A csehek árulása az olasz fronton

(Megjelent: Budapesti Hírlap, 1918. 05.05.)

 

A calzanoi árulás részletei. — Az áruló cseh tisztek és altisztek megszöktek.—Az olaszokat nagy veszteségükkel visszavertük.
Bécs, máj. 4.

A cs. és kir. távirati iroda jelenti május 2-iki kelettel:
A honvédelmi miniszter Hartl, Bodirsky, Wolf, Marckhl képviselők és társaiknak a calzanoi árulás ügyében intézett kérdésére adott válaszában ezeket fejtette ki:
1917 október 4-iki átiratában a hadsereg-főparancsnokság ezt közölte: „Szeptember 18-án kevéssel éjfél előtt Calzano mellett (Val Sugana) sikerült az olaszoknak tüzérségi előkészítés nélkül meglepetésszerűleg állásainkba betörni s az első ütegeken túl előrenyomulni. A helyzet meglehetősen kritikus volt, de a szomszédos osztagok tevékenysége és energikus beavatkozása folytán néhány órán belül ismét sikerült teljesen helyreállítani. Az ellenséget visszaűztük saját árkaiba. Nyolc tisztet és 4O4 főnyi legénységet vesztett sebesületlen foglyokban és sokkal nagyobb veszteséget halottakban és sebesültekben.” Conrad s. k.
A Calzano melletti ellenséges betörést egy csaknem hihetetlennek látszó, sorainkban történt árulás idézte elő és különös szerencsének kell mondani, hogy nem járt érzékenyebb következményekkel, hanem mindenesetre az ellenségnek okozott súlyos veszteséget. A törvényszéki vizsgálat, amely még nincs lezárva, eredménye eddig kiderítette, hogy árulás történt, a melyet körülményesen készítettek elő. Főbűnösnek látszik Pivko dr. főhadnagy, a ki a Dráva melletti Marburgban középiskolai tanár s aki Irsa főhadnaggyal, Kovulev, illetőleg, Martincz hadnagyokkal, valamint Mlejnek, Orsic őrmesterekkel, Maizenek káplárral és két gyalogossal együttesen — Pivko főhadnagy kivételével, aki szlovén, valamennyien cseh nemzetiségűek — követte el a hazaáruló üzelmet. Eddig megállapítást nyert, hogy a kritikus éjszakán Pivko főhadnagy, Mlejnek őrmester és Maizenek káplár vezették az olasz oszlopokat, továbbá, hogy a betörésre meghatározott előkészületek történtek, mint például a kézigránátok és a világítóeszközök restringálása és deponálása a calzanoi frontrészen, valamint az erős villamos feszültségnek az akadályokból való kikapcsolása, a telefonforgalom megszakítása és a tábort őrsök között rumnak szétosztása. Az említettek közül az ütközet óta Martincz hadnagy kivételével, akit szeptember 18-án kórházba kellett vinni, valamennyien eltűntek. Az elesett olasz tiszteknél talált tervek fényképmásolatai calzanoi állásuk minden részletéről szóló legpontosabb és csak árulás útján megszerezhető adatoknak. Feltűnő az a körülmény is, hogy az olaszok már két ízben hiúsították meg saját vállalkozásaink keresztülvitelét tüzérségük erőteljes tűzrajtaülésével, pontosan a vállalkozás idejére megállapított órában és ezt a tüzelést pontosan a tervezett vállalkozás kiindulási pontjaira irányították.
A hadsereg-főparancsnokság továbbá 1918. február 22-én ezeket írta:
