Csángó magyarok Konstancában

 

A férfiak halnak bele

                                                                                                                        

"Magyarországon különösen jellemző, hogy ha a nők rossznak tartják az anyagi helyzetüket, abba a férfiak halnak bele.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nők körében működik egy hatékony egészségvédő faktor, a pletyka, míg a férfiaknak megszűntek az ehhez hasonló fórumai.

A férfi felelősnek érzi magát a család jólétéért. Korábban az önértékelését az határozta meg, hogy jól focizott, meg tudta szerelni a vízcsapot, nem az, hogy mennyi pénzt visz haza, milyen autója van, mekkora a háza. Ha meg akarjuk védeni a férfiakat, a lánygyerekeknek, feleségeknek, anyáknak ne az legyen az elvárásuk, hogy anyagilag legyen sikeres egy férfi, ne mondogassák állandóan, hogy a bezzeg a szomszédoknak milyen jól megy, hanem más értékeket, a kedvességet, az ügyességet, a jó családi kapcsolatokat tartsák fontosnak. Erre is természetesen tanítani, nevelni kell a lányokat és fiúkat egyaránt." (Kopp Mária) 

 

Hivatalos térkép a visszacsatolt magyar Felvidékről

 (Megjelent: Az Est, 1938.11.05.)  

 

A trianoni Magyarország terü­lete 1938. november 2-ig 93.000 km volt, a bécsi döntőbírósági határo­zat területünket 12.400 km2-rel nö­velte. A megnagyobbodott Ma­gyarország területe tehát most kereken 105.000 km! A müncheni elv alapján Magyarországhoz visszatérő területen1930-ban 1,060.000 lélek élt; mint­hogy a trianoni Magyarország né­pessége ma a 9 milliót meghaladja, a megnagyobbodott Magyarországnak 10.1millió főre tehető né­pessége lesz.

Az első csehszlovák területi ajánlat a magyar nyelvterületen fekvő felvidéki városok közül csu­pán Komáromot volt hajlan­dó átengedni. A második ajánlat területén sem feküdt Komáro­mon kívül más magyar vá­ros. Harmadik ajánlatában a csehszlovák delegáció Komáromon kívül már felajánlotta Érsekúj­várt, Lévát, Losoncot, Rimaszombatot, Rozsnyót és Beregszászt.

A november 2-i döntés értelmében Magyarországhoz került a felsoroltakon kívül Jolsva, Kassa, Ungvár és Munkács is. Az 1930. évi csehszlo­vák népszámlálás szerint a váro­sok lélekszáma a következő volt: Kassa 70.000, Ungvár 27.000, Munkács 26.000, Érsekújvár 22.000, Komárom 20.000, Bereg­szász 19.000, Losonc 15.000, Léva 13.000, Rima­szombat 8000, Rozsnyó 6700, Jolsva 3500.

A Kárpátaljai Hazajáró Egylet vendégházavatója

 

Hagyd, hogy bekötözzék a sebeidet!

                                                                                                                     

„Erős nőnek lenni nem azt jelenti: mindig, mindenáron mindenkit le kell nyomnod. (...) Lehetsz amazon, sőt, legyél az, ha érzed magadban az elhivatottságot. Ölts páncélt, eredj a harcmezőre, győzd le Árészt, a háború istenét, mentsd meg a világot a gonosztól, állj ki az igazadért! Fantasztikus, ha meg tudod tenni, vagy legalább megpróbálni. De, az isten szerelmére, nem kell, hogy mindig, minden helyzetben a tiéd legyen az utolsó szó, a leghangosabban csattanó poén, a legokosabb érv. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy játszd el a gyámolításra szoruló, klasszikus "gyenge nőt", csak azért, hogy a férfiak férfiasabbnak érezhessék magukat melletted. Egyszerűen csak merj veszíteni néha, aztán hagyd, hogy bekötözzék a sebeidet.” (D.Tóth Kriszta)

Tönkrement Magyarország lóállománya

 (Megjelent: Nyírvidék, 1919.02.04.)

Másfélmillió lovat vesztettünk a háborúban. Húsz év múlva lesz csak meg a régi lóállomány

(Fővárosi munkatársunktól.)
A háború kitörése előtt Magyarország Európának lovakban leggazdagabb állama és az egész kontinensen a mi lótenyésztésünk állott a legelső fokon. Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy alig van Magyarországon ló és ami lóállományunk a legszegényebb az egész világon.
Szakértők véleménye szerint legalább húsz esztendőnek kell eltelni addig, amíg e tekintetben a háború csapásait ki tudjuk heverni és Magyarország lótenyésztését ismét a régi hívóra emeljük.
A háború során a magyar gazdáktól elrekviráltak a lovakat. Ezzel szemben megfelelő tenyésztésről nem gondoskodtak. A háborúban, részint a nagy megerőltetés, részint a takarmány hiánya folytán közel háromnegyed millió ló -- jórészt magyar ló --, pusztult el és még ezt a csapást is kibírtuk volna, ha nem ért volna véget a háború úgy, ahogy véget ért. A formációk felbomlása révén ugyanis olyan természetet öltött a visszavonulás, hogy a lovas csapatok lóállományukat vagy elkótyavetyéltek, vagy egyszerűen szabadon engedték. A németek átvonulása gyerekjáték a magyar csapatoknak idegen területen való átvonulásához képest. A németek mindössze harmincötezer lovat hagytak Magyarországon, ebből a mennyiségből is harmincezer ló Erdélyben a románoknak jutott, a mi csapataink pedig Ukrajnában, Szerbiában, Olaszországban és a jugoszláv területeken történt átvonulásuk közben szakértők szerint hétszázezer lovat bocsájtottak szélnek.
Ennek a pénzben fel sem becsülhető ló állománynak nagy része még ma is a szabadban, vadon tanyázik és Ukrajnában a magyar lovakat lasszóval fogják. Ez az óriási mennyiség a mi részünkre tökéletesen és teljesen elveszett. Ebből egy darabot sem kaphatunk vissza.
Pillanatnyilag az a helyzet, hogy egyes katonai csapatok, azért mert nem tudják élelmezni a lovakat, kiadják azokat a gazdáknak, de tőlük hamar vissza is kérik. Annyira siralmas a helyzet nálunk, hogy eddig nem tudtunk eleget tenni a fegyverszüneti szerződésben foglalt azon feltételnek, mely szerint tartozunk az entente keleti hadseregének huszonötezer lovat átadni. Ezt a mennyiséget lealkudtuk már tizenötezerre, de bizonyos, hogy még a tizenötezer lovat sem fogjuk tudni elszállítani és a franciák kénytelenek lesznek beérni ötezer lóval.
És még ennek az ötezer lónak á leszállítása is súlyos áldozatot jelent a magyar mezőgazdaságnak!

A képen: Lovak bevagonírozása az első világháború idején (1915.)

Forrás: Fortepan.

Orosz Balázs, a málenkij robot túlélője