A NAGYVÁRADI CSENDŐRSÉG TEHETETLEN VOLT A DIÁKSÁGGAL SZEMBEN

 

(Megjelent: Esti Kurir, 1927.12.08.)
A nagyváradi vérengzés borzalmas részleteit szemtanúk mondják el az Esti Kurír munkatársának

A szemtanúk szerint 2 haláleset történt, más verziók szerint 8 áldozata van a nagyváradi vérengzésnek — Mi esett áldozatul a felizgatott diákok romboló dühének — Szétrombolták a katolikus kör és a magyar párt helyi­ségeit és a zsidó főrabbi lakását is

Nagyvárad az elmúlt negyvennyolc órában kritikus napokat élt át. Mint ismeretes, a ro­mániai egyetemi diákság Nagyváradon ren­dezte országos kongresszusát, amelyre főleg Bukarestből és Jassyból mintegy ötezer egyetemi hallgató és hétszáz diák­leány gyűlt össze Nagyváradon.
A kongresszusnak, amelyet Cuza professzor, a jassyi egyetem tanára irányított, a hírek szerint három tárgya volt:
1. állásfoglalás a zsidó-kérdésben,
2. a Rothermere-akció kérdésében — és
3. a magyar-román birtokperek ügyében.

Már a kongresszust megelőzően Erdélyt rettegésben tartották a diákok s utazásuk alatt több állomáson kellemetlen incidensek és botrányos jelenetek fordultak elő,
úgy hogy a hatóságok, amelyek tehetetlenek voltak a nagyszámú diákcsoporttal szemben, kénytelenek voltak az incidensek elkerülése szempontjából arra, hogy a zsidó vallású uta­sokat figyelmeztessék, hogy a közbeeső pálya­udvarok környékét elkerüljék, nehogy az in­cidensek megismétlődjenek.
A zavargások végül Nagyváradon robban­tak ki, ahol az egyetemi hallgatók botrányos zavargásának egyes hírek szerint eddig nyolc halott áldozata van, ezen felül felbecsülhetetlen az az anyagi kár, amelyet rombolásukkal Nagyváradon okoztak.
A borzalmas nagyváradi zavargásokról az alábbi részleteket jelenti az Esti Kurír aradi tudósítója:

 

A kongresszus követelte a numerus clausust

Vasárnap délelőtt kezdődött meg Nagy­váradon meglehetősen nagy izgalmak köze­pette a romániai egyetemes diákkongresszus, amelyen több, mint 2500 diák vett reszt.
A kongresszust nagy-nagy ceremóniák ve­zették be. Délelőtt kilenckor Te Deum volt a gör. kel. székesegyházban, azután az ifjú­ság tüntető felvonulást rendezett a városon keresztül, zászlókkal felszerelten, zeneszó mellett. A diákok hazafias dalokat énekel­tek, de magatartásuk már ekkor is olyas­mire engedett következtetni, hogy a kon­gresszus nem fog egészen simán lezajlani. A kongresszus résztvevői ezután a színházba vonultak, ahol ünnepség folyt le, amelynek keretében Mosoiu tábornok a kormány képvise­letében mondott hosszabb beszédet.
Caderia tanár a jogakadémia, Popa György tankerületi főigazgató a közoktatásügyi kormányzat, Ciorogariu Romulus püspök a gör. kel. egyház, Frentiu Valér püspök a gör. kat. egyház nevében szólottak az ifjú­sághoz. Utánuk a jassy-i, temesvári, aradi és kolozsvári középiskolai hallgatók megbízot­tai beszéltek. Az ünnepségei bankett kö­vette. Délután 5 órakor kezdődött meg a tu­lajdonképpeni kongresszus, amelyen az összes szónokok a numerus clausus bevezetését követelték. Erre vonatkozóan határozati javaslatot is fogadtak el, amelyben felszólítják a kormányt, hogy az 1928-iiskolaévtől kezdődően vezesse be a román egyetemekre a numerus clausust.
A kongresszus izzó hangulata lassan áttere­lődött az utcára, ahol csakhamar lármás csoportok kezdték zsidóellenes magatartá­sukat fitogtatni.

