In memoriam Jankovics Marcell

 Elhunyt Jankovics Marcell. Nyugodjék békében!

A szövetségesek megtalálták a nácivezérek 50 milliárd dolláros vagyonának rejtekhelyét

  (Megjelent: Világosság, 1946.12.13.)

 

Ribbentrop 800.000 dollárja Francónál
Lassan megfeledkezik a világ a nürnbergi per szenzációiról. A özvegyek, rokonok és hátramaradottak körében azonban máris megindult a nagy tülekedés a náci vezérek külföldön elrejtett fantasztikus vagyona után. A véres terror és kegyetlen népelnyomás „eszméin“ épült nemzetiszocialista állam legfelsőbb vezetői maguk is számoltak a véres kártyavár összeomlásával és az összerabolt vagyon jelentős részét külföldön, semleges, vagy tengerentúli bankokban, széfekben, vagy iparvállalatoknál helyezték el.
A jövedelmek forrásairól nem kell írni. Az egész világ ismeri Európa tervszerű kifosztásának történetét. Minden egyes pénzdarabhoz kiontott vér tapad. A náci-téboly, a hatalom és pénzvágy őrülete senkit és semmit nem kímélt, Göring első nagyobb külföldi betétje például a Deutsche Kleiderverwertungs A. G. bevételéből származik. Ez a vállalat tudvalevőleg azzal foglalkozott, hogy a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiban, fegyházaiban és kínzókamráiban kivégzett áldozatainak ruháit hozta forgalomba.

 
„Kérek háromnegyedmillió svéd koronát"
A náci vagyonok titka nagyon hétköznapi módon került nyilvánosságra. Göring egyik svéd ismerőse — a „szép Hermann“ első feleségének öccse, Erik von Bösen — megjelelt a Svenska Handelsbanken malmői fiókjánál és a Göring által annak idején megadott jelszó ellenében 750.000 svéd koronát akart kivenni a letiltott betétből.
Ezután a szövetséges nyomozók hozzáláttak, hogy megállapítsák, hol van még Göringnek, vagy más volt náci vezérnek külföldön elrejtett tőkéje. A nyomozás meglepő eredményre vezetett. Megállapították, hogy Göring négy ügynök útján bonyolította le „üzleti ügyeit“.
Az első Seppl Eckhardt, egy osztrák származású ügynök volt, aki Rio de Janeiro egyik bankjában, a Banca Iberoamericana 616. számú széfjében helyezett el Göring megbízásából és részére több, mint egymillió dollárt és 173 darab Illionis Central Railroad vasúti részvényt.
Ugyancsak Eckhardt vitte el a malmői Aktiebolaget Svenska Handelsbankenben fekvő betétet is. Ebben a bankban több mint kétmillió svéd és dán korona és körülbelül egymillió dollár értékű deviza és részvény van Göring jelszavas folyószámláján.
A másik három ügynök: Eduard Pöck, H. Schlütter, az LG. Farbenindustrie saopaolói képviselője és Richard Bergmann, a Mitteldeutsche Kohleusindikat newyorki megbízottja.
Ez a három ügynök a Deutsche Überseeische Bank, a Harry Simmons et Bayle Ltd. csikágói és a Banca Columbia buenosairesi fiókjánál közel hétmillió dollárt helyezett el.

Ribbentrop 3 millió dollárt síbolt Svájcba
A náci külügyminiszter magasra ívelő karrierje során sohasem tagadta meg régi mesterségét... Amikor a rablott vagyon elrejtésének gondolata felvetődött benne, rögtön régi kollégái vette igénybe.
Egy borügynök, név szerint Heinrich Marbau sibolta ki 3,166.060 dollár értékű vagyonát.
A pénz legnagyobb része a Banca della Svizzera zürichi főintézeténél volt elhelyezve. Talán mondani sem kell, nem hadimárkában, hanem nemesvalutákban.
Vagyonárnak egy másik részét Robert S. Eylau, aki különben Ribbentrop apósa, vitte ki Spanyolországba, Ez az összeg szám szerint 860.000 dollár, Franco házibankjában, a Banca di Espanaban van. Különben ez az egyetlen összeg, amire a szövetségesek még nem tudták rátenni a kezüket...

