A Kommunista Internacionálé Kun Béla szabadon bocsátását követeli

(Megjelent: Pesti Hírlap, 1928.05.09.)            

London, máj. 8. A Times szerint a kommunista Internacionálé Leningrádban tartott ülésén tiltakozott Kun Béla letartóztatása ellen és fölszólította az osztrák kormányt, hogy engedje őt Oroszországba szabadlábon visszatérni.
Kun Béta ukrán segítséggel, illegális úton tépte át a csehszlovák határt.
Prága, máj. 8, Az ungvári Új Közlöny értesülése szerint Kun Béla néhány hónappal ezelőtt Ungvárt is megfordult, ahol a csehszlovákiai kommunista párt több magyar képviselőjével is tárgyalt. Kun Béla, a lap szerint, az ukrán bolsevikiek segítségével illegális úton lépte át a csehszlovák határt. Ungvári tartózkodásáról csak néhány vezető kommunista tudott, aki azonban a hírt nem adta tovább.
A krími tömegmészárlás
Párizs, máj. 8. A Liberté a svájci vöröskereszt hivatalos okmánya alapján ismerteti Kun Bélának a Krímben elkövetett kegyetlenkedéseit. Jelentése szerint Kun Béla ottani áldozatainak száma 60-70.000 férfi, nő, gyermek és aggastyán.

Nem üres lelkek

                                                                                                               

„A sikeres házasság nem abból fakad, hogy két üres lélek egymásra talál, és megkísérli "kiegészíteni" egymást. Ha két üres, boldogtalan lélek összeházasodik, az csupán két üres, boldogtalan lélek házassága lesz. Sikeres házasság csak úgy jöhet létre, ha két teljes, boldog ember köti össze az életét azzal a céllal, hogy közös jövőt építsenek. Nincs szükségük a másikra ahhoz, hogy igazán boldogok, teljesek vagy érzelmileg épek legyenek. Már ép emberek, akik összekapcsolják életüket, hogy élvezzék a házasság előnyeit.” (Mark Gungor)

A Ceausescu-gyermekek dajkája volt

 

Tegnap délelőtt súlyos terrortámadás érte Debrecen városát

 (Megjelent: Nyírvidék, 1944.06.03.) 

A támadásnak áldozatai vannak, az anyagi kár jelentős — A lakosság fegyelmezetten fogadta a támadást és haladéktalanul részt vett a mentési munkában

Debrecen. (A Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap tudósítójától.)
Tegnap délelőtt a magyar városok ellen intézett terrortámadások után futótűzként terjedt el a hír Nyíregyházán is, hogy szomszédos nagyvárosunkat, Debrecent is támadás érte. A hírek igazaknak bizonyultak, bár nem volt olyan nagyméretű a támadás, mint ahogyan azt az első kósza hírek tudtul adták. A támadásról tudósítónk közlése nyomán a következőkben számolunk be:
Pénteken reggel 9 órakor érte Debrecen városát az első légitámadás. A szirénák pár perccel 9 óra előtt szólaltak meg. A lakosság nyomban eleget tett a légoltalmi rendelkezéseknek s az óvóhelyekre sietett.
Kilenc órakor jelent meg az első támadó hullám a város felett. Ez a hullám nem dobott le bombákat. Nyomban követte egy második hullám, amely bombasorozatot dobott az állomásra és a környékére. Ennek a második támadásnak következtében épületkárok, tüzek keletkeztek s a lakosságnak veszteségei voltak.
Alig vonult el a második hullám, a légoltalmi mentőosztagok nyomban megkezdték a mentési munkálatokat. A mentőosztagok élén vitéz dr. Bessenyei Lajos főispán, dr. Kölcsey Sándor polgármester, Kovács Nagy Pál rendőrfőtanácsos, a debreceni kapitányság vezetője, Kalenda Lóránd műszaki főtanácsos mutattak jó példát a mentőosztagoknak, amelyekben tisztviselő emberek, munkások és leventék vállvetve dolgoztak a romok eltakarításán, a tüzek eloltásán és az életiben maradottak, de beomlott pincékben levő emberek megmentésén.
A terrortámadás halottain kívül hősi halottai is voltak a bombázásnak. Közöttük első helyen áll dr. Makláry Elek városi tiszti főorvos, aki az óvóhelyről kilépve segítséget akart nyújtani egy sebesültnek s kötelesség teljesítése közben érte az ellenség bombája. A hősi halottak között van Váradi Móricz Bertalan, Török Tibor százados, Kövendy MÁV. főtiszt és mások is, akiket kötelességteljesítésük közben ért az ellenség fegyverének golyója.
Az angolszász terrorbombázók módszerére ugyanis jellemző volt itt is, hogy alacsonyra ereszkedtek s fedélzeti fegyverekkel lőtték az utcán tartózkodókat. A legsúlyosabb terrorcselekményük az volt, hogy az állomás bejáratánál egy jól láthatóan megjelölt vöröskeresztes vonatot pásztáztak végig gépfegyvereik tüzével.
A légvédelem működésbe lépett s vadászrepülőink megtámadták a bombázó gépeket, amelyek közül többet lelőttek. A lelőtt gépekből néhány pilóta ejtőernyő segítségével földet ért. Két angolszász pilótát Jeney János és Szabó Dénes elfogták és borjúkötéllel megkötözve vitték be Józsa határából Debrecenbe.
A támadás áldozatai mellett csodálatos megmenekülésekről is érkeztek hírek.
Egy postás idegességében reá akart gyújtani egy cigarettára, ekkor észrevette, hogy nincs cigarettája, erre szabályellenesen elhagyta az óvóhelyet és a legközelebb trafikba ment, ahonnan nemi tért biztos óvóhelyre. Az óvóhelyet telitalálat érte.
Több épületben, bár telitalálat érte az épületeket a pincében levőkre ráomlott az épület, a pincébe menekülők életben maradtak, akiket az esti órákig sikerült is megmenteni.
A terrortámadás következtében tegnap természetesen megakadt a forgalom Debrecennel, azonban a helyreállító osztagok mára már rendbe hozták úgy a pályaudvart, hogy a forgalom ismét megindítható lesz. Egyelőre a Tégláskert, Csapókért, Vásártér. Nyulastelep állomásokról közlekednek a vonatok.
A terrortámadás halálos áldozatainak számbavételekor Debrecenben is megállapították, hogy legtöbben azok köréből haltak meg, akik nem tettek eleget azonnal a légoltalmi rendelkezésekének és nem menekültek fedett, szilánkbiztos
helyre.

