Születés és halál

 

„A halál olyan, mint a születés. Kit siratnak meg, hogy megszületett? Pedig hány embert éppen akkor kellene siratni, és nem a halálakor!” (Végh Antal)

 

Csillagösvényen - Az elfelejtett Rongyos Gárda

 

Egyszerű csepegtető öntözőrendszer – bárki szinte ingyen megteheti

 

Januári ég

 Tar Béla barátom fotója.

Csak tíz perc

 

 „Igen, nehéz időt találni két-három műszakos életünkben a gyerek számára is. Külön időt. De ha csak öt-tíz percnyi időt esténként kiszakítanánk, öt-tíz olyan percet, amikor semmi mást nem csinálunk – az nagyon sokat érne, és nem csak a gyereknek. Lefekvés előtt vagy amikor a gyerek már ágyban van – öt-tíz perc minden este. Minden este – úgy, hogy a gyerek biztosan számíthat rá. Mese vagy énekelgetés, vagy egyszerűen csak beszélgetünk, a magunk életéből mesélgetünk, vagy felolvasunk egymásnak valamit… A fontos az, hogy ez haszontalan beszélgetés legyen, ne arról kérdezgessük a gyereket, hogy mi történt aznap, ne „neveljük”, ne mondjunk tanulságokat. Mulassunk, szórakozzunk öt-tíz percig együtt. Lehet, hogy eleinte nehezünkre esik minden este kiszakítani ezt a kis időt, és odakényszeríteni magunkat a gyerek ágya mellé, de hamarosan rá fogunk jönni, hogy nekünk is jólesik.” (Dr. Vekerdy Tamás)

Kommunista merénylet készült Horthy és a kormány ellen

 

(Megjelent: Új Nemzedék, 1919.12. 28.)

Levegőbe akarták röpíteni a fővezérletet. — Pokolgép a minisztertanácsnak- — Vérfürdőt és proletárdiktatúrát terveztek- — Károlyi az értelmi szerző. — Szamuely öccsét letartóztatták. — A szociáldemokraták szerepe.