Hess 5 millió dollárja
Hitler elmebeteget szimuláló helyettese minden kétséget kizárólag normális volt. Erre mutat az a gondosság, amivel bűnös úton szerzett vagyonát elrejteni igyekezett.
Megbízottja, Georg Cann, a Societá Svizzera di Credito lausannei és a Baseler Handelsbank bázeli fiókjánál, valamint a Robert Mitchell & Sons haymarketi magánbankházaknál mintegy öt millió dollárt rejtett el.
A nyomozás megtalálta még Himmler, Göbbels és Ley elrejtett millióit is. A Gestapo vadállati főnöke nem szerette a bankokat, mégis igény bevette néhány nagy külföldi bankház szolgálatait. Unokahúga és egyben kedvese, Edith Menzl, akit többször küldött Dél-Amerikába és Svájcba, hatalmas vagyont vitt ki.

Himmler, Göbbels és Ley: 29 millió dollár
A Deutsche Südamerikanische Bank annak idején, amikor felszámolt, átadta a sao-paolói Safe Deipositbanknak a 309. számú páncélszekrény tartalmát is. Ez a széf tartalmazta Himmler vagyonának délamerikai részét. A kazetta felnyitása óriási meglepetést eredményezett. Himmler 9 és félmillió dolláros vagyona teljes egészében szebbnél szebb briliánsokban volt összegyűjtve.
Ki tudja, hány ember halála tapadt, a fényes kövekhez ... A svájci vagyon a genfi Bangue de Commerce et Creditnél volt jelszavas betétig elhelyezve, összege meglepően kicsiny: 110.000 doUár értékű svájci frank.
Göbbels, a sánta doktor, ahogy Berlin alvilágában gúnyolták, volt a legmohóbb pénzhajhász. Az ő vagyona mintegy 18 millió dollár. A vagyon legnagyobb részét Paul von Boddcheim, a külügyminisztérium egyik tisztviselője vitte külföldre. Jó messzire, Japánba...
Körülbelül 16 millió dollár értékben, több mint négymillió font hevert a Nippon Ginko Bank páncélpincéjében, dr. Joseph Göbbels nevén... Talán Ley, a német munkafront
többmilliószoros gyilkos vezére volt a legszerényebb. Mindössze Sao Paolo mellett vásárolt egy hatalmas ültetvényt potom 65.000 dollárért és alig másfél millió dollárnyi pénzét egy ottani bankban helyezte el.
A nürnbergi nemzetközi bíróság előtt fekszik már az indítvány, amit a bíróság francia tagjai terjesztettek elő: az azóta elkobzott vagyont fordítsák arra a célra, ahol a legtöbbet szolgál majd, a háború és náciterror sokat szenvedett áldozatainak és árváinak javára. Nem kis összeg, az biztos, majdnem ötvenmillió dollár. Nagy pénz, de hol van ettől az a pénzben kifejezhetetlen veszteség és szenvedés, amit ennek a véres vagyonnak egykori birtoklói zúdítottak a világra…

A világvége és a hunok

 

Nagy különbség

 

 A vezérigazgató aggódik egyik fiatal kollégája miatt, aki délben egy időre mindig eltűnik a munkahelyről. Elhatározza, hogy utánajár, és magánnyomozót fogad!

A nyomozó annak rendje-módja szerint követi a megfigyelendő személyt, mikor délben elhagyja az épületet. Másnap a vezérigazgató szobájába siet, hogy beszámoljon a tapasztaltakról:

- Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjai közül. Végül visszatért a munkába.

- Akkor semmi gond, végül is ezt az ebédidejében megteheti. Én meg már valami rossztól féltem...

- Öööö... uram, megengedi, hogy tegezzem?

- Hát... Persze, miért is ne?

- Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjaid közül. Végül visszatért a munkába...

Lehet, hogy újra kell gondolnunk a történelmünket?

 

A betegségek rejtett okai

 "A betegségeknek számtalan rejtett okuk lehet, ezek közül az egyik, hogy nem tudjuk eldönteni, kit áruljunk el. Velem szemben történt igazságtalanság, de ha azt a szüleim vagy számomra fontos, engem egyébként a maguk módján szerető személyek követték el, akkor ez ellen lázadni, vagy ezt föltárni, kifejezni, kimondani, akár segítséget kérni, azt a félelmet keltheti bennem, hogy elárulom őket. Amennyiben a dilemma tudatosul, akkor így fogalmazódik meg: vagy a szüleimet árulom el, vagy magamat. Ha pedig valaki erre nem tud a maga számára elfogadható választ adni, akkor beleragadhat a tehetetlenségbe, és az ebből adódó feszültség valahol megjelenik. Az már egyéni, alkati kérdés, hogy kinek mi a gyönge pontja, a test melyik szerve a leggyengébb, hogy annak működési zavarával kifejezze a dilemmát és az elakadást." (Pál Feri)