(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap 1920.08.26.)
A Ruszinszkói Magyar Hírlap bécsi szerkesztőjétől.
Bécs, aug. 24.
Czernin Ottó, a monarchia volt külügyminisztere a „Das Neue Reich“ című keresztény irányú hetilap egyik számában vezércikket írt az újonnan alakult nemzeti államok külpolitikájáról és egyben igazolni igyekszik a monarchia diplomáciájának működését a háború előtt és alatt. A volt külügyminiszter különösen Német-Ausztria jelenlegi külpolitikáját bírálja és szemére veti Renner kancellárnak, hogy csupa dilettánst bíz meg Német-Ausztria külföldi képviseletével. De beszél a többi államokról is. Csehországban politikai szolgálatokat jutalmaznak diplomáciai állásokkal — mondja. Jugoszláviáról még nem alkothatott tiszta képet. Magyarországról pedig a következőket írja Czernin :
— Magyarországon remélem, hogy — miután a bolsevizmus karjaiból kimenekült — a régi kipróbált erők mindent megmenthetnek, amit a kommunizmus nem rombolt szét teljesen.
Továbbiakban azt bizonyítja, hogy Ausztria- Magyarország diplomáciája nem részes a háború előidézésében, mert ha 1914. júliusában megszavaztatták volna a monarchia népeit, úgyis háborúra került volna a sor, mert akkor ez közóhaj volt.
— Nem állítom--mondja befejezésül Czernin —, hogy a mi diplomatáink mind zsenik voltak, de határozott véleményem, hogy úgy diplomáciai, valamint konzuli testületünk bármelyik más államéval felveheti a versenyt. Egy ország diplomáciájától nem lehet többet kívánni, mint hogy a külföldön hazájának erejét reprezentálja. Egy külföldi angol követnek — háta mögött hazájának hatalmas erejével — sokkal nagyobb súlya van, mint portugál kollégájának. Az osztrák-magyar diplomácia évtizedeken át sokkal erősebbnek sejtette a monarchiát, mint amilyen tényleg volt. Elpalástolta, hogy hadseregünk elsenyvedett, hogy Magyarország állandóan 1848-ra gondolt, hogy a csehek függetlenségük előkészítésén dolgoztak, hogy a románok, szerbek, ruthének és olaszok ezrei a határon túl kacsingattak és hogy mindkét ország parlamentje semmit sem dolgozott, vagy legjobb esetben rövidlátó módon vígjátékokat adott elő ellenfeleink szórakoztatására. Ilyen viszonyok között külföldön, mint nagyhatalom, képviselői eredményesen fellépni, a heterogén elemeket egy kalap alá vonni, magyar gazdasági érdekeket képviselni, amelyek Ausztriáéval gyakran merően ellentétesek voltak és ugyanezt fordítva, — mindez nem volt könnyű feladat. A közeljövő az osztrák-magyar diplomáciáról, mint sok egyébről is, igazságosabb ítéletet fog mondani, mint a jelen közvéleménye.
A volt külügyminiszter egyébként — értesülésem szerint —, egy nagyobb munkán dolgozik, amelyben adatokkal és okiratokkal fogja illusztrálni Ausztria-Magyarország diplomáciai testületének munkáját.
Szemere Pál