|
Szilvórium
címke, 1908-ból
|
A szatmári szilvapálinka eredetvédett magyar pálinka,
tükrösen tiszta, az érleléstől halványsárga színű gyümölcspárlat,
keserűmandulára emlékeztető magzamattal. Alkoholtartalma minimum 40% v/v.
Kizárólag szilva felhasználásával készül, a teljesen érett penyigei és
besztercei szilvafajta gyümölcséből.
A
Kárpát-medencében már a 16. század óta
őshonos a szilva, már aszalványként is jelentős volt az exportja. Ugyanebből az
időszakból van a szilvapálinkára is van adat (sligovica, szilvórium). A szilva
hosszan érik, nagy a cukortartalma, így kiválóan alkalmas a pálinkafőzésre.
Kedveltségét növeli, hogy feldolgozása egyszerű.
A
Magyar Köztársaság 2008. évi LXXIII. törvénye, a Pálinkatörvény szerinti csak
olyan speciális eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának,
amelyet Magyarországon termett gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését,
párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A sűrítményből,
aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának.
A pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka
Nemzeti Tanácsról szóló, 2011-ben elfogadott önálló törvényt. többek között
kimondja, csak az itthon termett
gyümölcsből megfelelő eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának,
amelyhez cukorral javított cefrét nem használtak fel. A Pálinka Nemzeti Tanács
13 fős, tagjait az agrárpolitikáért felelős miniszter kéri fel erre a posztra,
és megbízatásuk 3 évig tart. Az Európai Unió elfogadta, hogy Ausztria négy
tartományán kívül csak Magyarország használhatja a pálinka szót termékeire.
Vagyis a pálinka azóta hivatalosan is hungarikum.
A
Felső-Tisza és a Szamos vidékének öntéstalaján, a Kárpátok peremvidékének
kedvező éghajlati viszonyai között (az alföldi éghajlathoz képest több a csapadék),
a kedvező mikroklíma hatására már évszázadokkal ezelőtt meghonosodott a vadon
termő szilva.
A földrajzi
árujelzőt Kelet-Magyarországon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a
Vásárosnamény és 63 környező település területéről származó szilvából készített
termékre lehet alkalmazni. Szatmári szilvapálinkát kizárólag az ezen a
területen fekvő szeszfőzdében szabad előállítani, gyártani és palackozni.
Régen a
hátrányos helyzetű, nehéz sorsú, vidéken élő szegény emberek folyamatosan
keresték a magától termő gyümölcsök sokrétű felhasználását. Így alakult ki a
jellegzetes szilvaaszalás, a szilvalekvárfőzés és a szatmári szilvapálinka
készítése is. A paraszti pálinkafőzés kifejezetten a szilvára alapult. Tarpán
mintegy száz jobbágyháznál főztek rendszeresen pálinkát, cserép vagy réz
pálinkafőző fazekakban. Irodalmi művek és utazók elbeszélései nyomán a szatmári
szilvapálinka híre a régión kívül is elterjedt, mint a vidék vendégköszöntő
itala, s gyakran használták aperitifként is. Szerepet kapott a népi gyógyászatban
is, fájdalomcsillapítóként, sebfertőtlenítőként.
A termék
előállítására a penyigei és a besztercei szilvafajta gyümölcse használható, egyéb szilvát
maximum 20%-ban tartalmazhat az átvett gyümölcs. Veresszilvát nem tartalmazhat
a válogatás.
Előbbi szatmári,
utóbbi ázsiai eredetű szilvafajta.