Rend volt az életünkben

 

"Én a gyerekkoromat hatalmas biztonságérzetben éltem meg, pedig soha nem babusgattak, és valóban nem volt könnyű a rákosista időkben x-es osztályellenségnek lenni. Irredentának, sovinisztának bélyegzett költő nagyapám osztályellenségnek számított. De rend volt az életünkben és apám, aki lelkész volt, hihetetlen erőt képviselt. Előfordult, hogy a testvéreimmel órákat álltunk sorban, és végül penészes kenyeret kaptunk. Az utcánkban olykor megjelent éjszaka a lefüggönyözött nagy fekete autó bőrkabátos alakokkal, és elvitte az embereket. De ma is emlékszem, hogy amikor hallottuk az autó hangját, akkor apám állt az előszobában és azt mondta „Egy hajszál sem eshetik le a fejünkről az Isten akarata nélkül.” A szüleim és a nagyszüleim arra tanítottak, hogy a bajban is azt nézzem, merre van a kiút, hogyan lehet továbblépni. Persze őket biztosan megviselte mindez, de ránk, gyerekekre ezt sohasem sugározták. Amikor elvették a házunkat, és mentünk el a teherautóval és a cókmókunkkal Pestről, nem azt éreztük a testvéreimmel, hogy most megyünk a nyomorba, hanem, hogy micsoda kaland, vajon hová megyünk?" (dr. Bagdy Emőke)

Omega: Petróleumlámpa

 

Könnyek

 Tar Béla barátom fotója.

Lapunk kiküldött munkatársának riportja a gyönyörű ungvári bevonulásról

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1938.11.13.)

1938. november 10-én került sor a ruszin fővárosnak, Ungvárnak a megszállására, melyet dicsőséges honvéd csapataink a többi visszakapott felvidéki városokhoz hasonlóan felejthetetlen és minden magyar szívében örökké megmaradó mély nyomokat hagyott. Kiküldött munkatársunk a következőkben számol be a november 10-iki diadalmas ungvári bevonulásról.
Csütörtökön reggel fél 9 órakor indult el Kisvárdáról a 6-ik vegyesdandár parancsnoksága, hogy Csapon a dandárhoz csatlakozva, a híd átvétele után Siegler altábornagynak vezérletével meginduljon Ungvár felé. A ködös őszi reggel szürke fátyolként nehezedett Záhony környékére, amikor több ezer főnyi piros-fehér-zöldben virágzó lelkes tömeg lepte el a csapi környéket, hogy szemtanúja legyen annak a lélekemelő látványnak, amikor dicsőséges magyar honvédeink húsz gyászos, rabigában eltöltött esztendő után dübörgő léptekkel vonul át a csapi Tisza-hídon. A rádióautó tornyából messze, ameddig csak a szem ellát, beláthatatlan tömeg ujjong és szórja az ősz gyönyörű virágait a Tisza hídjára, hogy honvédeink virágszőnyegen induljanak elszakított véreink felszabadítására. De nemcsak a szent anyaföldünket borítja a virágtakaró, hanem még a villanyfák is, mintegy életre támadva, végig az egész útvonalon fel voltak virágozva, lobogózva.