Leromboltak két váradi szerkesztőséget

A túlfűtött hangulat sajnálatos kilengések­ben robbant ki, amelyeknek részletes lefolyá­sáról azonban ez idő szerint pontos tudósítást nem igen adhatunk, mert
Nagyváraddal mindennemű telefon-összeköttetés megszakadt. Aradról több ízben próbálkoztak lapok és szerkesztőségek érintkezést találni, de mind­annyiszor hiábavaló volt a kísérlet, a telefónközpont nem kapcsolta Nagyváradot. A tur­bulens jelenségekről az alábbi hézagos értesü­léseket kaptuk: A diákkongresszus második napján a rendkívül izgatott hangulat folytán a hatóságok a katolikus kör épületében helyezték el a csendőrosztagokat.
Tizenkét óra tájban a csendőrök három diákot letartóztattak, akiket bevitték a katolikus körépületébe. Erre a diákok összegyűltek a ház előtt, egy csoport pedig behatolt a katolikuskör épületével szemben lévő épületbe, ahol a „Nagyvárad” és a „Nagyváradi Estilap” szerkesztőségei vannak. Mind­két lap szerkesztőségét összerombolták. A rombolás fél óra hosszat tartott, amikor a csendőrség helyreállította a rendet. Hogy miért tarlóztatták le előzőleg a három diákot és miért rombolták le a két lap szerkesztőségét, arról még nem érkezett pozitív híradás.

Aradi szemtanú a nagyváradi borzalmakról
Aradra későn este érkezett haza autóján egy ismert aradi gyógyszerész, aki délben indult el Nagyvárad legelőkelőbb hotelje, a Park-szálló elől.
A hotel előtt éppen akkor ,-— mon­dotta el a gyógyszerész — hatalmas tömeg állott, nagyrészt diákok, akik hevesen tün­tettek a zsidók ellen és a numerus clausus mellett. A hangulat egyre izzóbb lelt, éles kifakadások hallatszottak a Park-szálló tu­lajdonosa, Weiszlovics Lajos ellen, majd a tömeg behatolt a szálloda halljába és ott rombolni kezdett.
Egy csoport felrohant a lépcsőkön és az első emeleti szállodai szobákban is törni-zúzni kezdett. A szálloda személyzete a ren­dőrségre akart telefonálni, de a tüntetők el­vágták a telefondrótot. Az igazgatói szobá­ból előkerült Weiszlovics, a hotel tulajdo­nosa, aki fölindultan tiltakozott a szörnyű pusztítás ellen. Az egyik diák erre előugrott és botjával többször rásújtott Weiszlovics fejére. Weiszlovics megtántorodott, a következő pillanatban előkapta revol­verét és rálőtt a támadó diákra, aki
véresen esett össze.
A golyó jobb felső karját fúrta át. Óriási tumultus keletkezett a lövésre, sokan a ki­járat felé rohantak, mások a sebesült diá­kot vették körül, egy csoport pedig Weiszlovicsra vetette magát és, talán meglincselik, ha az utolsó pillanatban nem érkeznek a rendőrök, akik kisza­badították a hoteltulajdonost életveszélyes helyzetéből és magukkal vitték a rendőr­ségre. A tüntető diákok közül is többeket letartóztattak.

 

Rombolás, sötétség, ostromállapot

Híre — folytatta elbeszélését a gyógyszerész— néhány perc alatt elterjedt a városban és óriási riadalmat keltett mindenfelé. A tün­tető diákok sebesült társukat hangosan kiáltozva vitték a kórházba és útközben inzultálták a járókelőket, bevertek né­hány kirakatot, sőt behatoltak az Engel-féle fűszerkereskedésbe
és ott mindent szétzúztak, az alkalmazot­tak, vevők és a tulajdonos a hátsó ajtón, fejvesztve menekültek az üzletből.

