Jehlicska a tót kérdésről

 

(Megjelent: Pesti Hírlap, 1920.03.14.)

Bécs, márc. 13. A Reichspost vezető helyen beszélgetést közöl, amelyet munkatársa folytatott Jehlicska Ferenccel, a tótok egyik vezérével, aki dr. Kmoskó Mihállyal és Dvorzsák Viktor ügyvéddel fontos tanácskozást folytatott múlt héten Bécsben a különböző vidékekről összegyűlt tót testvérekkel. Jehlicska ez mondta többek között:
— Harcot kezdtünk népünk nemzeti jogaiért, mert rájöttünk, hogy erejét olyan célokra akarják felhasználni, amelyek nekünk, tótoknak, teljesen idegenek. A csehek és a tótok két egy-mástól eltérő szláv nép, amely sokkal távolabbi rokonságban van egymással, mint maguk is hitték. Lehetetlennek tartjuk, hogy az ötmilliónyi cseh nép állandóan hatalmában tarthasson kilenc milliónál több más nemzetiségű, más nyelvű, kultúrájú, szokású és más történelmi multai embert. A cseh köztársaság megalapítását a tótoknak a csehekkel való egyesülése tette lehetővé, ez a szövetség azonban nem a tót nép akaratából jött létre, hanem a politikusok kis csoportjának köszönhetjük, amelynek tagjai anyagi okokból választották a tót kérdésnek ezt a megoldását, A tót nép azonban maga akar a sorsa felől dönteni és nemzeti autonómiát követel, továbbá követeli azt a jogot, hogy állami hovatartozásáról maga határozhasson általános népszavazás útján. Jehlicska kijelentette végül, hogy a Tótföld alig egy esztendei cseh uralom után a legnagyobb ellenszenvet érzi az új rendszer iránt, amely olyan gyarmatot csinált belőle, amelynek népét minden tekintetben kizsákmányolja.

 

A képen: Pozsonyi látkép 1920-ból.

Forrás: Fortepan.

Beleesik egy légy egy korsó sörbe. Mit tesznek a különböző néphez tartozók?

 

Angol: Kiszedi a korsóból, majd távozik a kocsmából.
Amerikai: Kiszedi a korsóból, majd megissza a sört.
Kínai: Kiszedi a korsóból, majd megeszi a legyet.
Indiai: Kiszedi a korsóból, majd a sört eladja az amerikainak, a legyet pedig a kínainak.
Pakisztáni: Kijelenti, hogy a legyet az indiai dobta a sörbe Kasmírral kapcsolatba hozhatóan, emiatt katonai segítséget kér a kínaitól és pénzsegélyt az amerikaitól, hogy vehessen még egy korsó sört.

HORTHY MIKLÓS LEVELE HITLERHEZ TELEKI PÁL ÖNGYILKOSSÁGÁRÓL, A JUGOSZLÁVIA ELLEN IRÁNYULÓ MEGTETT ÉS MEGTEENDŐ MAGYAR KATONAI INTÉZKEDÉSEKRŐL

 

Excellenciás Uram!

Teleki gróf miniszterelnök ma éjjel agyonlőtte magát. A túlzott korrektség, a tisztaság, a kötelességtudás példaképe volt, nagy műveltségű, tehetséges politikus és tudós, aki a megfeszített munka következtében és a súlyos események terhe alatt nem talált más kiutat.

Levelet hagyott vissza nekem, melyben azt írta, hogy terheltnek érzi lelkiismeretét, mert a tegnapelőtt este elnökletem mellett és a vezérkari főnök részvételével tartott minisztertanácsban nem ellenezte kellően, noha a nemrégiben megkötött barátsági szerződés kötelezte volna, hogy Jugoszláviával szemben a jelenlegi alkalmat mégis kihasználva „hullarablókká” váljunk. Úgy érezte, hogy a nagy veszély az oroszok és a románok oldaláról fenyeget bennünket. Tudta, hogy ezzel a veszéllyel képesek legyünk szembe szállni, ahhoz a magyarságnak a végsőkig takarékoskodnia kell ember- és hadianyagával, különös tekintettel a rendkívül rossz, elemi károk által okozott közellátási helyzetre is.

Ezen az ülésen én magam azon a nézeten voltam, hogy – tekintettel a nemrégiben megkötött barátsági szerződésre – törekednünk kell a látszat megőrzésére. Végül azonban azonos nézeten voltunk, nevezetesen, hogy a német csapatok bevonulása után Horvátország valószínűleg kiválik a jugoszláv államképződményből, és ezáltal a szerződési partner, a Jugoszláv Királyság, mint olyan, megszűnik létezni.

Teleki gróf egy lelkiismereti konfliktus áldozatává vált, amelyet egész népünk átérez.

Nem kételkedem benne, excellenciád megérti, hogy ez a tragikus eset mely az újabbkori történelemben egyedülálló, velem együtt az egész nemzetet megrázta.

Március 28-i levelem értelmében már megtettük a katonai intézkedéseket. De a lelkiismereti konfliktus, amelyben vagyunk, s amelynek mélységére mi sem jellemzőbb, mint a miniszterelnök öngyilkossága, arra a kérésre kényszerít bennünket, hogy a német hadseregvezetés lehetőleg úgy szabja meg csapatainak feladatait, hogy azok mindig összeegyeztethetők maradjanak lelkiismeretünkkel.

Nem kell külön ismételnem, hogy változatlan híve maradok excellenciádnak.”

 

A belső csendről

 

Egy darabka Erdély