Telefonon hívták ki a detektíveket a betörők

(Megjelent: Újság, 1938.03.12.)       

Pénteken reggel hat órakor á főkapitányság központi ügyeletén megszólalt a telefon:
-- Jöjjenek az urak a Kisstáció utcai népkonyha raktárába, három betörő van ott!
Néhány detektív autóba ült, kirobogott a népkonyhához. Mikor az egyik ajtó közelébe értek, dörömbölésre lettek figyelmessé. Felnyitották az ajtót, s a bejárattól néhány méterre három embert pillantottak meg. Autóba ültették és bevitték őket a főkapitányságra. Ott kiderült, hogy a három ember: Vén István huszonhatéves villanyszerelő, Bibenko Miklós harmincötéves napszámos és Valus István huszonötéves cipészsegéd. Elmondották, hogy csütörtökön délután elrejtőztek a népkonyhán, majd megvárták, amíg mindenki eltávozik. Ekkor egy altiszt rájuk zárta az ajtót. Ezután munkához láttak, összeszedték az élelmiszereket. Reggel hat óra tájban a bezárt ajtót tolvajkulccsal igyekeztek felnyitni, de a kulcs beletört a zárba. Miután látták, hogy semmiképen nem tudnak elmenekülni, a raktárban lévő telefonon felhívták a rendőrséget és közölték, hogy a népkonyhán betörők vannak Azt gondolták, ha reggel rájuk találnak, alaposan elverik mindhármukat, míg ha rendőrök jönnek értük, legalább biztonságban lesznek. Mindhármukat őrizetbe vették.

Magamra húztam hétmérföldes csizmáimat

                                                                                              

“Ez a kép akkor készült, amikor igyekeztem hazafelé a King Kong című film meghallgatásáról, ahol azt mondták rám, túl csúf vagyok a szerephez. Életem meghatározó pillanata volt. Ez a durva vélemény kétféle irányba vihette volna az életemet és döntenem kellett: vagy egyszer és mindenkorra feladom az álmaimat, vagy magamra húzom a hétmérföldes csizmáimat és csak azért is hiszek magamban. Nagy levegőt vettem és azt mondtam:

-- Sajnálom, hogy ti úgy vélitek, túl csúnya vagyok, de a véleményetek csupán egy csepp a tengerben. Én viszont elindultam megtalálni azt, aki meglátja bennem azt, aki vagyok.
Ma...ma itt állok és tizennyolcadjára jelöltek Oscar díjra." (Meryl Streep)

 

DESTROY EVERYTHING - ELPUSZTÍTANI MINDENT

 

Kassa bombázása - Ki tette?

 

Miért utasították ki a csehek Szabó munkácsi esperest

 (Megjelent: Budapesti Hírlap, 1927.11.24.)

 

Az ilyen autokráciának véget kell vetni. Ezt írják az angol újságírók, akiket állítólag Szabó is kalauzolt
Prága, nov. 23.
A Prágai Magyar Hírlap tegnapi számát az ügyészség elkoboztatta Szabó Lajos munkácsi esperesplébános kiutasítása ügyében írt cikkének következő kitétele miatt: Szabó Lajos esperes huszonötéves munkácsi tartózkodásával sokkal több jogot szerzett magának itt tartózkodásához, mint azok, akik őt kiutasították.
Szabó Lajos munkácsi esperes kiutasításának nemzetközi hatása is mutatkozik már. A Prágai Magyar Hírlap főszerkesztőjének nevére levél érkezett Becsből Mildred Canivet nevű angol publicistától és Sir Róbert Donald angol újságírótól, akiknek kalauzolása miatt utasították ki tudvalévőén Szabó Lajos munkácsi esperest. A levél a következőket tartalmazza:
Mélyen tisztelt Uram! Megdöbbenéssel értesültem azon eljárásról, amelyet Szabó Lajos munkácsi esperes úrral szemben alkalmaztak azon a címen, hogy csatlakozott a mi körútunkhoz és kalauzolt, segédkezett a mi munkálkodásunknál, őszintén megvallva nem emlékszünk arra, hogy sajtóútunk alkalmával kik voltak azok, akik környezetünkhöz csatlakoztak, azoknak nagy száma miatt, s így Szabó Lajosra sem emlékszünk határozottan. Mindamellett ez nem zárja ki, hogy ő köztük volt.
Semmi esetre sem lehet méltányos megtorlás az ilyen eljárás, mert hiszen ez az állampolgár egyéni jogainak megsértése és az ilyen autokratikus rendszernek feltétlenül véget kell vetni. Ez az eljárás méltatlan Cseh-Szlovákiára, arra a Cseh-Szlovákiára, amelynek az a célja, hogy a határain lévő nemzeteket kibékítse.

