Ez a hír különösen
kedves nekem, hiszen néhai Tonhaizer Ferenc az anyai nagyapám
(Megjelent:
Prágai Magyar Hírlap, 1926.december 7.)Körmöcbányáról jelentik: A P. M. H. néhány héttel ezelőtt fölhívta már az illetékes körök figyelmét a körmöcbányai kerületi főnöknek azon törvénysértő magatartására, amellyel az itt élő németeket kisebbségi nyelvi jogaiktól megfosztani igyekszik. Azóta ez ügyben az országos keresztényszocialista párt képviselői interpellációt intéztek a belügyminiszterhez; legújabban pedig a párt körmöcbányai titkára, Tonhaizer Ferenc egy adott esetből kifolyólag a nyelvrendelet 96. szakaszának 2. pontja alapján a kerületi főnök törvényellenes határozata ellen panaszt nyújtott be a zsupáni hivatalhoz. A kerületi főnököt úgy látszik a panasz kellemetlenül érintette, s magához kérette Tonhaizer Ferencet azon célból, hogy rávegye a panasz visszavonására. Miután Tonhaizer erre nem volt kapható, a kerületi főnök a nyelv-törvény végrehajtásához ragaszkodó panaszt butaságnak minősítette, s Tonhaizert törvényt védő magatartásáért megfenyegette. A nyelvtörvénnyel hadilábon álló Nácselnik ur klasszikus iskolapéldáját adta törvényalkalmazó jó szándékának azzal a figyelmeztetésével is, hogy Tonhaizertől ezután nem fogad el német nyelvű beadványt, miután őt nem tekintheti német nemzetiségűnek. E meglepő ítéletét azzal indokolta meg, hogy Tonhaizer Ferenc magyar, mert annak az országos keresztényszocialista pártnak helyi vezetője, amely pártnak elnöke, Szüllő Géza dr., szintén magyar! Körmöcbányán tehát ezután aszerint fogják megállapítani az emberek nemzetiségét, hogy kinek-kinek milyen nemzetiségű az országos pártelnöke. Mindenesetre eredeti körmöci specialitás, amivel a nyelvtörvény végrehajtási rendeletét talán utólag nem ártana kiegészíteni.
A képeken:
1. Nagyapám, Tonhaizer Ferenc, a körmöcbányai német
kultúrház avatási ünnepségén, valamikor, a múlt század 20-as éveinek első
felében.
2. Körmöcbánya látképe a múlt század elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése