Történelmi tévedés

 

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.

A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan".

Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.

De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.

Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög... Oda is súgja neki a múzeumőr:

- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.

De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.

- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

 

Szatmári-sík -- Templomok útján a Szamosháton

 

A tiszai árvíz

 

(Megjelent: Tolnai Világlapja, 1933.07.19.)
Katasztrofális árvíz pusztított a kárpátaljai vidéken. A Tisza kiöntött és az ár nemcsak az egész termést pusztította el, hanem igen nagy károk estek házakban, hidakban, utakban. Több község víz alá került. A legtöbbet Tiszaújlak község szenvedett, ahol 350 ház teljesen bedőlt. Az anyagi kár 65 millió cseh korona. Tiszaújlak főuccáján csónakon közlekednek az emberek.

Tiszaújlak népét éjjel leptek meg a hullámok és a veszedelemben forgó embereket álmukból kellett felriasz­tani. Háztetőkre, fákra menekültek, ahonnan másnap a csónakokon közlekedő katonák mentették ki őket. A víz helyenként hét méterrel emelkedett. — Tiszaújlak egyik uccája az apadás után.

Sok ház romhalmaz lett Tiszaújlakon. A berendezés teljesen elpusztult, mert az emberek a veszedelem órái­ban csak életüket tudták meg­menteni. — Tiszaújlak egyik elpusz­tult uccasora (Stiel felvételei.)

 

A félénk gyerekekről

 

„Napjainkban az olyan gyerekeket szeretjük – gyorsan megjegyzem, hogy a felnőtt világban is az ilyen típusú embereket becsüljük igazán -, akik magas ingerküszöbbel születnek: harsányak, mozgékonyak, szeretik a társaságot, és gyorsan – gyakran kellő megfontolás nélkül – reagálnak. Sok szülő és sok pedagógus próbálkozik azzal – rendszerint sikertelenül -, hogy a „félénk” gyerekeket ilyen aktívakká, mozgékonyakká, „szociábilisakká” nevelje. Pedig ezek az érzékeny gyerekek (…) számos figyelemre méltó, egyértelműen pozitív tulajdonsággal rendelkeznek, melyeket – ahelyett, hogy értékelnénk és fejleszteni próbálnánk – gyakran figyelmen kívül hagyunk.” (Ranschburg Jenő)