Örökölt hiedelemrendszereink

  

"Talán még soha nem gondoltunk bele mélyebben, mekkora hatása van az életünkre annak a hiedelemrendszernek, amelyben felnövünk. Volt egy páciensem, szép, értelmes fiatal nő, aki nagyon sikeresen boldogult a munkájában, csak éppen a párkapcsolat hiányzott neki. Ahogy mesélt a gyerekkoráról, lassan kirajzolódott, milyen mélyen bevésődött hiedelmeket hordoz magában. „Jobb gyanakodni, mint pórul járni!” – ez volt a szülők visszatérő figyelmeztetése, és nem csak mondogatták, tényleg így is éltek: bizalmatlanul, barátok és rokoni kapcsolatok nélkül. Otthon, a zárt falak mögött akolmeleg, biztonság, kint pedig a zord valóság, az irigy és másokat kihasználó emberek hordái. Amikor felnőtt, ez az alaphiedelem úgy működött, mint egy fékrendszer: ahogy valakihez közel került, azonnal bekapcsolt, és megakadályozta, hogy elmélyüljön a kapcsolat. Hiába szeretett volna a felszínen társat találni, a sejtszinten kódolt bizalmatlanság mindig erősebb volt. Igen, a legmélyebb hiedelmeink a biztonságról, a külvilágról, a másik emberről: tudattalanok. Ezekre csak a visszatérő kapcsolati mintázatokon, jellemző reakciókon keresztül láthatunk rá." (Orvos-Tóth Noémi)

Kivételes eset

 

A patikusnak el kell utaznia, ezért magához hívatja a segédjét:

- Idefigyeljen fiam! Akinek deréktól lefele van panasza, annak adjon ricinust, akinek felfele, annak aszpirint!

Két nap múlva érkezik vissza:

- Volt valami?

- Semmi, egyetlen esetben voltam kénytelen, eltérő módon cselekedni a parancstól.

- Mégpedig?

- Bejött egy gyönyörű, fiatal, szőke hölgy. Szétrántotta a kabátját, nem volt alatta semmi, hozzám simult és a fülembe lihegte:

- Uram, segítsen rajtam, 3 hónapja nem láttam férfit! Na, neki szemcseppet adtam.

Fotó: Fortepan

 

 

Látkép a múltból

 

Ungvár látképe a temetődombról. Megjelent 1867-be, a Vasárnapi Újságban.

Mesék Tóthfaluból

 

Munkácsy útja

 

(Megjelent: Pesti Hírlap, 1882.03.03.)
— A „Pesti Hírlap“ távirati tu­dósításai. —
Budapesttől Munkácsig.