Több mint egy hete izgatott és rejtélyes hírek kerengtek az országban arról, hogy a kommunisták egy jól kieszelt, messzire kiépített merény­letet terveztek Horthy Miklós, a nemzeti hadse­reg fővezére és vezérkara ellen, de a merényletet meghiúsították. Az emberek nem adtak hitelt ennek a szörnyűséges hírnek. Lehetetlennek tar­tották, hogy ma, a rend helyreállása után akadjon néhány gonosztevő, legyen egy sötét bűn­szövetkezet, mely az élet-halál küzdelmet foly­tató magyarságot újra megbénítsa és odalökje az anarchiának.
A sajtó tudta, hogy ez a merénylet csak­ugyan elő volt készítve, s a tetteseket még jóidején sikerült ártalmatlanná tenni és bebörtö­nözni, de a híreket csak ma írhatja meg, mikor a nyilvánosságra hozásával nem árt már a nyo­mozás munkájának. Tény az, hogy szocialista-kommunista agitátorok kezdeményezésére négy honvédtiszti ruhába öltözött kommunista Buda­pestre érkezett, azzal a céllal, hogy a fővezér közvetlen közelébe férkőzzön és őt megölje. Vagy a nyílt utca során akarták lelőni, leszúrni Horthy Miklóst, vagy pedig egy feltétlen és gyors halált okozó mérgezett tűvel szándékozták megsebesí­teni. Ezt a tűt az egyik merénylőnél meg is találták és a tárgyalás során majd bűnjelül fog szolgálni.
Más szálai is vannak a merényletnek. Azt tervezték, hogy a karácsonyi ünnepek idején le­vegőbe repítik a Gellért-szállodát, melyben a nemzeti hadsereg vezérkara foglal helyet, hason­lóképpen felrobbantják az Operaházat is, este, egy előadás alatt, mikor zsúfolva van közönség­gel, hogy a burzsoáziát elpusztítsák és megfé­lemlítsék a megtorlás igazságos munkájában. De nemcsak a fővezért és vezérkarát akarták el­pusztítani, hanem megvesztegetett alkalmazotta­kat béreltek fel, hogy ugyanakkor, mikor a Gellért-szálló és az Opera a pincékben elhelyezett és villanyerőre berendezett pokolgépek segítségével a levegőbe repül, behatoljanak a miniszter­tanácsba és kézigránátokkal megöljék a magyar minisztereket.
Ilyen karácsonyt tervezitek a vörösök a di­dergő, küszködő magyarságnak, akkor, mikor bé­két kér a világtól. Mindez történt akkor, mikor a még mindig szabadon járó elvtársak teleordítják az egész világsajtót azzal, hogy nálunk „fe­hérterror“ van és minden szabadabb mozgás ti­los. A főcinkosokat, a kommunista merénylők zömét letartóztatták, nevüket a nyomozás érde­kében még nem lehet közzétenni, de annyi bizo­nyos, hogy a szereplésük mindenütt megdöbbe­nést és csodálkozást fog kelteni, mert ismert alakjai a kommunista mozgalomnak.
A fővezérség gyors és erélyes intézkedései­nek, résen álló éberségének köszönhető csak, hogy ettől a legnagyobb nemzeti katasztrófától megszabadultunk, hogy a sötétben bujkáló go­nosztevők nem hajthatták végre merényletüket és nem kelthettek anarchiát ebben a végletekig zaklatott és szerencsétlen városban. A nyomozás során kiderült az is, hogy ez az aljas összees­küvés összefüggésben van Korvin-Klein Ottóm megszöktetési tervével, a vörös rémuralom torz hóhérának kiszabadításával is, aki a Margit-körúti fogházban várja méltó büntetését, a halált. Földalatti erők, sunyi bujkálók megmozgattak mindent, hogy a kétségbeesés dühével még egy­szer hatalmukba kerítsék a fővárost és az or­szágot. A fővezérség parancsára azonnal nyomo­zást rendeltek el a szociáldemokrata párt titkár­sága és a Népszava szerkesztősége helyiségében, s a vizsgálat, eddigi adatai szerint a szá­lak a szociáldemokrata párthoz is elvezetnek.
Péntek d. u. ezt a nyomozást meg is tartották, az Erzsébet-körút 31. számú helyiségben és a Nép­szava Conti-utcai helyiségében. A nyomozás hí­rére azonnal megjelent Peyer Károly népjóléti-és munkaügyi miniszter, aki egy népgyűlésről ért oda és tiltakozott az ellen, hogy a szociál­demokratáknál házkutatást rendezzenek. A kar­hatalom tisztje azonban közölte vele, hogy a fővezérségtől parancsa van, mire Peyer telefonon felszólította a fővezérséget és a miniszterelnöksé­get. Azután kinyittatta az irodahelyiségeket, a szekrényeket a kutatóknak. A Népszava mai száma „Nagyarányú puccskísérletek“ címen rövid cikket közöl, szigorú tár­gyilagossággal, s többek között ezt a mondatot is leírja: „Aki csak valamit is tud a szociáldemok­ráciáról, annak még feltennie sem szabad, hogy a szociáldemokratáknak ilyen puccskísérletekhez és merénylettervekhez akármi közük is volna.” Ennél még tárgyilagosabb ős hidegebb a Világ, mely olyan fölényes módon közli a merénylet-tervet, mintha csak egy tavaszi incidensről lenne szó és egyetlenegy mondatot sem tart érdemes­nek leírni az aljas bűntény megbélyegzésére.

