(Megjelent: Nyírvidék, 1938.11.13.)
1938.
november 10-én került sor a ruszin fővárosnak, Ungvárnak a megszállására,
melyet dicsőséges honvéd csapataink a többi visszakapott felvidéki városokhoz
hasonlóan felejthetetlen és minden magyar szívében örökké megmaradó mély
nyomokat hagyott. Kiküldött munkatársunk a következőkben számol be a november 10-iki
diadalmas ungvári bevonulásról.
Csütörtökön reggel fél 9 órakor indult el Kisvárdáról a 6-ik
vegyesdandár parancsnoksága, hogy Csapon a dandárhoz csatlakozva, a híd
átvétele után Siegler altábornagynak vezérletével meginduljon Ungvár felé. A ködös őszi reggel szürke
fátyolként nehezedett Záhony környékére, amikor több ezer főnyi piros-fehér-zöldben
virágzó lelkes tömeg lepte el a csapi környéket, hogy szemtanúja legyen annak a
lélekemelő látványnak, amikor dicsőséges magyar honvédeink húsz gyászos,
rabigában eltöltött esztendő után dübörgő léptekkel vonul át a csapi
Tisza-hídon. A rádióautó tornyából messze, ameddig csak a szem ellát,
beláthatatlan tömeg ujjong és szórja az ősz gyönyörű virágait a Tisza hídjára,
hogy honvédeink virágszőnyegen induljanak elszakított véreink felszabadítására.
De nemcsak a szent anyaföldünket borítja a virágtakaró, hanem még a villanyfák
is, mintegy életre támadva, végig az egész útvonalon fel voltak virágozva,
lobogózva.
Az áthaladó útvonalon Tompán, Homokon, Szürtén
és Minajon haladnak keresztül honvédcsapataink, a m. kir. államrendőrség és
csendőrség derék és örömtől sugárzó legényei, akiket a falu népe soha el nem
felejtő hatalmas lelkesedéssel, zeneszóval, a felszabadulás minden örömével, könnyekkel
és sok-sok gyönyörű virággal fogad. Ungvár
előtt kb. 10 km-rel a honvédcsapataink előőrsét cseh tiszti küldöttség állítja
le s jelenti, hogy délután 2 óráig várakozni ok kell, amíg a cseh hadsereg
hátvédcsapatai teljesen elvonulnak. Ez idő alatt érkeznek a helyszínre az ungvári
magyar nemzeti tanács (boldogságtól sugárzó tagjai, élükön Székely Leventével,
s ünnepélyes, de az ünnepélyességet messze felülhaladó — megható keretek között
nyújtják át a csapat parancsnokságának szimbolikusan Ungvár
városának kulcsait.
Végre hosszú és türelmetlen várakozás után elérkezik az
idő, amikor csapataink folytathatják diadalmas és öröm-mámorban úszó
előrenyomulásunkat, ekkor már gyönyörű, szinte nyári nap tündököl az ismét
felvirradni látszó magyar égen. Nemzeti imánk fenséges akkordjai, melyek a 20
év óta rabságban élt drága magyar véreink ajkáról zendül fel, szertefoszlatja a
ködöt, mely a mai napokkal talán eltűnik nemzetünk égboltjáról is.
Délután 1 óra 45 perckor fut be a 6-os vegyesdandár parancsnoksága
mögött az 5-ik sajtócsoport hatalmas autóbusza Ungvárra. Szinte leírhatatlan az
a látvány, melyet a 20 éve leigázott, gyalázatosán megbilincselt város tár
boldogságtól sugárzó szemeink elé. Csoportunk megérkezésünk után a pompás,
gigászi kormányzósági palota elé fut, ahol a parancsnokunk, Csics őrnagy úrnál
való jelentkezésünk utáni megtekintjük a kormányzósági épületet, melyet a
menekülő csehek a tőlük 20 éven át megszokott és megbilincselve eltűrt, vandál
módon teljesen kifosztottak. Ez a kormányzósági palota egy zöldben pompázó
hatalmas téren fekszik, a tér másik oldalán a szintén gyönyörű építkezési
remekműivel, a törvényszékkel és járásbírósággal, míg a tér 3-ik oldalán a
csendőrség gyönyörű épülete áll. Ezeket az épületeket is, miként az összes
középületeket a cseh hordák az utolsó tintatartóig gyalázatosan kiraboltak. A
csendőrségi épületen percek alatt szegezik fel a M. kir. Csendőrség címeres magyar
tábláját, ugyanakkor hatalmas, de minden magyar szívében örömet kiváltó
robajjal hull le a törvényszék épületéről a cseheket a legtalálóbban jellemző
„nyaló medve“ óriás-figurája. A kormányzósági épületen ugyanebben az időben az Ungvárra beosztott 5-ik sajtócsoport
megható ünneplés keretében szegezi fel a Horthy Miklós tér táblát.
Ezután dr. Fenczik István képviselő, ruszin miniszter, a
bebörtönzött Bródy miniszterelnök legnagyobb segítő társa, a testvérnemzet
ruszinok mai nagy vezére ad érdekes interjút a sajtócsoportnak.
Nyilatkozatában megerősíti azt, amit 1938. november 3-án
megtartott összes kárpát-oroszok nagygyűlésén egyhangúlag kimondottak — a
Magyarországgal való egyesülést. Ezután hosszú idő telik el, amíg dicsőséges
honvéd csapataink 5 óra 30 perckor egetverő lelkesedés közepette vonulnak be a
mintegy ötvenezer boldog magyar és ruszin embertől feketéllő, de piros-fehér-zöldben
ragyogó Horthy Miklós térre.
A legszentebb hazafiéi érzéstől és a 20 évi rabság
felszabadulásának Legnagyobb erejével megnyilatkozó boldogságától átfűtött
sok ezer főre menő tömeg az ünnepségek megkezdéséig szűnni nem akaró ovációval
éltetik a legfelsőbb hadúrunkat, minden magyarok legnagyobb vezérét, vitéz
nagybányai Horthy Miklóst, de éltetik szívvel-lélekkel hálánk és megbecsülésünk
legszebb és legmeghatóbb megnyilatkozásával Hazánk nagy baráti nemzeteit, annak
dicső vezéreit, a Dúcét, Hitlert, a lengyel államfőt, de éltetik, a lokális
nagyságokat a rabságban sínylődő elszakított Felvidék kitartó nagy magyar
vezéreit, Korláth, Egry képviselőket, dr. Fenczik ruszin minisztert, az ungvári lengyel konzult és a többi helyi
kiválóságokat.
Hét órakor veszi kezdetét a gyönyörű ünnepség, melyen az
egyházi testületek képviselői, a Magyar Nemzeti Tanács és több más társadalmi
alakulat reprezentánsai üdvözlik igaz magyar hazaszeretettel, túláradó
boldogsággal felszabadítójukat, a drága magyar honvédeket és azoknak vitéz
vezérét, Siegler altábornagy urat. Szabolcs vármegye képviseletében dr. vitéz
Jékey Ferenc főispán, dr. Borbély Sándor alispán, vitéz dr. Lázár Ferenc főjegyző,
dr. Gyüre Károly, Okolicsányi József főispáni titkár, Radvánszky György, míg a
tiszai járás képviseletében dr. Bedő Lajos főszolgabíró, Újhelyi K. ezredes és
Miskei J. alezredes testnevelési vezető vettek részt.
A képen: Ungvári utcakép 1940-ből, háttérben a görögkatolikus székesegyház.
Forrás: Fortepan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése