„EMBERVÁSÁR“ A BEREGSZÁSZI PIACON

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1938.04.18.)  

              

Szomorú szociográfia -- Szálloda az eresz alatt-- Isten vagy a diktátorok?

KILENCVEN KILOMÉTERNYI GYALOGLÁS EGY DARAB KENYÉRÉT

Beregszász, április 15.
A tavaszi vékony napsugár igyekszik áttörni az oszladozó felhőkön. A tavaszi munka a szőlőkben és a földeken megindult. Délután két óra. A beregszászi piacon és széles utakon a munkára és kenyérre éhes földmunkások őgyelegnek. Kinn a szőlőkben és földeken a rózsaszínes hajnali pirkadatkor kezdődött a munka. . .
Egyik embernél ásó, másiknál kapa mindegyiknél vékony konyhapokróc, tarisznya. A konyhapokróc a ,,hálószoba“ berendezésük. A tarisznyákban kenyér. A Iegtöbbnek pipája hidegen fityeg a szájból, a fiatalok újságpapírszélbe sodorják a ,,lajbi” zsebéből kikapart dohánymaradékot, melyben több a morzsa és mindenféle piszok, mint dohány.
A piac egyik sarkán álldogálók közé keveredem. Bilkei ruszinok. Mind beszél magyarul. A beregszászi munkanélküli napszámosok standján álldogálnak, ezekkel vitatkoznak.
Mint kiveszem, a bilkei munkátlanok és a beregszászi munkátlanok között arról folyt a vita, hogy ki az oka az egésznek. A bilkeiek a jó Isten, ember számára kifürkészhetetlen rendelkezéseire hivatkoznak, amelyeknek feltétlen meg van az okuk és miértjük. A beregszásziak inkább Mussolininek és Hitlernek hibájára róják. A bilkeiek nem tudják, hogy kik ezek. Egymásra néznek, megcsóválják a gondterhes fejüket és fogalmuk sincs, hogy ezeknek a beregszászi favágók által is csak nehezen kiejtett nevűeknek, mi közük ahhoz, hogy a beregszászi szőlőhegyeken és alattuk elterülő mezőkön tavasszal nincs kenyérre való munka.
A munkanélküli bilkeiek és a munkanélküli beregszásziak végül mégis csak megértik egymást. Ez a megértés ott kezdődik, amikor megállapítják, hogy csak nem jó az, hogy nem akad munkája annak, aki dolgozni akar és nem jó, hogy otthon sorvad az asszony és sír a pulya. . .
Amikor egységesen idejutnak, közelebb kerülnek egymáshoz. A bilkeiek ráhagyják, hogy annak a Hitlernek valami része lehet a dologban, Mussolinit kihagyják, mert annak nehezebb a nevét kiejteni, viszont a beregszásziak pedig megállapítják, hogy mégis a jó Istennek kéne a világ kerekét másként fordítani.

A bilkei bejött a munkapiacra
Egy bilkeivel kezdek beszélgetni. A többi körülvesz bennünket és bólogat. Bilke negyvenöt kilométerre van Beregszásztól, fenn a legyekben.
— Mikor jöttek kendtek?
— Vasárnap délután indultunk.
— Mennyien jöttek?
— A mi csoportunk pontosan huszonkettő volt.
Megkérdem, hogy ki bilkei a körülállókból. Tizenheten vannak, tehát ötnek akadt munkája. Megtudom, hogy gyalog jöttek Bilikéről éjfél után érkeztek Beregszászra. Esett az eső. A piacot körülvevő bazársor széles kiugróval védett járdáján húzták meg magukat. Ez a rendes hoteljük.
— Kedden nyolcnak akadt munkája — mondja a bilkei. Szerdán, amikor beszélten velük, öten voltak dologban.
— Hány gyermeke van otthon?
— Öt, meg az asszony.
— Mennyi pénz van most kendnél?
— Nincs nekem még annyi sem, hogy kis pakli dohányt vegyek,
A kis pakli dohánynak 55 fillér az ára. A bilkei vasárnap délután indult el munkára, most szerdán délután van és kinn megindult a tavaszi munka.
— Mennyi a napszám?
— Tíz-tizenkét korona, ha van munka,
— Mennyi a munkaidő?
— Hát csak úgy hajnaltól, amíg a sötét be nem áll.
Ez most körülbelül 13 óra, nyáron 15—16.
— Mit eszik naponta?
— Ha van munka, a kenyérhez eszem egy heringet is a böjtben, ha nincs böjt, még szalonnát is, meg hagymát.
— Megtörténhet, hogy egész héten nem keres?
— Előfordul.
— Ilyenkor mit csinál?
— Semmit. Szombat délután hazagyalogolok egy kenyérért, vasárnap délután visszajövök.
Kétszer negyvenöt, tehát kilencven kilométert gyalogol egy kukoricakenyérért,
amelynek értéke körülbelül nyolc korona.
— A családért nem menne haza?
— Hát bizony nem, mert ha nem keresek, a családnak nincs semmi öröme belőlem. Addig jó, amíg itt vagyok, addig azt hiszik, hogy viszek ennivalót. Aztán hazamegyek és még otthonról kell a családtól elhoznom a kenyeret.
— Honnan van otthon kenyér?
— Van egy fél hold földem, azon csak kukorica terem, ha meg kifogy, hát hitelbe veszek a boltostól, tudja, hogy csak megfizetem. Amikor összegyűl, váltót irat alá vélem.
Fél hold föld, férj, feleség és öt gyermek.
— Mennyit visz haza, amikor egész héten keres?
— Hát legtöbb, ha hetven koronát összehozok, ebből vagy húsz koronát elkomálok,
mert ha dolgozom, hát kell a jobb étel, meg a pipát is kívánom. A többit hazaviszem. Hisz ha minden héten ötven koronát vihetnék haza, hát soha nem vóna baj.
Ötven korona hétszemélyes családnak, hét napi megélhetésre a legnagyobb boldogság elérése. De ez sincs. Tavasz van. A szőlőkben és mezőkön megindult a munka.