A képen: A debreceni Nagyállomás épülete 1940-ben. A bombázások során súlyosan megrongálódott.

Forrás: Fortepan

 

 

Az igazi demokrácia

                                                                                                                   

Jack és Iván együtt iszogatnak, és arról kezdenek el beszélgetni, hogy melyik országban nagyobb a demokrácia:

- Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Fehér Házhoz, és simán lepisálom a kerítést, ha akarom - mondja Jack.
- Nálunk olyan nagy a demokrácia - kezdi el beszédét Iván -, hogy én elmegyek a Kremlbe, és a Lenin Mauzóleum tövében szarok egyet, ha akarok.
Jack már bánja, hogy túl nagyot hazudott, próbál enyhíteni a dolgon:
- Az igazság az, hogy én azért körülnézek, nem látja-e valaki.
Mire Iván:
- Hát azért én se tolom le a gatyámat.

Édes, ékes apanyelvünk

 Ma van a magyar nyelv napja!

Botrány a postán

                                                                                                                    

Állok a postán a sorban. Nem vagyunk sokan, talán öten-hatan próbáljuk jól beosztani a türelmünket. Az egyetlen nyitva lévő ablaknál, mert a másik kettő, bizony, zárva tart. Az egyiket még le is függönyözték, a másik mögött ugyan üldögél egy hölgy, de roppant figyelemmel szuggerál egy papirost, melyre olykor-olykor följegyez valamit.

A sor nem halad gyorsan, sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor meg kell állapítanom, hogy roppant lassan halad. Az egy szem ügyintézőnek, aki még tartja a frontot, szóval, aki nekünk jutott, minduntalan elvonja valaki, vagy valami a figyelmét. Előbb a telefon csörög.

--Vedd már fel, Mancika! – kiált oda neki a másik, aki épp a papírt böngészi. – Látod, hogy nem érek rá!

Mancika komótosan feláll, odaballag a telefonhoz. Épp őt keresik.

– Igen, hát persze, hogy felköszöntöttük! Nagyon jól sikerült, sütöttem neki egy hatalmas tortát – lelkendezik valakinek, majd töviről hegyire lediktálja a torta receptjét.

Miután visszaül a helyére, megérkezik az egyik kézbesítő, akinek halaszthatatlan megbeszélni valója van a mi egyetlen ügyintézőnkkel. Tehát várunk. Az élet egyébként is egy nagy várakozás.

Ám a java csak most következik. A hölgy, aki eddig a papirost olvasgatta, most megfontoltan feláll a helyéről, és egy csomagot kezd vizsgálgatni, behatóan.

– Hová lett az ollóm? – kiált fel egy idő után számonkérően. Majd, miután nem kap választ: Hová lett a piros ollóm? A héten ez már a harmadik ollóm, ami eltűnik!

A mi egyetlen ügyintézőnknek az arcába szökik a vér.

– Azt akarod mondani, hogy én vettem el az ollódat! – csattan fel hirtelen. – Hát vedd tudomásul, hogy leszarom a te mocskod ollódat, van nekem sajátom!

Erre aztán kitör a haddelhadd. Mi csak ott álldogálunk, előbb csak végtelen türelemmel, mint az ENSZ-megfigyelők Koszovóban, aztán azon kapjuk magunkat, hogy most már egy kicsit szurkolunk is a harcoló feleknek. Persze, ki ennek, ki annak, ízlése szerint.

A nagy zajra elő is jön hátulról valami főnök-féle ember, ettől megkönnyebbülünk, hátha most már velünk is foglalkozik majd valaki. Érdeklődésére a két hölgy előadja neki a tényállást, a saját verziója szerint. Nyilvánvaló patthelyzet alakul ki az eltűnt olló ügyében. Ám a főnöknek helyén van az esze, az egyetlen megoldást választja, amit egy ilyen esetben egy igazi vezető választhat, értekezletet hív össze.

Csak minket önt el a rémület, amikor azt látjuk, hogy Mancika a mi egyetlen ablakunkat is le akarja függönyözni.

– Főnök úr – fogja könyörgőre az előttem álldogáló bácsika. – Esküszöm, még ma veszek maguknak egy ollót, csak hadd fizessük már be a csekkjeinket!

A főnök úr ránéz. Azzal a rendreutasító, kissé sértődött nézéssel, amellyel csak egy igazi vezető tud nézni. Azt hiszem, ezt nézést hetekig tanítják a menedzseriskolákban.

Hová gondol, jó ember? – szól rá az öregre szigorúan. – Nem a piacon vagyunk! És különben is: ne zavarja a kiszolgálást, látja, hányan állnak még a sorban!