy munkácsi öregdiák, Iván Mihály, a Szegedi Új Nemzedék felelős szerkesztője 30 év múltán visszafizette egykori kollégiumának azt az ösztöndíjat, amelyet annak idején mint kisdiák élvezett. Ezer pengőt bocsátott az iskola rendelkezésére és csak azt kötötte ki, hogy keresztény és színmagyar származású diákokat segélyezzenek ezzel az összeggel. Iván Mihály az adományhoz mellékelt levelét a következő sorokkal végezte; „Azt hiszem, sokan vannak a régi munkácsi diákok között olyanok, akik tekintélyes összegű segélyben részesültek. Azokat, akik ennek a segélynek köszönhetik mostani jólétüket és boldogságukat, szeretném arra kérni, tekintsék ők is kölcsönnek az akkori ösztöndíjakat és adják vissza a legszegényebb diákok részére.“