Mintha kitörne valami pánik

                                                                                                    

                                                                                                       

„Rohanó emberek, rohanó élettel, semmit sem végiggondolva tengetik a napjaikat és mikor eljön a szeretet ünnepe, megállnak egy pillanatra, és mintha kitörne valami belső pánik. "Ahha, ez az, amikor szeretni kell a másikat, meg odafigyelni egymásra." Erősen hangozhat, de le merném fogadni, hogy sokakban, sőt inkább egyre többekben ott motoszkál ez a kellemetlen felismerő mondat, mert annyi halaszthatatlan dolgunk van egész évben, hogy ez egy percig sem jutott eszünkbe. Nem jutott eszünkbe szeretni, vagy odafigyelni, mert sok a dolgunk, legalábbis ezzel nyugtatjuk a kicsiny lelkünket, ami már annyira talán nem is lélek, inkább olyan, mint egy rendszer, amit frissítünk, amit átalakítunk úgy, ahogy nekünk jó. Ugyanígy vagyunk az ajándékok beszerzésével. Előtör a pánik, de több időt nem fordítunk arra, hogy jobban végiggondoljuk, hogy minek örülne a másik. Nem kell (...) nagy dologra gondolni, elég egy apróság, de abban ott legyen a szeretet, vagy a szerelem, vagy a jóság.” (Papp Ádám, költő)

Egy neves „magyar” író már békében az oroszok kéme volt

(Megjelent: Magyarság, 1935.03.17.) 

 

Hatalmas bolseviki kémkedési per folyt néhány év előtt Romániában. Ennek egyik fővádlottja Aradi Viktor volt. Aradi Viktor valamikor magyar író volt! A szélsőbb szabadgondolkodók nagy bizalommal és elismeréssel viseltettek vele szemben, mert nálánál kevesen ismerték alaposabban az erdélyi viszonyokat és főleg a nemzetiségi kérdést. Amellett kitűnően írt és egészen kiváltságos műveltséggel dicsekedhetett. Jászi Oszkár kedvence volt.
Ez az Aradi Viktor — aki magát Erdélyi Viktornak is írta — hosszabb időt át mérnökösködött a krassószörényi, hunyadi, abrudbányai, zalatnai bányákban és onnan írt leleplező cikkeivel tűnt fel először. Amikor Lukács László miniszterelnökre rá akarták bizonyítani, hogy panamista, őt küldték le adatok szerzése végett és ő volt az egyik koronatanú Lukács László ellen. A szabadgondolkodók nagy reklámot csaptak egy könyvének, amelyben azt bizonygatta, hogy azok az oláhok, akik 1848-ban felperzselték az erdélyi városokat s leölték a magyarokat, forradalmi hősök voltak. Jankut istenítette a „reakciós", „feudális“ Kossuthokkal szemben.
Aradi a háború alatt bevonult katonának és az első alkalommal átsétált az oroszokhoz. Amikor Kun Béláék a forradalom alatt hazajöttek Oroszországból, elmondták, hogy a bolsevikiek igen érdekes adatokat szereztek a szentpétervári külügyi hivatalban. Itt megtalálták a cári Oroszország egész kémszervezetének minden anyagát a kémek névsorával együtt. Akkor — még a bolsevizmus kitörése előtt — Kun Béla elmondta, hogy kik azok, akik Magyarországon már békében orosz szolgálatban állottak. Ezek között első helyen említette Aradi Viktort. Akik hallották, egy szavát sem hitték el Kun Bélának, pedig ő váltig bizonyítgatta, hogy Aradi Viktor már a háború kitörése előtt nyolc-tíz éven keresztül nagy szolgálatokat tett az orosz cári kémszervezetnek és ezekért jelentős összegeket kapott.
A háborús összeomlás után, amikor az oroszországi hadifoglyok egy része hazatért, Aradi Viktor mint román lépett fel és nem hazajött, hanem Bukarestbe ment, holott azelőtt sohasem mondta magáról, hogy román, nagy magyarnak vallotta magát. A kommunizmus összeomlásakor, amikor Budapestet megszállották a románok, Aradi Viktor mint a román katonai cenzúra tagja bukkant fel itt. Most pedig kiderült róla, hogy Romániában orosz bolseviki kémszervezet élén állott. Dolgozott hát mint kém az orosz cári kormányzatnak Magyarország ellen, most pedig Románia ellen mint az orosz szovjet ügynöke.

 

A képen: Kommunista plakátok 1919-ből, a Tanácsköztársaság idejéből.

Forrás: Fortepan.

 

A szerkesztő megjegyzése: Aradi Viktort végül felmentették, a gyilkoló mócok védelmére írt régebbi cikkeinek tekintélye mentette meg az elítéltetéstől; Bukarestben fejtett ki szovjetbarát tevékenységet; később három évre börtönbe került. majd családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol a sztálini önkény törvénysértéseinek esett áldozatul. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után rehabilitálták.

Két zseni találkozása

                                                                                                        

Kevesen tudják, de a Nobel-díjas fizikus, Albert Einstein és a némafilmek sztárja, Charlie Chaplin baráti viszonyt ápoltak.

1931-ben, a Nagyvárosi fények Los Angeles-i premierjére Chaplin díszvendégül hívta meg Einsteint, amit a fizikus el is fogadott. Állítólag örömmel, hiszen ő volt az egyetlen ember, akit Einstein meg akart ismerni Hollywoodból. Később barátok is lettek és gyakran látogatták meg egymást. Az első találkozásnál a következő párbeszéd zajlott le:

Einstein:

-- Amit legjobban csodálok az ön művészetében, az az egyetemesség. Egyetlen szót sem mond, a világ mégis megérti önt.

Chaplin:

-- Igaz. De az ön dicsősége még nagyobb. Az egész világ csodálja, annak ellenére, hogy egy szót sem értenek abból, amit mond.