(Megjelent: Ruszinszkói
Magyar Hírlap, 1921.07.03)
Aratás előtt megfosztva földjeik termésétől. —
Tizenhat máramarosi község sorsa. — Egy ruszin levele a társai nevében.
Tekintetes Szerkesztőség!
Felette csodálkozunk azonban azon, hogy a Csehszlovák
köztársaság, tisztán bürokrata vakság okából a saját polgárainak existenciáját
tönkre teszi anélkül, hogy ebből akár a köznek, akár egyéneknek haszna lenne. —
Máramaros megyének a Tiszán túli részét a viski várhegytől egészen Visó-völgyig
— körülbelül 90 kilométer hosszúságban a csehszlovák köztársaság elajándékozta
Romániának. Ezen a vonalon, de a Tisza innenső oldalán 16 község fekszik,
melynek 46.000 emberből álló lakossága van, akiknek túl a Tiszán jelentékeny
erdeik, szántó, kaszáló és gyümölcsöseik vannak, úgy hogy ez a 16 község
(név szerint Visk, Bustyaháza, Técső, Bedő, Kis Kirva, Nyágova, Taracköz,
Körtvélyes, Alsó-, Felső-, Közép-Apsa, Akna- és Faluszlatina, Fejéregyháza,
Bocskó és Lonka) kénytelen a román határt átlépni, hogy ott levő vagyonát
megművelhesse.
Az elmúlt 1920.-ik évben Románia bizonyos
nehézségeket támasztott a ruszinszkóiaknak a Tiszán való átjárás körül, azonban
a múlt év június havában Máramarosszigeten Páris tábornok elnöklete alatt
megtartott vegyesbizottság együttes tárgyalása után Románia a közlekedési
nehézségeket megszüntette, s az említett 16 községnek 46.000 embernyi lakossága
zavartalanul átjárhatott a román oldalon levő földjeit megművelni és
akadálytalanul hozhatták haza terményeiket, tűzifát egészen 1921. év június hó
elejéig és pedig oly módon, hogy a szolgabíróság vagy a községi elöljáróság az
érdekelteknek határátlépési bizonylatokat adott s azokat a románok elfogadták.
1921. június elején az említett községek illetékes
szolgabírái tudomásul hozták a népnek, hogy ha ezentúl át akarnak menni túl a
Tiszára fáért vagy földjeiket művelni, kaszálni, kapálni stb. akkor kénytelenek
a törvényes mellékletekkel (születési bizonylat, illetőségi bizonylat,
adótartozásban nem létet, politikai megbízhatóság, 3 koronás bélyeg, 70 kor.
készpénz, 2 drb. fénykép stb.) felszerelt kérvényt benyújtani a zsupánhoz (a
zsupánhoz ugyancsak román földön át lehet utazni Máramarosszigeten át vagy
pedig Taraczközön át 20 kilométert gyalogolva, mert erre vasút nem vezet), aki aztán rendes útlevelet fog
adni, hogy mennyi idő alatt, azt nem lehet kiszámítani, mert 46 000 útlevél
kiállítása sok időbe kerül, s addig elmúlik a nyár s elvész a mezei termék,
elmúlik a tél s elfagy a nép, ha már előbb nem halt meg éhen s a jövő nemzedék
kezdheti újból. Ezt az őrült helyzetet megszüntetendő a 16 község lakosai
elküldötték megbízottaikat Ungvárra, hogy ott a lehetetlen rendelet azonnali
visszavonását és a régi állapot visszaállítását kérelmezzék, nehogy a nép
legyen kénytelen erőszakkal áttörni az igazságtalan és embertelen
határ-sorompókat.
Ez a bizottság 1921. június 29-én megjelent Ehrenfeld
alkormányzónál, aki őket Hajek belügyi referenshez utasította. Hajek úr azonban
határozottan kijelentette, hogy ezt a rendeletet nem lehet megváltoztatni. A
bizottság hazamegy a megbízóihoz a 46000 agyonnyomorított emberhez, akikből
25.000 ruszin, 13.000 román, 8000 magyar és elmondja Hajek úr üzenetét és 46.000
ember ugyebár térdre fog borulni és imába fog, hogy a jó Isten lágyítsa meg és
fordítsa feléje Hajek úr szívét...
Taracköz, 1921. június 30.
Egy olvasó.
A képen: Az Iza folyó
torkolata a Tiszánál. A túlparton Aknaszlatina (1910.)
Forrás: Fortepan.