Egy népbiztos családja a merényletben
Mialatt a közönség a legmélységesebb felháborodással tárgyalja a vérlázító merénylettervet, a fővezéri szálláson a legnagyobb nyugalom­mal folyik a rendes napi munka. A figyelmes szemlélő mindössze annyi újat vehet észre, hogy ma délelőtt kevesebb látogató igyekszik a fővezérségre, igaz, hogy ezúttal kevesebb jegyet is adnak ki és nagyon valószínű, hogy rövidesen szigorú előzetes vizsgálat alá fogják vetni a láto­gatásra jelentkezőket. A fővezérségen, a vizsgálat érdekében, egyáltalán nem nyilatkoznak. Ezzel szemben igen megbízható helyen a következőket mondták nekünk:— Illetékes helyen nagyon furcsa színben tűnik föl a reggeli lapok nagy részének az a lany­ha, csaknem megjegyzés nélkül való hangja, mellyel ezt az alávaló, gaz tervet tárgyalják. Egy dolog több, mint valószínű: hogy a szocialisták előre tudtak a merénylet tervéről. Hogy a szo­cialisták ezek után is bennmaradhatnak-e a kor­mányban, legalább is kétséges.
— Katonai diktatúra bevezetése, legalább a választásokig, nem igen valószínű. A nyomo­zást különben minden képzelhető erővel folytat­ják, s annyit el lehet árulni, hogy az elfogott gonosztevők társaságában közte van sok nagyon jól ismert kommunista is.
— A szálak egyébként Bécsig nyúlnak és a gaztettbe elsősorban egy volt népbiztos csa­ládja van belekeverve. Egyebet most még nem szabad elárulni. Huszár Károly miniszterelnök a merénylettervre vonatkozólag a következőket jelentette ki az Új Nemzedék munkatársának:— Hivatalba jelentést a merénylettervről még nem kaptam. Csak annyit tudok, amennyi a lapokban is megjelent. Hogy a szociáldemo­krata-párt tagjai részt vettek-e benne és mennyire, erre nézve, miután a nyomozás még folyik, nem nyilatkozhatom.

Hatvan kiló ekrazit
A merénylők, négy mindenre elszánt em­ber, vezetőjük állítólag Szamuely László, hatvan kiló ekrazitot hoztak magukkal, a Gellért-szálló, a miniszterelnökségi palota és az Operaház felrobbantására. Információink szerint az összees­küvők szálakat kerestek a Gellért-szálló régi al­kalmazottjaival és őket is be akarták vonni a bűnténybe. A rendőrségen felvilágosítást kértünk az ügy előzményeire vonatkozólag és illetékes hely­ről a következő választ kaptuk:— Két héttel ezelőtt a rendőrség politikai ügyosztályához jelentés érkezett, hogy Becsben nagyobb arányú kommunista puccs készül a fővezérség és Horthy ellen. A fővezérséget és a bécsi követséget egy időben értesítette a politikai ügyosztály. A rendőrség azonnal erélyesen nyomozni kezdett Ezzel volt összefüggésben a bécsi hajókon megtartott szigorú razzia is.

