Fürdői levél

 Megjelent: Nyírvidék, 1882.07.30.)

 

Szolyva-Hársfalva 1882. júl. 24.
Tekintetes szerkesztő úr!
Hajnalban Munkácson kocsira ültem a vadregényes és sokaktól dicsért szép fekvésű Hársfalvát meglátogatandó. Az országút baloldalán a történelmi nevezetességű Munkács vára fekszik egy hegy csúcsán. Az utazót különös érzelem foglalja el, midőn arra a földre lép, hol ősatyáink legeslegelőször összegyűltek a vándorlás és annak viszontagságait kipihenendő. A várnak alapítója Korjatovits Theodor litváni herczeg volt 1352-ben, akit első Lajos munkácsi herczeggé tett. 1632-ben Munkács Rákóczy család birtokába jött. Itt tartotta menyegzőjét özv. Rákóczy Ferenczné Tökölyi Imrével 1682-ben. 1688-ban Caraffa bevette a várat és Zrínyi Ilonát fogolyként vitte Bécsbe. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz hatalmába ejté, Munkács és környéke, a várat kivéve, — 1726-ban Schönborn Lothar Ferencz gróf birtokába jutott és mai napig a Schönborn család uradalmát képezi.
A vár most állami fegyház. Ennyi Munkács és várának történelméből.
Munkácsról kiindulva észak-felé az út Hársfalváig hegyek közt vezet, melynek alján a Latorcza habjai hömpölyögnek. A hegyszoros, mely a vereczkei szorosnak kezdetét képezi, minél tovább haladunk, annál szűkebbé válik. A Polonina Borsva hegységről lezuhanó Latorcza a völgyben fölveszi a habzó Vicsát és a hegység zegzug alján Munkács felé siet. Abban a majdnem kerekded völgyben, hol a Latorcza a Vicsával egyesül, fekszik Hársfalva fürdő. Hársfalvától északra fekszik a szolyvai hegység, melynek legmagasabb csúcsa a Stoy 1679 méter, ez örökös hóval fedett.
Hársfalva vadregényes fekvése, égfelé nyúló kékes hegységeivel, melyeknek csúcsai a hótól csillognak, fölülmúlta várakozásomat. Egy ösvény a Latorczán keresztül vezeti az utast a közel hegységben lévő szolyvai savanyúvíz forráshoz. Itt láthatjuk a palaczktöltés manipulációját és megkísérelhetjük, aki akarja, hogyan történik a megfúlás a szénsavban, ha fejünket azon kádszerű nyílásba dugjuk, mely a forrást fedi.
A vereczkei úton nem mesze Zsdenyovától láthatni Válker angol tábornok sírját. A fürdőhely sétányait sudár és terebélyes hársfák képezik, melyeknek üdítő illatja balzsamként hat a betegre. A víz kellemes és jó. A fürdői élet olyan, mint rendesen fürdőben szokott lenni. Tarkabarka csoportozata a vendégeknek magára vonják az ember figyelmét. Itt diskurál és gesztikulál egy csapat vereczkei, máramarosi czopflos, kaftános zsidóatyafi, egy másik helyen sápadt fiatalemberek nagyban udvarolnak sápadt kisasszonyoknak annyira, hogy el is felejtik a vízivást. A sétányokon némán csendesen kísértetekként járnak a betegek télikabátokban, kendőkben, fel és le, kezükben kétfülű lábatlan pohárral. Reggel itt a levegő hideg 6—7 órától, aztán élénkül a fürdőhely. Gönczi jól szervezett bandája rákezdi az örök szép zengzetes magyar nótákat úgy, hogy a betegek léptei is sebesednek. De azért ne higgye az ember, hogy itt csak betegek vannak. Jönnek ide a vidékről életrevaló pirospozsgás képű kisasszonyok és fiatalemberek is. Rendeznek jótékony bálokat, tánczmulatságokat. Ilyenkor a beteg is kirúg a hámból és eljárja a kállai kettőst. Persze, hogy arra aztán a fürdő derék orvosa — kissé szemet huny, míg tudja, hogy meg nem árt.
A lakások, az élelmezés általában jó, úgyszintén a fürdő adminisztrácziója is mindenben kielégítő.
Most rendeznek tánczmulatságot a szolyvai kisdedóvó javára; a t. szerkesztő úr szíves engedelmével majd közölni fogom eredményét.
Kiváló tisztelettel:

 Schönbrunn Zsigmond.

A képen: Hársfalva (Nelipino) a XX. század elején.

Forrás: Wikipédia.