Sátoralja-Újhely, márc. 2. Munkácsy és kísérete ma reggel negyed 6-kor Szerencsre érkezett. Hegyalja nevében Tálya város küldöttsége óhajtotta üdvözölni a művészt, azonban nyugalmában zavarni nem akarván, következő írásbeli üdvözletét nyújtott át Literáty orsz. képviselő rendező­nek: „A legnagyobb művészt megérkezésével a Hegy­alja nevében Tálya város polgárai üdvözlik. Éljen Mun­kácsy ! Éljen a haza! Nagy Ignác, Barabás János, Boross József, Schalmy György,
K o v á c s y Gábor, S z l a v i n k a József.“
Ez üdvözlő iraton kívül egy kosár tokaji aszubort a javából hozott a küldöttség a művész számára.
Sátoralja-Újhely, márc. 2. Munkácsy Mihálynak szülővárosába való utazása valóságos diadalút. Tolnay Lajosnak, a magyar államvasutak vezérigazgatójának szíves gondoskodása folytán egy szalon­kocsikból összeállított vonatrészen, mely közvetlenül Munkácsig megy, helyezkedtek el Munkácsy nejével, rokonaival és számos kísérője, köztük Pulszky Ferenc, gróf Teleki Sándor, Rakovszky István, stb. — Sárospata­kon roppant néptömeg várta az érkezőket. A tanulóifjúság zászlókkal vonult ki Munká­csy üdvözlésére az indóházhoz ; hol Szalay Ká­roly senior rövid, hatásos beszédben üdvözölte a mű­vészt, ki megindultan köszönte meg e megemlékezést, azon a helyen, melyhez ifjúságának annyi kedves em­léke fűződik. Ezután B a r t a Béla joghallgató csinos francia beszéd kíséretében Munkácsynénak gyönyörű virágcsokrot nyújtott át tiszteletük jeléül, melyet Munkácsyné azután elérzékenyülten, könnyek között köszönt meg.
Csap, márc. 2. A kilenc órakor ideérkezett vo­natot, melyen Munkácsy és kísérői utaztak, Ung megye közönsége zenével és éljenzéssel fogadta. S z i b e r t gymnáziumi igazgató a közművelődési társulat nevében üdvözlé a művészt és nejét, mint Munkácsy szülőföldével határos megye területén. A küldöttség tagjai: Nehrebeczky György, F i r c z á k Gyula kanonok, Z olc s á k János, M o c s á r y Béla, Mihajlovics, Lám Sándor, Farkas Ferenc, Barna Mihály, Mihalkovics József ezredes, Fincziczky Mihály, Perley Hen­rik, Lukács János, Miszhuczky József, Bánóczy Ferenc és díszes hölgykoszorú. Félórai időzés után, mely alatt a zene magyar darabokat ját­szott, a vonat lelkesült éljenzés közben Munkács felé tovarobogott.
Megérkezés Munkácsra
Munkács, márc. 2. Déli fél 1 órakor robogott be a feldíszített indóházba a művészpár és a kísérő társaságot hozott vonat a jelenlévő nagy számú közön­ség harsány éljenzése közt. A bejáratnál önkéntes tűz­oltók képeztek sorfalat, középen a rendezőbizottság foglalt állást. Midőn Munkácsy és neje a kocsiból ki­szálltak, az éljenzés csillapultával Nusser Já­nos polgármester következőleg üdvözölte az ünnepelt művészt:
„Tisztelt polgártárs! Ünnep, családi ünnep nyílt meg Munkácson, mert ön ez igénytelen város dicső szülötte drága vendégként átlépte küszöbét. Fényt és pompát, melynek bűvköréből jön mi nem adhatunk, de őszinte tisztelettel és szeretettel üdvözöljük. Hozta Isten szeretett nejével körünkbe!“
Zajos éljenzés követte e szavakat, miközben Munkácsynénak díszes bokrétát nemzeti selyem szalaggal nyújtottak át. — Munkácsy röviden, látszólag meghatva köszönte meg szülővárosa kitüntetését. Ezután a váróterembe gyülekezett az egész társaság, hol a bemutatások történtek, mit Jászay és Literáty képviselő teljesítettek.
Ezután impozáns kocsisorban, dacára a sűrű eső­nek, a megjelent közönség folytonos üdvözlése mellett, megkezdődött a bevonulás a városba a fellobogózott utcákon és szépen díszített épületek közt. A menet a nagypiac előtt felállított diadalkapun keresztül az ura­dalmi kastélyba vonult, hol Munkácsy és neje elszál­lásoltalak.
A Budapestről érkezett vendégek elszállásolásáról a rendezőbizottság élén a kirándulást rendező Literáty Ödön képviselővel kitűnően gondoskodott. Budapesti vendégek a következők: Teleki Sán­dor gr., Pulszky Ferenc, Rock Ivánné, Lieb Emil leányával, Koos Ödön nejével, Rock Paula úrhölgy, V a d n a y Károly, Huszár Adolf, Rakovszky István képviselő, Keleti Gusz­táv, Ágay Adolf, Kiszely Sándor, Telepy Károly leányával, G r e g u s s Imre, Vágó Pál, György Aladár, Bartók Lajos, Botéra, E g y e s y Géza, Talapkovics Kelemen családjával és Szalay.
A bevonulás után a grófi kastélyban a rendezőbizottság és a munkácsi gymnáziumi tanári karnak be­mutatása következett. A polgármester ottan Munkácsyt és nejét ismét röviden üdvözölvén, Munkácsy kifejezést adott a fölötti nagy örömének, hogy Munkácson lehet, mondván, hogy őt annyira meglepte és oly jól esett neki a szívélyes fogadtatás, hogy örömében könnyezett is.
Ezután a rendező bizottság tagjait mutatta be a polgármester, kik következők: Nagy Gyula, W e i s z Károly, Nedeczey János, dr. Nuszer Lajos, dr. Silberberg Mór, Ludikár Tivadar, dr. Szelinger Kálmán, Melczer Aurél, Coffein Ernő, Ktauticz Károly, dr. Schmidt Ferenc. A bemutatás után az ünnepelt pár lakosztályába vonult pihenésre.