Károlyi az értelmi szerző — A szocia­listák tudtak a merényletről
A kommunista merénylet dolgában Turchányi ügyész vezeti a vizsgálatot. Több személyt már letartóztattak, köztük Szamuely Lászlót, Szamuely Tibor öccsét. A tettesek részleges beismerő vallomást tettek.
A beismerő vallomások alapján megállapítható, hogy a szociál­demokrata párt tagjai az itt rej­tőzködő kommunistákkal egyetér­tően puccsot terveztek, amelynek a proletárdiktatúra visszaállítása volt a célja. Az értelmi szerző, a vizsgálat eddigi adatai szerint Károlyi Mihály gróf volt. Ezt beismerték a letartóztatottak valamennyien. Az, egyik letartóztatott szerint a ma­gyarországi szociáldemokrata párttal tel­jes megegyezést létesítettek. A párt előse­gítette a merénylet előkészítését, az eszközök beszerzését. Kötelezte magát, hogy az akadályokat a merénylet elől igyekszik el­hárítani, továbbá, hogy a tettesek esetleg szükségessé váló megmentésére szintén megtesz minden előkészületet. A letartóztatott kommunistáknál le­foglaltak egymillió korona értékű idegenvalutát, lefoglaltak automobilokat is, amellyel Korvin-Klein Ottót akarták elszöktetni. Szamuely Lászlónál 54 darab ék­szert, rablott ruhákat, fehérneműket és egy tőrt találtak, amellyel Horthy Miklóst akar­ták leszúrni. Találtak azon kívül nála egy méregüvegcsét, amelyből egy tű nyúlt ki. Ez lett volna az a tű, amellyel a merénylő­nek Horthy mellé lopakodva a fővezért meg kellett volna sértenie. Hogy milyen méreg van ebben az üvegcsében, azt még nem tudják, mert csak most van a bakte­riológiai intézetben vizsgálat alatt. Lefoglalták a tetteseknél a budapesti csatornahálózat térképét. Az volt a tervük, hogy a csatornahálózat felhasználásával —miután óriási mennyiségű robbantószer ál­lott rendelkezésükre, — felrobbantják az Operaházat, a királyi palotát és a Mátyás-templomot. Pozitív adat van továbbá arra nézve, hogy a kommunisták nagy mennyiségű fegyvert, kézigránátot, géppuskákat és mindenféle más harci eszközt osztottak ki a budapesti csőcselék között, amelynek a puccs napján meg kellett volna támadnia a gazdagabb polgári házakat. Általános zűr­zavart, rablást és fosztogatást terveztek és közben kikiáltották volna újból a proletár­diktatúrát. Ezen a napon Károlyinak óriá­si szerepe lett volna. A vizsgálat még nincs befejezve. Eddig a katonai büntető törvénykönyv 327.szakaszába ütköző, az állam hadiereje el­len irányuló bűncselekmény, azonkívül a 413., illetve 417. szakaszba ütköző gyilkosság, illetve többrendbeli gyilkosság kísér­lete miatt folyik az eljárás Szamuely László és társai ellen. Szamuelyt négyrendbeli gyilkosság kísérletével vádolják, de ed­dig tagad. Tegnap délután a szociáldemokrata párt helyiségeiben és a Népszavánál ház­kutatást tartottak, amelynek eredményeképpen több levelet és iratot lefoglaltak.

Kommunista ultimátum a bécsi magyar követséghez — Lenin fel akarja koncoltatni hadifogoly tisztjeinkét?
Az Új Nemzedék bécsi tudósítója jelenti: A bécsi kommunisták mindent elkövetnek, hogy Korvin-Klein Ottót a megérdemelt kötélhaláltól megszabadítsák, s a legpokolibb tervektől sem riadnak vissza. Tegnap ultimátumot intéztek a bécsi ma­gyar követséghez s bejelentették, hogy abban az esetben, ha a követség huszonnégy óra alatt ga­ranciát nem nyújt Korvin-Klein Ottó halálos ítéletének föloldására és kiadatására, a levegőbe röpítik a bécsi Magyar Házat. A fenyegetés következtében a bécsi Magyar Ház körül tegnap rendőri kordont vontak. Teljesen megbízható helyről közlik ezzel az üggyel kapcsolatban a következőket: Orosz­országból érkezett, kommunista futárok kijelen­tették, hogy Lenin rettenetes bosszút akar állni Korvin-Klein Ottó és László-Lőwy Jenő kivég­zése esetén: az Oroszországban levő hadifogoly ma­gyar tiszteket, — köztük egy Széchenyi grófot, Széchenyi Ödön basa fiát — fölkoncoltatja. Bécsi körökben azonban nem veszik ko­molyan Lenin fenyegetését, mert arra utalnak, hogy az oroszországi magyar vérfürdőnek ret­tenetes és beláthatatlan visszahatása lenne Ma­gyarországon.