"A gúny legtöbbször már több mint pillanatnyi indulat: a tartós megbántás akarása húzódik mögötte. S a társ tudja legjobban, hogy mi a másik legérzékenyebb pontja, mi az, ami sokáig fáj. Ez baj, mert a szándékos bántásoktól a kapcsolat sötétedni kezd. Aztán sor kerül a panaszkodásra, a másokkal való megbeszélésre. Ekkor már gátlás nélkül kiszolgáltatják egymást, s a bántások kiegészülnek a szolidaritás megsértésével. Párterápia? Talán az utolsó próbálkozás egy megingott kapcsolat vagy házasság rendbe hozására. A terápiás helyzetet mindkettőjüknek vállalnia kell, kockáztatva azt, hogy nincs garancia a kapcsolat harmonikus folytatására. Lehet, hogy szétválás lesz a vége, de akkor legalább nem gyűlölettől lángoló, hanem békés elvonulás, belátva mindkét fél felelősségét mindazért, ami történt közöttük. Ez különösen a gyerekek szempontjából fontos, akiket nem szabad feláldozni a felnőttek indulatainak, belátva, hogy az apa mindig apa, az anya mindig anya marad. Nem szabad, hogy a gyerek bármelyik szülő bosszújának eszközévé váljon, és a szülők rivalizáljanak a gyerek szeretetéért. Ez lelkileg súlyosan károsító, sokáig tartó ártalmat okoz." (Popper Péter)