Ezután a tömeg a Katholikus Kör elé vonult és a letartóztatott diákok szabadon bocsátását követelték.
Itt történt a „Nagyvárad" szerkesztőségének szétrombolása. A kereskedők lehúzták a redőnyöket, hirtelen koromsötétség borult az egész városra, az utcák elnéptelenedtek, mindenki hazasietett és páni félelemmel várta a bekövetkezőket. Ekkorára már mozgósították a katonasá­got és a csendőrséget, amelyek megszállták a középületeket, elállták a városba vezetőutakat és valóságos ostromállapotba helyezték a várost.
Csendőrosztagok vonultak az utcára és mindenütt szétzavarták a tüntetőket. Néhol állítólag összeütközésre is került a sor a csendőrség és diákok között, erről azonban nincsen megbízható értesülés — mondotta a szemtanú. — Órákig tartott, amíg a csendőrség és katonaság megtisztította az utcákat és teljesen helyreállította a rendet. A diákok egy része az esti vonatokkal el­utazott Váradról.
Ma este zárva maradtak a kávéházak ,a lakosság ki sem mer lépni az utcára, ahol megerősített őrjáratok cirkálnak, — fejezte be izgalmas elbeszélését.

 

Egy másik szemtanú az eseményekről

Böhm Ferenc petrozsényi kereskedő, aki ugyancsak autóval érkezett ma este Várad­ról Aradra, a következőket mondotta el a váradi diáktüntetésről:
— Az egyik főúti kávéházban ültem, ami­kor a hatalmas tüntető csoport vonult el az utcán. A tüntetők zárt sorokban meneteltek a volt Rákóczi-úton, a pályaudvar felé és közben antiszemita dalokat énekeltek. Amikor a tüntetők a kadettiskola épülete elé ér­tek, egy nagyobb rendőrosztag állta útjukat és a kivezényelt rendőrök parancsnoka fel­szólította a diákság vezetőit, hogy nyomba oszoljanak széjjel, mert parancsa van arra, hogy ellenkezés ese­tén a rendőrség fegyvert használjon.
A felszólításnak némi foganatja lett, amennyiben a tüntetők megtorpantak és mintegy tíz percig tartó tanakodás után visszavonu­lásra határozták el magukat. Nagyobb cso­portokra oszolva, indultak vissza a bel­város felé a tüntetők. Egy csoport —- lehe­tett vagy kétszáz diák — a Brémer-tér felé vette útját. A térre érve, felszakították az utcaburkolatot és a kockakövekkel bezúzták több üzlet kirakatát és egy pénzintézet ablakait.
Mivel a téren senki sem állta a diákság út­ját, pár pillanat múlva a rombolás vágya elementáris erővel lett úrrá a tüntetőkön. Száz és száz súlyos kockakő repült a házak ablakai és az üzletek kirakatai felé és rettenetes pánikot idézett elő a lakosság között. A fejvesztett pillanatok­ban az egyik bérház kapuján egy szakállas idősebb zsidó ember lépett az utcára. Alig tett pár lépést a tér túlsó irányába, amikor a tüntetőkből, mint egyetlen torokból üvöl­tött fel egy szó:
— Jidan!
— A következő pillanatban már ötvenen, százan ragadták meg a szeren­csétlen öreg zsidót és valósággal fél-boltra verték.
E borzalmas látvány közben elvesztettem esz­méletemet, s amikor magamhoz tértem, a tün­tetőknek már nyoma sem volt. Sötétség borult a városra, s amint nagy nehezen feltápászkodtam, sajgó fájdalmat éreztem a bal váltamban. Azt kell hinnem, hogy engem is leütöttek. Nagy nehezen szereztem egy autót és sietve el­hagytam a várost.

 

Magyarellenes tüntetés volt a zavargás

Éjjel fél egy órakor teljesen üresen érke­zett meg Aradra a Nagyváradról induló éjféli személyvonat. Az egyik kocsiban csak három ijedt utas ült. Ezek egyike,
Höflich Béla dr. aradi ügyvéd, aki megrendült idegállapotban érkezett haza Nagyváradról, a következőket mondta a délutáni véres zavargásról:
— Nagyvárad lakossága ma a legkritiku­sabb napját érte meg, —mondotta Höflich dr. — a véres események alatt rendkívül elementáris erővel tört ki a kongresszuson résztvevő több ezer főnyi diák és diákleány antiszemita gyűlölete.
De nem használtam helyes szót, nemcsak zsidó-, hanem magyarellenes tüntetés is volt a mai zavargás, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a fékevesztett tömeg nemcsak a zsidó intéz­ményeket, hanem a magyar párt hivatalos helyiségét, a
katolikus kör épületét és a Park-szállót is teljesen szétrombolta.
A zavargás jelei már délelőtt mutatkoztak, amikor mintegy ezerfőnyi diákcsoport a színház épülete előtt felgyújtott egy több­méteres átlójú „zsidócsillagot". A váradiak azt hitték, hogy ezzel a diáktüntetés véget ért. Tizenkét óra után azonban egy na­gyobb csoport diák és diákleány a volt Kossuth-utcán haladt végig, s amikor megpillantották a Fülöp-féle vendéglő cégtáblá­ján a héber felírást, pillanatok alatt benyomultak az ét­terembe és agyba-főbe verték a béké­sen ebédelő vendégeket
Néhány perc múlva a zavargók tömege már több ezerre emelkedett. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a véres esemé­nyek és borzalmas jelenetek előidézésében a diákleányoknak szinte vezérszerep jutott.

