Elnéző magatartás

 

Drága tanár úr! Tudom, tudom, hogy kijelentette, itt nincs helye elnéző magatartásnak, hogy cselekedetem, nem csupán erkölcstelen, hanem teljesen amorális, de mindent meg tudok magyarázni. Persze, teljesen igaza van, erre nincs mentség, de még az elítélt gyilkosok is szólhatnak a bíróságon az utolsó szó jogán.

Mert semmi nem az, aminek látszik. Sőt, épp az ellenkezője történt. Mert tény, hogy az éjszaka folyamán bemásztam a leánykollégium ablakán. Pontosabban csak bemásztam volna, de ön a növendékeken tartotta éber tekintetét és az utolsó pillanatban leszedett onnan. Tudtam, hát persze, hogy tudtam, hogy ezen az éjszakán Izabella egyedül lesz a szobában. Hogy is mertem volna bemászni négy lány közzé. Hiszen ő maga mondta el nekem. Jó, hát nem hitte el, hogy felmászom miatta a második emeletre, de ez csak azt mutatja, hogy nem találkozott még igazi férfivel. Én személy szerint biztos vagyok abban, hogy értékelte volna a bátorságomat.

Jó, tudom, tudom, megpróbálom rövidre fogni. Szóval, őszintén szólva, nincs még sok tapasztalatom a szerelemben. Mondhatni, szinte csak annyi, hogy a tavalyi osztálykiránduláson sikerült közelebb kerülnöm egy-két lányhoz, de ezek ártatlan dolgok voltak. Kis túlzással, már-már plátóiak. Hogy melyik osztálykiránduláson? Hát, amelyiken ön is velünk volt, meg az igazgatóné asszony.

Szóval, jóval a takarodó után kiosontam a szobából és meg sem álltam az orgonasövényig, ahol már várt rám Zsóka. Hogyhogy melyik, hát amelyiket a tanár úr is annyira meg szokott bámulni. Nem történt sok minden, egy kis smárolgatás volt, meg simisumi. Látszott rajta, hogy nincs igazán rámgerjedve. Csalódottan indultam vissza, de a folyosón hangokat hallottam és jobb híján elbújtam az orvosi szobában. Ön meg utánam jött. Pontosabban, csak azt hittem, hogy elkapott, de mögötte meg belépett az ajtón az igazgatóné asszony.

Én meg bebújtam egy szekrénybe. Azért az ajtót résnyire nyitva hagytam, mert egy ilyen helyzetben csak kíváncsi az ember. Hát érdemes volt nyitva hagyni! Többet tanultam akkor a testi örömökről, mint az összes pornófilmből együttvéve! Köszönöm, tanár úr, köszönöm! Ön igazán férfi a talpán!

Elég sápadtnak látszik! Rosszul érzi magát? Na, mindegy, most már nincs sok hátra. Az a helyzet, hogy azóta nem hagy nyugodni a gondolat, vajon ez nekem menne-e. Hogy azokkal a trükkökkel, melyeket öntől tanultam, én is így tudnék-e hatni egy nőre. És most eljött a pillanat. Gondoltam, most végre bizonyíthatok. Mármint Izabellával.

Rosszul néz ki, tanár úr. Talán foglaljon helyet. Igazán nagyon hálás vagyok önnek ezekért a tapasztalatokért. Míg élek, nem felejtem el. Természetesen, alkalomadtán ezt szívesen elmesélem majd az igazgató úrnak is. Ön az a tanár, aki nem csak az érettségire készít fel engem, hanem az életre is.

Tényleg jól van, tanár úr? Ne hívjak orvost? Nem hallom, mit mond. Hogy hagyjuk a fenébe az egészet? Hogy felejtsük el, mintha meg sem történt volna? Azért ennyire szerénynek lenni nem szabad! Őszintén szólva nem is vártam öntől ilyen elnéző magatartást.