Meghal a karbantartó, eltemetik. Amikor jön az ítélet napja, az Úr magával viszi a mennybe. A karbantartó ott is csak szorgoskodik, megjavítja a csöpögő csapokat, kicseréli a tömítéseket, kitisztítja a kazánokat. Látja az ördög, hogy milyen jól jártak vele a mennyben és elfogja a sárga irigység.
-- Igazán kölcsön adhatnád nekem ezt a karbantartót egy hétre, hiszen nálad már majdnem mindent megjavított, nálam meg rengeteg munka van—szól fel az Úrnak.
-- Hát jó, hadd menjen – mondja az Úr --, hiszen azon a pár napon igazán nem múlik semmi.
Eltelik az egy hát, de a karbantartó nincs sehol.
-- Engedd vissza a karbantartót! Hiszen lejárt az egy hét! – szól rá az Úr az ördögre.
-- Dehogy adom – feleli az ördög. – Majd bolond leszek elengedni egy ilyen kiváló szakembert.
-- No, ha nem adod, akkor vedd tudomásul, hogy beperellek – mondja dühösen az Úr.
-- Te akarsz beperelni engem? Na, ne röhögtess! – vág vissza az ördög. – Hiszen az összes ügyvéd nálam van, a pokolban!