Kétséget kizáró módon megállapítást nyert, hogy az ellenséges betörés kezdetének sikere a zászlóalj néhány kötelességéről megfeledkezett tisztjének gyalázatos árulására vezethető vissza. Mindazáltal e vitéz zászlóalj becsületére felemlíttetik, hogy ebben a harcban is egyenesen példaadó vitézséggel viselkedett és hogy kizárólag más nemzetiségű emberek és más csapatoktól a V/B. II. 1. zászlóaljhoz beosztottak voltak azok, a kik ezt a gyalázatos gaztettet elkövették. A főcinkos Pivko főhadnagy szlovén, a többiek csehek. Hetek óta az ellenséggel való egyetértésben védőerőnk történelmében hallatlan módon készítették elő az árulást és az ellenségnek ehhez a szükséges anyagot, főleg a terveket, pontos adatokkal együtt szállították. Az olaszok elhatározták, hogy ezt az alkalmat nagyobbszabású vállalkozásra használják ki. A legnagyobb gyorsasággal néhány bersaglieri zászlóaljat a Val Suganaba szállítottak, úgy, hogy az első betörésre mintegy öt zászlóalj állott rendelkezésre, míg egy dandár a siker közelebbi kihasználására tartalékban állott. Az áruló tiszteket és altiszteket úgy osztották be, hogy az oszlopot tábori őrsvonalainkba és azon keresztül főállásunkba vezessék. Gondoskodtak arról, hogy a figyelembejövő tábori őrsöknek 17-én este bőségesen adjanak rumot, hogy az erős feszültségű áram kikapcsolva maradjon és hogy a gépfegyverek részére szolgáló lövőszer a Calzano melletti főállásban csökkentessék. Hogy az árulást teljes megrohanásként használhassák ki, az útközeibe csak a normális lövőszermennyiséget magával vivő olasz gyalogság azt a parancsot kapta, hogy a támadásnál ne Iőjön, mindezeknek az intézkedéseknek teljessé tételére az áruló tisztek az olasz rohamhullámok elé siettek és a legfontosabb pontokon álló tábori őrsöknek, valamint a calzanoi hídőrségnek parancsot adtak, hogy a fegyvereket dobálják el, mert hiszen úgyis minden elveszett.
Így történhetett, hogy az ellenség, anélkül, hogy ellenállásra talált volna, a tábori őrsállásokon keresztül a Calzano mellett levő Maso hídon benyomult. Így történt, hogy az első pillanatban a 2000 tüzelőfegyverrel és 12 géppuskával ellátott ellenség első erős lökésével csak az a maréknyi ember szállt szembe, akiket az alvezérek hidegvérű vitézsége és körültekintése egészen a zászlóalj-parancsnokságig össze tudott szedni, mielőtt a felsőbb helyről az elhárításra kirendelt erősítések a helyszínére érkeztek. A calzanoi ütközet mesteri példája annak, hogy viszonylag gyenge erők megfontolt, energikus vezetés és a csapatok vitézsége mellett fényes győzelmet arattak a meglepetésszerűen betörő erős ellenségen. A monarchia legkülönbözőbb vidékeiről származó tisztek és legénység e katonai erényeinek köszönhető, hogy összesen 150 puskának és hét géppuskának a tüzérség kitűnő hatása mellett sikerült az ellenségnek mintegy öt zászlóaljjal meglepetésszerűen intézett támadását megsemmisítő vereséggé változtatni, összes veszteségeink 10 tisztet és 406 főnyi legénységet tettek ki. Az olaszoké 17 tisztet és 806 főnyi legénységet. Az ütközet operatív szempontból csak helyi jelentőségű. Ez azonban csak annak köszönhető, hogy a legkedvezőbben végződött. Más lefolyás mellett kétségen kívül áll, hogy oly visszahatás következhetett volna be, a melynek előrelátható terjedelmére itt nem lehet kiterjeszkedni. A calzanoi árulást abból a szempontból kell megítélni, hogy minő gyalázatot hozott véderőnkre és micsoda beláthatatlan következményekkel járhatott volna a tervszerű siker esetén. A földi igazságszolgáltatás teljes súlya fogja sújtani az árulókat, ha kézre kerülnek.

A képen: Magyar katonák az olasz fronton, 1917-ben.

Forrás: Fortepan.