Nem várt gyermekek

 

„Minek jöttél?!” Nehéz sors. Mert születésünkkor egyetlen nagy ajándékra van szükségünk: hogy örüljenek nekünk. Azért nevezhetjük ezt ajándéknak, mert ez talán a legfőbb jó az életünkben, amiért még nem kell megdolgoznunk. Elég, hogy létezünk. A nem várt, nem tervezett gyerek első perctől érzi, hogy „valami bűne van”, valami nincs rendben vele. A szülők gondozó mozdulatai türelmetlenek, a sírásra idegesen, indulatosan reagálnak, mosoly alig van, hangos szó annál több. Mindettől persze a baba sírós, nyugtalan lesz. A felnőttkori önismereti munka során gyakran az derül ki, hogy az első életévükben drámai (akár válságos) állapotban kórházba kerülő gyerekek többségükben nem várt babák. Mintha valóban engedelmeskednének az elutasító szülőnek: „Hát, ha tényleg nem akarod, hogy éljek…” Ilyenkor persze a szülők „összekapják magukat”, megrémülnek, esetleg attól fogva jobban meg is becsülik gyerekük létezését. Ezzel a fordulattal pedig nem egy gyerek azt tanulja meg: gondot kell okozni ahhoz, hogy figyelmet kapjon a szüleitől. Hiszen ha nincs vele baj, akkor anyja-apja szívesen felejtkezik meg róla. Csakhogy a gondokozással könnyen állandósul a „teherérzés” a szülőkben: ezzel a gyerekkel mindig valami baj van… És persze vannak olyan nem várt gyerekek is, akik egész gyerekkorukban azon igyekeznek, hogy megszolgálják szüleik szeretetét: hogy ne legyen velük gond." (F. Várkonyi Zsuzsa)

Ki hogyan hal meg?

 

- Az aratót lekaszálja a halál.

- A boldogtalan megboldogul.
- A búvár örök álomba merül.
- A díjbirkózót legyűri a halál.
- A hajós boldogabb hazába evez.
- A harangozónak beharangoznak.
- A házmester beadja a kulcsot.
- A kalauz eléri a végállomást.
- A kertész a Paradicsomba jut.
- A koldus jobblétre szenderül.
- A léghajósnak elszáll a lelke.
- A molnár leőrli az életét.
- A muzsikusnak elszakad élte húrja.
- Az órásnak üt az utolsó órája.
- A pék megeszi kenyere javát.
- A pénztáros elszámol az élettel.
- A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
- A szabónak elszakad élete fonala.
- A trombitásból végképp kifogy a szusz.
- A vegetáriánus fűbe harap.

 

Véres összeütközés a cseh katonákkal Ungváron

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1919.04.01.)

Ungvárról táviratozzák, hogy az ottani cseh zsupán Csáthy József dr. az Ungvári Munkás szerkesztőjét, valamint a szocialista párt vezetőségét letartóztatták és autón Kassa irányába elszállították őket. A varosban igen négy az elkeseredés, a lakosság és a cseh katonák közölt összeütközés támadt, amelynek nyolc halottja és igen sok sebesültje van.

 

A képen: Ungvári városkép 1915-ből.

Forrás: Hungaricana.