A felvidéki magyarok és tótok tüntetése a visszacsatolásért

  

(Megjelent: Világ, 1921.10.05.)

A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar— cseh-szlovák határ megállapítására kiküldött bizottság szeptember 28-tól október 2-ig megszemlélte az Ipoly torkolatátóI égészen a román határig terjedő határrészt, hogy a hatálvonal általános hatását megítélhesse és hogy meggyőződjék arról, vajon alaposak-e a határ megváltoztatására irányuló magyar követelések. Ebből a célból két albizottság alakult. Az egyik Carrey angol ezredes, a bizottság elnökéből és Ando japán őrnagyból, továbbá két magyar és két cseh tagból állott, a másiknak tagjai Uffler francia és Pelicelli olasz ezredes, valamint szintén két magyar és két cseh voltak.
Az első albizottság bejárta Szob, Ipolyság, Balassagyarmat, Salgótarján, Losonc, Rimaszombat, Bánréve, Ózd, Putnok, Tornallya és Pelsőc vidékét; a második itt csatlakozván, Rozsnyó, Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács és Beregszász környékét tekintette meg. Mindkét albizottság útja a magyarság lélekemelő tüntetése volt amellett a kívánság mellett, hogy elszakított testvéreinket csatolják az anyaországhoz. Tornallyán a bizottság magyar tagjainak gépkocsiját virágokkal árasztották el és levett kalappal énekelte a tömeg a nemzet imáját, a Himnuszt. A cseh hatóságok mindent elkövettek, hogy a bizottság érkezését eltitkolják és mégis Pelsőcön tizenkét községnek kiküldöttjei jelentek meg kora reggel a bizottság előtt egy egész éjjeli gyalogolás után, hogy a bizottságot még ott találják. Szívfacsaróan nyilatkozott meg a magyar polgárság lelkesedése Losoncon, meghatóan Rimaszombaton.
A második albizottság területén szintén minden képzeletet felülmúló módon nyilatkozott meg teljesen spontán az egész magyarság lelkesedése a magyar kiküldöttek mellett. Különösen Kassán, azután Ungváron, Munkácson és Beregszászon virágesővel borították el a magyarok autóját és sírva kérték, hogy ne hagyják elveszni őket.

 

A kassai Fő tér 1926-ban.

Forrás: Fortepan

Honfoglaló falu

 

gondViselés...akikért a harang szól

 

Több mint pillanatnyi indulat

 

"A gúny legtöbbször már több mint pillanatnyi indulat: a tartós megbántás akarása húzódik mögötte. S a társ tudja legjobban, hogy mi a másik legérzékenyebb pontja, mi az, ami sokáig fáj. Ez baj, mert a szándékos bántásoktól a kapcsolat sötétedni kezd. Aztán sor kerül a panaszkodásra, a másokkal való megbeszélésre. Ekkor már gátlás nélkül kiszolgáltatják egymást, s a bántások kiegészülnek a szolidaritás megsértésével. Párterápia? Talán az utolsó próbálkozás egy megingott kapcsolat vagy házasság rendbe hozására. A terápiás helyzetet mindkettőjüknek vállalnia kell, kockáztatva azt, hogy nincs garancia a kapcsolat harmonikus folytatására. Lehet, hogy szétválás lesz a vége, de akkor legalább nem gyűlölettől lángoló, hanem békés elvonulás, belátva mindkét fél felelősségét mindazért, ami történt közöttük. Ez különösen a gyerekek szempontjából fontos, akiket nem szabad feláldozni a felnőttek indulatainak, belátva, hogy az apa mindig apa, az anya mindig anya marad. Nem szabad, hogy a gyerek bármelyik szülő bosszújának eszközévé váljon, és a szülők rivalizáljanak a gyerek szeretetéért. Ez lelkileg súlyosan károsító, sokáig tartó ártalmat okoz." (Popper Péter)

A Kárpátok hősi halottai

 

(Megjelent: Görög Katholikus Szemle, 1918.09.22.)

 A német hadvezetőség a mi hadvezetőségünkkel egyetértőleg több mérnökkari és egészségügyi tisztet küldött ki, hogy kutassák ki a Kárpátokban az elesettek ideiglenes nyugvóhelyeit és a hősöket hozzájuk méltó külsejű temetőkben helyezzék el. Az exhumálások már a tavasszal befejeződtek és azóta a temetők rendezésével foglalkoztak. A sírkertek elhelyezésénél az a szempont érvényesült, hogy a kárpáti tájak vadregényes szépségei adjanak megfelelő keretet. Kilenc temető létesült, nagyobbára Bártfa, Sztropkó, Uzsok, Máramarossziget és Zboró környékén. Minden sírhelyet vasemlékkel jelöltek meg és természetesen összegyűjtötték az oroszokat is. Körülbelül hatvanezer elesettet exhumáltak.

 

Két pont között a végtelen