Menekülő gyerekek

Az első világháború során, 1914. végén az orosz csapatok betörtek Galíciába, majd a Kárpátok hágóin keresztül eljutottak a történelmi Magyarország területére. Az évezredes határt eleinte csak gyenge, főleg rosszul felszerelt népfelkelőkből álló csapatok védték, így az elsöprő túlerőben lévő oroszok majdnem Szolyváig jutottak, Máramarosszigetet és Aknaszlatinát el is foglalják. A civil lakosság nagyobb része elmenekült.

Ezt követően érkezik meg a német és osztrák-magyar csapatokból álló erősítés, melynek segítségével az oroszokat kiverték az országból.

Az Érdekes Újság 1915. május 30-án megjelent számában két kép jelent meg a menekülő ruszinokról, az egyiken olyan családok láthatók, melyek hetekig az erdőszélen élnek, a másikon menekült gyerekek, egy vasútállomáson.

Ők a könyörtelenek

                                                                                                     

„Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Ők a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.”

( Julian Barnes, angol író)

 

Lapunk szerdán megjelenő számát a rendőrség elkobozta

(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922.05.11.)

Az elkobzást Okolicsányi Oszkár rendőrkapitány és Studeny detektív végezték az államügyész rendeletére. A „sajtószabadság“ első következménye.

Ungvár, május 10.
Szerdán délelőtt még a statárium és a cenzúra korszakából megszokott rendőrségi karhatalom jelent meg a Ruszinszkói Magyar Hírlap Teleky-utca 5. szám alatti helyiségében, ahol Okolicsányi Oszkár rendőrkapitány, felmutatva az államügyész írásbeli végzését, kijelentette, hogy a Ruszinszkói Magyar Hírlap szerdán megjelent számát lefoglalja és elkobozza.
A szerkesztőségben jelenlévő Rácz Pál szerkesztő azon kérdésére, hogy milyen címen foglaltatja le és koboztatja el az államügyész a lapot, a rendőrkapitány bemutatott egy, az utólagos cenzúra vörös ceruzás jelein átment, lappéldányt, melyből kiderült, hogy az elkobzás oka „A pravoszlávok elfoglalták az oroszteleki (ruszkóci) templomot“ című cikkünk egyharmad része. Miután az elkobzás ellen momentán semminemű intézkedést nem lehet tenni, Okolicsányi kapitány bement a nyomdahelyiség expedíciós osztályába és az éppen postára készített lapokat lefoglalta.
A lefoglalásról jegyzőkönyvet vett fel, melyet Földesi Gyula nyomdatulajdonossal is aláíratott.
Ezalatt Studeny detektív a szerkesztőségben őrködött arra, hogy a helyiségben levő lapok közül egyetlen példány ki ne kerüljön.
Az elkobzás — hasonlóan az expedíciós osztályhoz a szerkesztőségben is megtörtént, amit Okolicsányi kapitány telefonon jelentett be a rendőrreferensnek, aki megelégedéssel vett tudomást a rendőrség gyors intézkedéséről. Ezután csakhamar megjelent egy rendőr és egy hordárral a lefoglalt és elkobzott példányokat a rendőrségre szállította.
Ezzel egyidejűleg megindult a rendőrségi hajsza a városban szétment lapárusítók után. Agy vették el a lapokat Haraszthy Gyula alkalmazottunktól is és így szedték el a lapokat az elárusítóktól és trafikoktól.
Lapunk elkobzásának híre percek alatt elterjedt a városban és nem kis hatással volt a kedélyekre, mivel e tényt a napokban kihirdetett sajtószabadsággal sehogy sem tudták összeegyeztetni. Voltak, kik tíz koronát is ígértek lapunk e számáért, de a legnagyobb bosszúságukra nem kaphattak belőle.
Azt hisszük, hogy kisebbségi jogainkért folytatott és harmadéve tartó küzdelmünk mellett a ruszinszkói őslakos ruszinok érdekeiért, vallási és politikai szabadságáért kitartóan végzett ostorozó munkánk felment minket attól, hogy e számunk elmaradásáért olvasóközönségünktől elnézést kérjünk! Úgy érezzük, hogy elvi küzdelmünkben minden olvasónk szívvel lélekkel mellettünk áll és megérti azt a nehéz helyzetünket, amelybe a fennen hirdetett — és egyes lapoktól oly örömmel üdvözölt — sajtószabadság révén jutottunk.
Mi a magunk részéről mindent megteszünk, hogy igazunknak érvényt szerezzünk és éppen azért az államügyész elkobzó rendeletét megfellebbezzük.

 

A képen: Ungvári utcakép a cseh időkből.

Forrás: Fortepan.