 

A katolikus kör és a magyar párt helyiségének szétrombolása

— Amikor a tüntetők kijutottak a főútra, — folytatta elbeszélés Höflich Béla dr.— akkor kezdődött igazán a borzalom. Ekkor következett egymás után a Park-­szálló s a „Nagyváradi Estilap" szer­kesztőségeinek és kiadóhivatalainak szétrombolása. Weiszlovics Lajos, a Park-szálló tulajdonosa ötven késszúrástól vérzett,
amikor kiszabadították a támadók közül. A tömeg ekkor vonult a Katolikus Kör épülete elé, ahol előbb a magyar párt irodáit rombolták szét.
A párt hivatalos helyiségeiben, de az épület többi részében is egyetlen bútordarab sem maradt épen. Az iratokat az utcára szórták és felgyújtották.

 

Agyonszúrtak egy magyar egyetemi hallgatót

— Közben pedig — folytatja Höflich Béla dr. — mindenkit, aki eléjük került, magyart, zsidót, keresztényt, félholtra ver­tek. A legtragikusabb egy Madas István nevű római katolikus egyetemi hallgató esete.
Madas István, aki fia az egy esztendővel ezelőtt tragikus körülmények között el­hunyt nagyváradi színésznek, kíváncsiság­ból elegyedett a tüntetők közé.
Amikor észrevették, hogy magyar, százan is rohantak rá és lebicskázták, úgy, hogy holtan maradt a járdán. A tüntetők egy csoportja elindult dr. Kecskeméti Lipót főrabbi keresésére és be is hatoltak abba a házba, ahol lakik, a főrabbit azonban nem találták meg, mert előzőén elutazott Nagyváradról. A tüntetőket a házban lévő böröndgyár munkásai vaslé­cekkel verték ki. A diákok ugyanekkor megsebesítették Klein Simon kalapgyárost. Kivezényelt katonai karhatalom oszlatta szét a tüntetőket.
Este hat órától tüzérségi ágyúkkal állott készültségben a Brémer-téren, hogy szükség esetén belekartácsoljon a zavargókba.
A kormány hivatalos lapja, a Vitorul, amely Bukarestben értesüléseket kapott a nagyváradi eseményekről, bár a tüntetésről szóló híreket túlzottaknak mondja, kormány-nyilatkozatot közöl, amely szerint a kormány minden intézkedést megtett, hogy a zavargást elfojtsa és Nagyváradon rendet teremtsen.
A zavargások nem is folytatódtak tovább, minthogy a kongresszuson részt vett diákok nagy része a véres események után eluta­zott Nagyváradról.

A fotón: Nagyváradi utcakép 1930-ból.

Forrás: Fortepan.

 

 

Lenyugvóban

 Tar Béla barátom fotója.

Az első ígéret

 

„Az anyaméhben lenni egyfajta ígéret, hogy az anya mindig ott lesz velünk a külvilágban is. Ha nincs ott, akkor az embert csúnyán elcsábították és cserbenhagyták. Ez a megtévesztés akkor kezdődik, ha az anya figyelme bármilyen okból elvonódik a gyerekről - és itt most nem vádolok senkit, egyszerűen így zajlik. Ha az anya nem tud odafigyelni a gyerekére, akkor a gyerek úgy érzi, elcsábították és átverték. Ígéretet kapott, amelyet nem teljesítettek.” (Feldmár András)