2019. január 24., csütörtök

Neveket szeretnék hallani


Mit szólnának hozzá, ha úgy vennék fel önöket egy munkahelyre betanított munkásnak, ha ugyanazért a pénzért, el kellene végezni a könyvelést is? Vagy, ha az iskolai menzán, azt az ételt is kifizettetnék a gyermekükkel, melyet nem hogy nem fogyasztottak el, de rajta sem volt az étlapon? Fel lennének háborodva? De miért, hiszen a közoktatásban ősidők óta ez folyik.

Olvasom, hogy sok nyolcadikos diák, egyébként kitűnő tanulók, sírva jöttek ki a gimnáziumi matematika-felvételiről, mert nagyon nehéznek találták. Persze, a tájékozatlan olvasó mondhatja, hogy azért volt nehéz, mert nem tanulták meg. Csakhogy, ők azért nem tanulták meg, mert nem tanították meg nekik. Nem is nagyon taníthatták meg. Mint ahogy az egyik miskolci matematikatanár nyilatkozta a megyei lapnak: „ Három olyan szöveges feladat szerepelt a feladatlapon a problémamegoldó gondolkodás témakörében, amelyeknél nem lehetett alkalmazni az egyszerű egyenlet felírását. A gyerekek meg tudták volna ezeket oldani, ha több idő van rá. A próbálgatás és a lebontás módszere ugyanis nem a tananyag része. Ilyen feladatokkal azok a diákok találkozhattak, akik matematikaversenyekre járnak.”

Tehát a felvételinél olyasvalamit vártak el a diákoktól, amire meg sem tanították őket, mert nem része a tananyagnak. Ami minimum etikátlan és gyermekellenes. Sőt, miközben „a próbálgatás és a lebontás módszere nem a tananyag része” a vizsgalapra odaírták, a rossz megoldás pluszlevonással jár. Tehát, nehogy már a gyerek megpróbáljon gondolkodni és esetleg tévedni. És még azt mondják, a matematika-tanítás legfontosabb célja, hogy megtanítsa a gyerekeket gondolkodni! Arról már nem is szólva, hogy a gimnázium nem matematikusokat képez, attól még lehet valakiből kiváló orvos, történész, biológus, hogy nem tudja a matek versenyfeladatokat megoldani. Csak ahhoz előbb be kellene jutni a gimnáziumba.

Évek óta arról beszél mindenki, hogy a diákok túlterheltek, rengeteg fölösleges dolgot tanítanak meg nekik. Állítólag évek óta egy száz fős szakembergárda dolgozik az új tanterv összeállításán, mely valahogy sehogy nem akar megszületni. Természetesen, ebben a politikának is megvan a maga sara, de ez az eset is azt sejteti, hogy van egy pedagógus-lobbi, egy afféle kemény mag, amelyik minden követ megmozgat ennek ellenében.

Hosszú ideje megy ez már, szinte évente vannak ilyen botrányok és soha nem derül ki, hogy kik állították össze, illetve ki engedélyezték ezeket a feladatokat. Soha nincs felelős, mindenki megbújik az anonimitás homályában. Most már nagyon szeretnék neveket hallani. És ezzel nem állok egyedül. Meg nagyon kíváncsi lennék az állampolgári jogok biztosának véleményére, vajon elvárhat-e olyat az állami iskolarendszer, amit nem tanított meg.

Orémus Kálmán