Ha Cseh-Szlovákiában az a szándék, hogy azokat, akik héthetes látogatásunk alkalmával hozzánk csatlakoztak, megbüntessék és ilyen módon megbüntessék, akkor a köztársaság felelős tényezőinek körében jelentékeny változás korszaka van fejlődőben. A levél azzal végzi, hogyha a kormány ezt az eljárást óhajtja folytatni, akkor Cseh-Szlovákiának nagyon sok polgárát kellene kiutasítani.

 

A képen: A munkácsi vár (1939.)

Forrás: Fortepan.

A legfontosabb kérdés

  

A falu népe mindent és mindenkit lát, mindent megvitat és mindenről ítéletet mond. Sokszor igazán meglepő dolgokról is. Különösen így van ez, ha új ember kerül a faluba.

Néhány napja voltam ott, még csak a közvetlen szomszédságot ismertem, látásból. Szemben egy idős, kicsit elhanyagolt férfi lakott, akinek legfőbb foglalatossága volt, hogy kiült a kispadra és bámulta a világot. Volt neki egy hasonló kaliberű cimborája, kicsit elhanyagolt, mindig borostás, az naponta eljött hozzá.

A füvet nyírtam kerítés előtt, amikor leültek szemben a kispadra. Hevesen, gesztikulálva magyaráztak, közben rendszeresen rám sandítottak, nyilvánvalóan rólam volt szó. Köszöntem nekik, visszaköszöntek. Közelebb jöttek, tanácstalanul ácsorogtak egy kicsit. Bemutatkoztam, elmondtam, ki vagyok, honnan jöttem. De ez egyáltalán nem érdekelte őket. Ezt már tudták. Hiába, falun és falvak között gyorsan járnak a hírek.

Tovább siettek, mintha rettentő sürgős dolguk lenne, de közben folytatódott köztük a vita. Úgy az ötödik háznál megfordultak és visszasétáltak. Megint megálltak előttem. Látszott, hogy nagyon kérdeznének valamit. Én meg elmondtam nekik, hogy mi a foglalkozásom, mit dolgozom, hol tanultam. De igazából ez is hidegen hagyta őket.

Visszamentek a padhoz és leültek. Vitatkoztak tovább. Aztán felálltak és határozott léptekkel elindultak felém. Megálltak előttem.

-- Kérdezhetek valamit? – tette fel a kérdést a bátrabbik.

-- Hát persze-- mondtam. – Bármit.

-- Szóval….azt akarnám megkérdezni, hogy magának mitől ilyen pucér mindig az arca?

-- Hogyhogy pucér?

-- Hát… pucér…. Nincs rajta szőr.

-- Nyilván azért, mert leborotválom – feleltem.

-- Minden nap? – kérdezte csodálkozva.

-- Hát persze, azzal kezdem a napot.

Az öreg arca felderült, kiült rá valami diadalmas mosoly.

-- Na, ugye! Megmondtam, hogy minden nap borotválkozik! – szólt a másiknak. --  Csak te meg olyan hülye vagy, hogy azt hiszed, nem is nő a szőre.

A falu népe mindent és mindenkit lát, mindent megvitat és mindenről ítéletet mond. Sokszor igazán meglepő dolgokról is. Különösen így van ez, ha új ember kerül a faluba

 

 

A rózsáról és a lelki traumák hatásairól