Feketekenyeres életek
Új csoportot szemelek ki, rafajnaújfalusiak. Magyarok. Ez a falu az, amelynek a postája Barkaszón van, jegyzői hivatala Bátyúban, csendőrsége Somban, körorvosa Kaszonyban, járásbírósága Munkácson, törvényszéke Ungváron, adóhivatala Beregszászon, telekkönyve Munkácson, járási hivatal Beregszászon, kerületi pénzügy igazgatósága Huszton és a községhez egy irányból sem vezet rendes országút. Esős időjáráskor pedig el van zárva a világtól.
A rafajnaújfalusiak, amikor nem kell nekik kóborolni a világban hivatalos ügyekben. elgyalogolnak Beregszászba „munkára“.
A munka a piacon való őgyelgés. A rafajnaújfalusi dolgozók olyanok, mint a bilkei ruszin dolgozók. Hátukon konyhapokróc, kenyerestarisznya, ásó, vagy kapa... Amikor közéjük elegyedem, politizálnak. Megállapítják, hogy az is bolond, aki hisz a politikában. Ez már náluk politikai erő. Mint kiderül, alig van olyan politikai párt, amelyhez ne kötötték volna szekerüket. Türelmetlenül hagyták ott valamennyit. . .
A rafajnaújfalusiak egy része nemcsak politikai nézeteket változtat gyakran, de sokan közülük hitet is cserélnek.
Egyik, akit megszólítok, az baptista. Már volt valami szombatos szektánál is. Reformátusnak született. Még lesz más hiten is. Megtudom, hogy nem a pap, nem sértődés miatt, mert általában ezek a főmotívumok a vallás csereberéjének, hanem az általános elégedetlenség miatt. Kiutakat keresnek, ahhoz, hogy nincstelenségükben valami lelki áfiumot kapjanak.
— Háy gyermeke van?
— Négy vót.
— Csak volt?
— Meghaltak.
— Miben?
— Sorvadásban. Az asszony hektikás, azt mongya az orvos, hogy tüle szerezték. Most is beteg, tavasszal nagyon köhögős.
— Régóta beteg?
— Mán elég rég, hamar eldógozta magát, pedig nagyon derék asszony, Most is szeretnék valami patikaszert vinni neki, csak nincs még rá keresetem.
Megmutatja a receptet. Tizennégy koronába kerülne, valami cálciumos keverék. Hétfő hajnal óta van Beregszászon és hat koronát dolgozott össze szerdán délutánig a receptre. A tarisznyájából péntekre kifogy a sűrűfekete kenyér.

Élet, vágyak
A többi falusinál ugyanez a helyzet. Hasonló életkörülmények. Mindenkinél altalános baj és azon felül valami egyéni kisebb- nagyobb külön. A legtöbbjének nagyszámú család várja szombat éjszakai hazamenését. A maximális ,,földbirtokuk“ három hold.
Néha tízen is élnek egy ilyen ,,birtokon“.
Földnélküli Jánosok, de álmuk, vágyuk nem is terjed odáig, hogy maguknak földet kívánjanak, megelégednének azzal is, ha mások földjén hajnaltól-estig kapálhatnának, vagy ásnának.
Tavasz van, a szőlőkben, a mezőkön megindult a munka és a napi tizenhárom órát tíz koronáért dolgozni vágyók álmai nem teljesülnek.
Korán, még a hajnali pirkadat előtt felkeltem és elmentem megnézni a piaci embervásárt.
A hatalmas piactéren száz és száz ember. Jönnek a kisbirtokosok, a vincellérek famunkásokat felfogadni. Most dől el, hogy kinek lesz erre a napra keresete ... A nagy tömeg ellenére csend van . . .
A napszámosok nem ajánlkoznak, a munkásokat keresők ugyancsak szótlanul választják a maguknak megfelelő embert ... A  földmunkások arcát nézem. Mindegyiken ugyanaz a rideg izgalom: Jaj, ha nem visznek munkába . . . De nem ajánlkoznak, nem tolakszanak, az Istenre és a szerencsére bízzák, hogy kinek lesz egynapi keresete. Aki munkába megy, annak arcáról eltűnik a riadt izgalom és elmosolyodik szélesen, végtelen megnyugvással mosolyodik el, mintha
nem is csak egy napra kapna munkát és boldogan megy ki a szőlőkbe, vagy mezőkre ahol megindult a tavaszi munka.
Alig fél órát tart az embervásár. S a tömeg jó részét nem hívták dolgozni. A riadt izgalom eltűnik az arcokról és valami kifejezhetetlen bús beletörődés nehezedik reájuk . . .
Hét-nyolc óra tájban néhány embert elvisznek hat-nyolc koronás napszámért kerti munkára és azután egész nap nem történik semmi, csak a kenyeres tarisznyák apadnak, csak a sóhajok szakadnak fel mélyebbről és megindul a békességes vita, hogy miért . . .
Hogy miért van tavasz, miért indult meg a szőlőkben és mezőkön a munka és miért nem lehet dolgozni . . ,
Jak Sándor

A képen: Szegény gyerekek 1937-ben.

Forrás: Fortepan