Kutyaszálló

                

Egy férfi le akar foglalni egy szobát a nyaralása időtartamára Florida egyik tengerparti üdülőhelyén.
Ír egy levelet a tulajdonosnak: "Lehetséges lenne-e hogy magammal hozzam a kutyámat? Nagyon jólnevelt és tisztántartott állat. Tarthatom-e a szobában az éjjelek folyamán?"
Postafordultával jön a válasz: "Én évek óta vezetem ezt az üdülőt. Még soha nem történt olyan, hogy egy kutya ellopott volna törülközőket, ágyneműt, ezüst étkészletet, vagy képeket a falról. Soha nem lettek részegek, és soha nem mentek el úgy, hogy nem fizették volna a számlát. Szóval, a kutyáját nagyon is szívesen látjuk.
És, ha a kutyája hajlandó jótállni magáért, akkor maga is maradhat."

 

Jablocsnoje, egy elhíresült falu a Don-partján

 

Mintha kitörne valami pánik

                                                                                                    

                                                                                                       

„Rohanó emberek, rohanó élettel, semmit sem végiggondolva tengetik a napjaikat és mikor eljön a szeretet ünnepe, megállnak egy pillanatra, és mintha kitörne valami belső pánik. "Ahha, ez az, amikor szeretni kell a másikat, meg odafigyelni egymásra." Erősen hangozhat, de le merném fogadni, hogy sokakban, sőt inkább egyre többekben ott motoszkál ez a kellemetlen felismerő mondat, mert annyi halaszthatatlan dolgunk van egész évben, hogy ez egy percig sem jutott eszünkbe. Nem jutott eszünkbe szeretni, vagy odafigyelni, mert sok a dolgunk, legalábbis ezzel nyugtatjuk a kicsiny lelkünket, ami már annyira talán nem is lélek, inkább olyan, mint egy rendszer, amit frissítünk, amit átalakítunk úgy, ahogy nekünk jó. Ugyanígy vagyunk az ajándékok beszerzésével. Előtör a pánik, de több időt nem fordítunk arra, hogy jobban végiggondoljuk, hogy minek örülne a másik. Nem kell (...) nagy dologra gondolni, elég egy apróság, de abban ott legyen a szeretet, vagy a szerelem, vagy a jóság.” (Papp Ádám, költő)

Egy neves „magyar” író már békében az oroszok kéme volt

(Megjelent: Magyarság, 1935.03.17.) 

 

Hatalmas bolseviki kémkedési per folyt néhány év előtt Romániában. Ennek egyik fővádlottja Aradi Viktor volt. Aradi Viktor valamikor magyar író volt! A szélsőbb szabadgondolkodók nagy bizalommal és elismeréssel viseltettek vele szemben, mert nálánál kevesen ismerték alaposabban az erdélyi viszonyokat és főleg a nemzetiségi kérdést. Amellett kitűnően írt és egészen kiváltságos műveltséggel dicsekedhetett. Jászi Oszkár kedvence volt.
Ez az Aradi Viktor — aki magát Erdélyi Viktornak is írta — hosszabb időt át mérnökösködött a krassószörényi, hunyadi, abrudbányai, zalatnai bányákban és onnan írt leleplező cikkeivel tűnt fel először. Amikor Lukács László miniszterelnökre rá akarták bizonyítani, hogy panamista, őt küldték le adatok szerzése végett és ő volt az egyik koronatanú Lukács László ellen. A szabadgondolkodók nagy reklámot csaptak egy könyvének, amelyben azt bizonygatta, hogy azok az oláhok, akik 1848-ban felperzselték az erdélyi városokat s leölték a magyarokat, forradalmi hősök voltak. Jankut istenítette a „reakciós", „feudális“ Kossuthokkal szemben.
Aradi a háború alatt bevonult katonának és az első alkalommal átsétált az oroszokhoz. Amikor Kun Béláék a forradalom alatt hazajöttek Oroszországból, elmondták, hogy a bolsevikiek igen érdekes adatokat szereztek a szentpétervári külügyi hivatalban. Itt megtalálták a cári Oroszország egész kémszervezetének minden anyagát a kémek névsorával együtt. Akkor — még a bolsevizmus kitörése előtt — Kun Béla elmondta, hogy kik azok, akik Magyarországon már békében orosz szolgálatban állottak. Ezek között első helyen említette Aradi Viktort. Akik hallották, egy szavát sem hitték el Kun Bélának, pedig ő váltig bizonyítgatta, hogy Aradi Viktor már a háború kitörése előtt nyolc-tíz éven keresztül nagy szolgálatokat tett az orosz cári kémszervezetnek és ezekért jelentős összegeket kapott.
A háborús összeomlás után, amikor az oroszországi hadifoglyok egy része hazatért, Aradi Viktor mint román lépett fel és nem hazajött, hanem Bukarestbe ment, holott azelőtt sohasem mondta magáról, hogy román, nagy magyarnak vallotta magát. A kommunizmus összeomlásakor, amikor Budapestet megszállották a románok, Aradi Viktor mint a román katonai cenzúra tagja bukkant fel itt. Most pedig kiderült róla, hogy Romániában orosz bolseviki kémszervezet élén állott. Dolgozott hát mint kém az orosz cári kormányzatnak Magyarország ellen, most pedig Románia ellen mint az orosz szovjet ügynöke.

 

A képen: Kommunista plakátok 1919-ből, a Tanácsköztársaság idejéből.

Forrás: Fortepan.

 

A szerkesztő megjegyzése: Aradi Viktort végül felmentették, a gyilkoló mócok védelmére írt régebbi cikkeinek tekintélye mentette meg az elítéltetéstől; Bukarestben fejtett ki szovjetbarát tevékenységet; később három évre börtönbe került. majd családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol a sztálini önkény törvénysértéseinek esett áldozatul. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után rehabilitálták.