Petneháza, a megyeszékhely

 

Ezt olvashatjuk Szabolcs vármegye jegyzőkönyveinek XI. kötetében a harmadik fólió utolsó sorában, és hogy a dolog világosabb legyen, valamivel felette ugyanaz, némileg más fogalmazásban: „Itt Petneházán, Szabolcs vármegye székes helyén." A dátum 1638. szeptember 10.
Arról az igazán meghökkentő dologról van tehát szó, hogy Szabolcs vármegyének Nyíregyháza és Nagykálló előtt egyszer már volt tartós, történelmi székhelye, s az Petneháza volt. Ebben az évben a vármegye egy különleges határozatot, is hozott, mely magyarra fordítva így hangzik: „Ezen mi vármegyénk urainak és nemeseinek egyetemlegessége úgy érezte, hogy házi ügyeink nem kevés kényelmetlenségével és gazdaságának kárával és költségével (ti. a később megnevezettről van szó) kényszerül már régóta úgy a törvényszékeket, mint minden közgyűlést itt Petneházán vitézlő Petneházy György házában tartani , . . . mivelhogy ő ígéri, hogy a terhes öregség minden nyűgét félretéve, kedvesen vett vendéglátása tisztességét a jövőben is a legnagyobb készséggel fogja gyakorolni…”

(Megjelent: Kelet-Magyarország, 1987.10.24. Koroknay Gyula: „Petneházán, úgy mint székhelyünkön…”)

A megértő asszony

 

Állítólag Robert de Niro mesélte a következő történetet.

„Ötvenévnyi házasság után egy napon figyelmesen megnéztem a feleségemet és azt mondtam neki:

- 50 évvel ezelőtt kicsi lakásom volt, ócska kanapén aludtam, fekete-fehér tévét néztem, most pedig mindenem megvan, de egy 69 éves nővel bújok ágyba. 

Feleségem intelligens asszony, nem sértődött meg, nem is hordta le a fejem, annyit mondott, éljek csak bátran a lehetőséggel és keressek egy 19 éves ifjú hölgyet! Még segít is nekem. Gondja lesz arra, hogy ismét egy kis lakásban, szaladt kanapén ócska fekete-fehér tévét nézhessek.”

 

Vekerdy Tamás: Modern gyermeknevelés (Nyitott Akadémia)

 

Kedves Jézuska!

 

Ne haragudj, hogy levelemmel zavarlak, tudom, ilyenkor, karácsony előtt sokan fordulnak hozzád. Nem is kérni szeretnék tőled, mint a többiek, csak kérdezni. Amikor Béci berúgta a labdával az ablakot az iskolában és a kamerák nem mutattak semmit, Gizike néni azt mondta, te mindent tudsz és mindent látsz, és akkor Béci megijedt és bevallotta.

Szóval, te biztosan tudnál nekem segíteni, mert egyre azon töröm a fejem, hogy lehet valakiből kiszeretni. És mit kell tenni ahhoz, hogy az emberből kiszeressenek. Ezen azóta gondolkodom, hogy egyszer megkérdeztem nagyitól, hová lett az apukám, mire azt mondta, még meg sem születtem, amikor kiszeretett anyából.

Ezt nem értem. Hogy lehet valakiből kiszeretni? Csak szeretem, szeretem, aztán egy reggel arra ébredek, hogy már nem is? Szerintem ez lehetetlen. De, amikor nagyit kérdezgettem, csak a vállát vonogatta. Pedig én azt hittem, a felnőttek mindent tudnak. De még annyit sem tudnak, mint én. Mert én tudom, hogy soha nem tudnék kiszeretni anyából. Még akkor sem tudtam kiszeretni, amikor megvert. Pedig direkt figyeltem magam, hogy szeretem-e még. És szerettem. És szeretni is fogom mindig, amíg élek.

Bár néha úgy gondolom, ő néha kiszeret belőlem. Egyszer azt kiabálta nekem, ha nem lennék, akkor ő már árkon-bokron túl lenne. Nem értettem. Mi van az árkon-bokron túl, amit jobban szeret, mint engem? És ki szereti ott jobban, mint én? Hiába kérdeztem nagyitól is. Csak sóhajtott és legyintett. Szerintem azért, mert már ő is kiszeretett anyából. Amikor megbetegedtem és anya arra kérte, hogy vigyázzon rám, akkor azt válaszolta, vigyázzon rám, aki megszült.

Ők, persze, azt hitték, hogy nem hallom, mert kiküldtek az udvarra játszani, de én egy kicsit hallgatództam. Tudom, hogy csúnya dolog, de kíváncsi voltam, hogy mi lesz. Akkor már tudtam, hogy a nagyi kiszeretett anyából. Aztán az is eszembe jutott, hogy talán nem is anyából, hanem belőlem szeretett ki. Akkor határoztam el, hogy a végére járok a dolognak. Mert nem tudom, mi rosszat tettem, ami miatt kiszeretett belőlem. Vagy az is lehet, hogy nem szeretett soha? Akkor hogy lehet, hogy én még mindig szeretem.

Kérlek, segíts, Jézuska! Magyarázd ezt el nekem. Nagyon fontos! Ha tudnám, hogy mért szerettek ki belőlem, akkor megérteném, mit rontottam el. És akkor meg tudnám javítani.

Ugye, te még szeretsz engem? Segítségedet előre is köszönöm! Sok szeretettel:

 

Sanyika