Az áthaladó útvonalon Tompán, Homokon, Szürtén és Minajon haladnak keresztül honvédcsapataink, a m. kir. államrendőrség és csendőrség derék és örömtől sugárzó legényei, akiket a falu népe soha el nem felejtő hatalmas lelkesedéssel, zeneszóval, a felszabadulás minden örömével, könnyekkel és sok-sok gyönyörű virággal fogad. Ungvár előtt kb. 10 km-rel a honvédcsapataink előőrsét cseh tiszti küldöttség állítja le s jelenti, hogy délután 2 óráig várakozni ok kell, amíg a cseh hadsereg hátvédcsapatai teljesen elvonulnak. Ez idő alatt érkeznek a helyszínre az ungvári magyar nemzeti tanács (boldogságtól sugárzó tagjai, élükön Székely Leventével, s ünnepélyes, de az ünnepélyességet messze felülhaladó — megható keretek között nyújtják át a csapat parancsnokságának szimbolikusan Ungvár városának kulcsait.
Végre hosszú és türelmetlen várakozás után elérkezik az idő, amikor csapataink folytathatják diadalmas és öröm-mámorban úszó előrenyomulásunkat, ekkor már gyönyörű, szinte nyári nap tündököl az ismét felvirradni látszó magyar égen. Nemzeti imánk fenséges akkordjai, melyek a 20 év óta rabságban élt drága magyar véreink ajkáról zendül fel, szertefoszlatja a ködöt, mely a mai napokkal talán eltűnik nemzetünk égboltjáról is.
Délután 1 óra 45 perckor fut be a 6-os vegyesdandár parancsnoksága mögött az 5-ik sajtócsoport hatalmas autóbusza Ungvárra. Szinte leírhatatlan az a látvány, melyet a 20 éve leigázott, gyalázatosán megbilincselt város tár boldogságtól sugárzó szemeink elé. Csoportunk megérkezésünk után a pompás, gigászi kormányzósági palota elé fut, ahol a parancsnokunk, Csics őrnagy úrnál való jelentkezésünk utáni megtekintjük a kormányzósági épületet, melyet a menekülő csehek a tőlük 20 éven át megszokott és megbilincselve eltűrt, vandál módon teljesen kifosztottak. Ez a kormányzósági palota egy zöldben pompázó hatalmas téren fekszik, a tér másik oldalán a szintén gyönyörű építkezési remekműivel, a törvényszékkel és járásbírósággal, míg a tér 3-ik oldalán a csendőrség gyönyörű épülete áll. Ezeket az épületeket is, miként az összes középületeket a cseh hordák az utolsó tintatartóig gyalázatosan kiraboltak. A csendőrségi épületen percek alatt szegezik fel a M. kir. Csendőrség címeres magyar tábláját, ugyanakkor hatalmas, de minden magyar szívében örömet kiváltó robajjal hull le a törvényszék épületéről a cseheket a legtalálóbban jellemző „nyaló medve“ óriás-figurája. A kormányzósági épületen ugyanebben az időben az Ungvárra beosztott 5-ik sajtócsoport megható ünneplés keretében szegezi fel a Horthy Miklós tér táblát.
Ezután dr. Fenczik István képviselő, ruszin miniszter, a bebörtönzött Bródy miniszterelnök legnagyobb segítő társa, a testvérnemzet ruszinok mai nagy vezére ad érdekes interjút a sajtócsoportnak.
Nyilatkozatában megerősíti azt, amit 1938. november 3-án megtartott összes kárpát-oroszok nagygyűlésén egyhangúlag kimondottak — a Magyarországgal való egyesülést. Ezután hosszú idő telik el, amíg dicsőséges honvéd csapataink 5 óra 30 perckor egetverő lelkesedés közepette vonulnak be a mintegy ötvenezer boldog magyar és ruszin embertől feketéllő, de piros-fehér-zöldben ragyogó Horthy Miklós térre.
A legszentebb hazafiéi érzéstől és a 20 évi rabság felszabadulásának Legnagyobb erejével megnyilatkozó boldogságától átfűtött sok ezer főre menő tömeg az ünnepségek megkezdéséig szűnni nem akaró ovációval éltetik a legfelsőbb hadúrunkat, minden magyarok legnagyobb vezérét, vitéz nagybányai Horthy Miklóst, de éltetik szívvel-lélekkel hálánk és megbecsülésünk legszebb és legmeghatóbb megnyilatkozásával Hazánk nagy baráti nemzeteit, annak dicső vezéreit, a Dúcét, Hitlert, a lengyel államfőt, de éltetik, a lokális nagyságokat a rabságban sínylődő elszakított Felvidék kitartó nagy magyar vezéreit, Korláth, Egry képviselőket, dr. Fenczik ruszin minisztert, az ungvári lengyel konzult és a többi helyi kiválóságokat.
Hét órakor veszi kezdetét a gyönyörű ünnepség, melyen az egyházi testületek képviselői, a Magyar Nemzeti Tanács és több más társadalmi alakulat reprezentánsai üdvözlik igaz magyar hazaszeretettel, túláradó boldogsággal felszabadítójukat, a drága magyar honvédeket és azoknak vitéz vezérét, Siegler altábornagy urat. Szabolcs vármegye képviseletében dr. vitéz Jékey Ferenc főispán, dr. Borbély Sándor alispán, vitéz dr. Lázár Ferenc főjegyző, dr. Gyüre Károly, Okolicsányi József főispáni titkár, Radvánszky György, míg a tiszai járás képviseletében dr. Bedő Lajos főszolgabíró, Újhelyi K. ezredes és Miskei J. alezredes testnevelési vezető vettek részt.

 

A képen: Ungvári utcakép 1940-ből, háttérben a görögkatolikus székesegyház.

Forrás: Fortepan.

 

A magyar falu, ahol a lakók negyede gyerek, se bolt, se kocsma nincs, mégis mindenki jól érzi magát

 

Mit mondhatott volna?

 

A székely bepereli a Coca-Cola vállalatot, mert a cég teherautója nekiment Józsi bácsi kis teherautójának.
A tárgyaláson a vállalat ügyvédje kérdezi a székelyt:
- Maga ugye, azt mondta a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?
- Hát, - mondja a székely - az úgy kezdődött, hogy a tehenemet felraktam a kisteherautómra.
Erre közbevág az ügyvéd:
- Én nem arra vagyok kíváncsi, én azt kérdeztem, hogy azt mondta-e a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?
A székely nem vesz tudomást az ügyvédről és folytatja:
- Elindultunk be a faluba a kisteherautómmal és elértünk az útkereszteződéshez.
Megint beleszól az ügyvéd:
- Tisztelt bíróság, én úgy veszem észre, hogy a felperes nem akarja beismerni, amit a helyszínelő rendőrnek mondott és most indokolatlanul nagy összegű kártérítést akar kikövetelni, ami nem is illeti meg.
A bíró intett a székelynek, hogy csak folytassa a történteket.
- Hát ugye, a kereszteződésnél nekem volt elsőbbségem, a teherautó meg csak áthajtott a stoptábla mellett és jól nekünk jött.
A nagy ütközés következtében én jobbra, a tehenem meg balra repült. Igen nagy fájdalmaim voltak, alig bírtam feltápászkodni, amint hallom, hogy a tehenem nagyon bőg, mert igen megsérült.
Egy perc múlva már ott is volt egy motoros rendőr és látom, hogy megáll a tehenem mellett. Nézi, majd előveszi a pisztolyát és a tehén szeme közé lő, hogy ne szenvedjen tovább.
Ezek után átjön oda, ahol én fekszem, kezében még mindig ott a pisztoly és megkérdezi tőlem:

--Maga jól van?

 Hát tisztelt bíróság, kérdezem én, maguk szerint mit felelhettem volna erre neki?

A konfliktuskezelés 3 szabálya kicsit másként