2021. november 18., csütörtök

A párbaj elmaradt


 

Luis  Pasteur,  a  nagy  francia  tudós,  a  veszettség  elleni  védőoltás

felfedezője  valami  csekélységen  összeveszett  Paul  Cosagnac  íróval.

Cosagnac  felindulásában  párbajsegédeket  küldött  a  tudóshoz, és  fegyveres  elégtételt  követelt  tőle.

-  Fegyveres  elégtétel?  -  tűnődött  Pasteur.  -  Amennyire  a  párbajkódexet ismerem,  mint  kihívott  fél,  a  fegyvert  én  választom  meg.

-  Természetesen  -  hagyták  rá  az  urak.

-  Hát  kérem  -  jelentette  ki  Pasteur  -,  itt  van  két  egyforma  kolbász, én  ezeket  választom.  Az  egyikben  a  hús  közé  keverve  strichnin  van. Cosagnac  úr  egye  meg  az  egyiket,  a  másik  nekem  marad.  Az  első  harapás joga természetesen  Cosagnac  úré.

 A  párbaj  elmarad.

 

A szent asszony

 


Két orosz barátnő beszélget.

-- Irka, képzeld! – mondja az egyik. – A férjem azt mondta, ha megtudja, hogy megcsaltam, főbe lövi magát. Azóta nem mondok el neki semmit.

-- És?

-- Már hétszer mentettem meg az életét!

-- Istenem, Natalja, te egy szent vagy!

 

2021. november 17., szerda

A tiszazugi méregkeverő asszonyok vérfagyasztó legendája


 

Elnéző magatartás

 


Drága tanár úr! Tudom, tudom, hogy kijelentette, itt nincs helye elnéző magatartásnak, hogy cselekedetem, nem csupán erkölcstelen, hanem teljesen amorális, de mindent meg tudok magyarázni. Persze, teljesen igaza van, erre nincs mentség, de még az elítélt gyilkosok is szólhatnak a bíróságon az utolsó szó jogán.

Mert semmi nem az, aminek látszik. Sőt, épp az ellenkezője történt. Mert tény, hogy az éjszaka folyamán bemásztam a leánykollégium ablakán. Pontosabban csak bemásztam volna, de ön a növendékeken tartotta éber tekintetét és az utolsó pillanatban leszedett onnan. Tudtam, hát persze, hogy tudtam, hogy ezen az éjszakán Izabella egyedül lesz a szobában. Hogy is mertem volna bemászni négy lány közzé. Hiszen ő maga mondta el nekem. Jó, hát nem hitte el, hogy felmászom miatta a második emeletre, de ez csak azt mutatja, hogy nem találkozott még igazi férfivel. Én személy szerint biztos vagyok abban, hogy értékelte volna a bátorságomat.

Jó, tudom, tudom, megpróbálom rövidre fogni. Szóval, őszintén szólva, nincs még sok tapasztalatom a szerelemben. Mondhatni, szinte csak annyi, hogy a tavalyi osztálykiránduláson sikerült közelebb kerülnöm egy-két lányhoz, de ezek ártatlan dolgok voltak. Kis túlzással, már-már plátóiak. Hogy melyik osztálykiránduláson? Hát, amelyiken ön is velünk volt, meg az igazgatóné asszony.

Szóval, jóval a takarodó után kiosontam a szobából és meg sem álltam az orgonasövényig, ahol már várt rám Zsóka. Hogyhogy melyik, hát amelyiket a tanár úr is annyira meg szokott bámulni. Nem történt sok minden, egy kis smárolgatás volt, meg simisumi. Látszott rajta, hogy nincs igazán rámgerjedve. Csalódottan indultam vissza, de a folyosón hangokat hallottam és jobb híján elbújtam az orvosi szobában. Ön meg utánam jött. Pontosabban, csak azt hittem, hogy elkapott, de mögötte meg belépett az ajtón az igazgatóné asszony.

Én meg bebújtam egy szekrénybe. Azért az ajtót résnyire nyitva hagytam, mert egy ilyen helyzetben csak kíváncsi az ember. Hát érdemes volt nyitva hagyni! Többet tanultam akkor a testi örömökről, mint az összes pornófilmből együttvéve! Köszönöm, tanár úr, köszönöm! Ön igazán férfi a talpán!

Elég sápadtnak látszik! Rosszul érzi magát? Na, mindegy, most már nincs sok hátra. Az a helyzet, hogy azóta nem hagy nyugodni a gondolat, vajon ez nekem menne-e. Hogy azokkal a trükkökkel, melyeket öntől tanultam, én is így tudnék-e hatni egy nőre. És most eljött a pillanat. Gondoltam, most végre bizonyíthatok. Mármint Izabellával.

Rosszul néz ki, tanár úr. Talán foglaljon helyet. Igazán nagyon hálás vagyok önnek ezekért a tapasztalatokért. Míg élek, nem felejtem el. Természetesen, alkalomadtán ezt szívesen elmesélem majd az igazgató úrnak is. Ön az a tanár, aki nem csak az érettségire készít fel engem, hanem az életre is.

Tényleg jól van, tanár úr? Ne hívjak orvost? Nem hallom, mit mond. Hogy hagyjuk a fenébe az egészet? Hogy felejtsük el, mintha meg sem történt volna? Azért ennyire szerénynek lenni nem szabad! Őszintén szólva nem is vártam öntől ilyen elnéző magatartást.

 

 

Őszi kavalkád


 Tar Béla barátom fotója.

Amikor bejöttek a magyarok


 A kép a Képes Pesti Hírlap 1939. évi 21. számában jelent meg.

Forrás: Arcanum.