A határkiigazítás és az aggteleki cseppkőbarlang

 

(Megjelent: Ruszinszkói-Kárpáti Magyar Hírlap, 1922.05.13.)
Pozsony, május 11.
A csehszlovák-magyar országhatár a legszebb, világhírű természeti kincsét az aggteleki cseppkőbarlangot keresztül szeli. A barlang déli bejárata magyar területre esik, a tőle körülbelül 10 km.-re fekvő kijárat, azonban már csehszlovák terüle­ten van. A Toronytető déli oldalán, a barlang magyar területen levő bejáratánál magyar őr áll, az északi kijáratot csehszlovák csendőr őrzi. Hogy a határ hol vágja ketté a barlangot, a „török mecseten“, vagy a „nagy ebédlőn“, vagy talán a „paradicsomon“, azt senki sem tudja, mindössze annyi tény, hogy az új államalakulás óta a barlang el van zárva a látogatók elől. A határkiigazító bizottságnak munkáját képezi, hogy az ily nyilvánvaló abszurdomok megváltoztassa­nak, s mivel a bizottság most végzi munkáját, csehszlovák részről akció indult meg, hogy a barlangot, a világ második legnagyobb cseppkőbarlangját csatolják egészében a csehszlovák köztársasághoz. A magyar tudósok is akciót in­dítottak ezen ügyben és Cholnoky Jenő professzor legutóbb nagyobb cikkben tört lándzsát amellett, hogy a barlang magyar területen ma­radjon.

 

A képen: A Baradla-barlang bejárata melletti Barlang-Szálló (1939.)

Fotó: Fortepan.

 

A belső csendről

 

Csekély vígasz

 

VII.  Henrik  angol  király  lordkancellárját,  Morus Tamást,  az  Utópia szerzőjét,  egy  rendkívül goromba  levéllel  követségbe  indította

I. Ferenc  francia  királyhoz.

--  Felség --  húzódozott  a  lordkancellár --  ha  én  ezt  a  levelet  átadom a  francia  királynak,  az  nekem  a  fejembe  kerülhet.

--  Ebben  az  esetben  én  valamennyi,  Angliában  élő  franciának leüttetem  a  fejét --  válaszolt  a  király.  

A  bölcs  humanista  elmélázott :

--  Ez  nagyon  méltányos  intézkedés  lesz,  felség --  mondotta  végül. --Csak  attól  tartok,  hogy  egyetlenegy  levágott  francia  fej  sem  fog az  én  nyakamra  illeni.

 

November könnyei

 Tar Béla barátom fotója.

Cserhalmi György: „Az életért tudok küzdeni, az az én dolgom”

 

Mire gondolsz, Jancsi?

 

Jancsi és Juliska sétálnak az erdőben.

-- Mire gondolsz, Jancsi? -- kérdezi Juliska.

-- Én..., semmire. És te?

-- Én sem gondolok semmire -- válaszolja Juliska.

-- Te, Juliska, én mégis gondolok valamire -- szólal meg egy idő után Jancsi. -- Pont arra, amire te.

-- Perverz disznó! -- kiált fel Juliska mérgesen.