Beviszik a zsidót a szovjet KGB-re.
-- Vannak rokonai külföldön? – kérdezik tőle.
-- Nincsenek – feleli.
-- Ez nem igaz. Információnk van arról, hogy a húga, a bátyja, a szülei és még a nagybátyja Izraelben él.
-- Na igen, de ők otthon vannak. Én élek külföldön – feleli.
„A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” ( Pilinszky János)
(Megjelent: Kárpáti Híradó,1943.04.29.)
Munkácsi szerkesztőségünktől: Megrendítő tragédia érte Popovics Béla munkácsi postafőfelügyelő családját. Fiúk: ifjabb Popovics Béla nemrég tért vissza a keleti harctérről, ahol dicsőségesen vette ki részét a nagy elhárító csatából. Minden baj nélkül érkezett haza s Budapestre ment, ahol — mint lelkes sportember —- legutóbb részt vett egy evezősversenyen; csónakja azonban fölborult s a rokonszenves fiatalembert már csak holtan tudták kihúzni a folyó hideg hullámaiból. Holttestét a család hazahozatta s temetése vasárnap ment végbe hatalmas részvét mellett. — Itt említjük meg, hogy Oroszvégen kedden temették el nagy részvéttől kísérve a község legidősebb polgárát, Motrinecz Mihályt, aki 94-ik életévében hunyt el. Az elhunytat, aki köztiszteletnek örvendett, kiterjedt rokonság gyászolja.
A képen: a munkácsi városháza 1940-ben.
Forrás: Fortepan.
