Partnerünk valódi arca

 

"Stefan Zweignek van egy zseniális lélektani tanulmánya a világirodalom két nevezetes szerelmi hazárdjátékosáról, Don Juanról és Casanováról. Don Juan igazi szexuális bűnöző. Gyermekkorától gyűlöli a nőket, számára a szexualitás az agresszivitás, a bosszúállás eszköze. Valahányszor sikerül egy nőt elcsábítania, lefektetnie, úgy érzi, hogy legyőzte, megalázta. Mámorító diadalérzés keríti hatalmába. Nem így Casanova! Ő az ideális szerelmes. Óriási fantáziájával a legutolsó cselédlányra is rá tud álmodni valami gyönyörűt. Lehet, hogy ez az álom csak néhány óráig, napig, hétig, hónapig tart. De ameddig tart, addig igazán szerelmes. A nőbe? Nem! A saját fantáziájába. S az imádott nő jól tudja, hogy ilyen szépnek és nagyszerűnek soha senki nem fogja őt látni többé az életben. Ám egyiküknek sincs a leghalványabb fogalma sem arról, hogy a valóságban ki a partnere. Az egyiket elvakítja a gyűlölet, a másikat a saját képzelete. Mint ahogy a mai pszichoanalízisben is rendkívül gyakori tapasztalat, hogy a legtöbb kliens szinte semmit sem tud partnere valódi arcáról, jelleméről. A mámor időszakában mindenki a legszebbik szerepét játssza el, igyekszik megfelelni a róla alkotott fantáziának. S amikor az együttélés során kiderül, hogy mégsem olyan, magára vonja társa haragos csalódottságát, gyűlöletét." (Popper Péter)

Pilinszky János – Fabula, elmondja: Törőcsik Mari

 

A bölényember

 

Kisebbségi jogaink a tanügy terén

 

(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1821.08.28.)

A tankötelesek munkácsi összeírása. — A beregrákosi rendelet. — A kajdanói parkett. — Három jellemző példa.

Munkácsi szerkesztőségünktől. Munkács, aug. 26.
Az a minden kulturális érzékű embert felhá­borító rendszer, mellyel a ruszinszkói magyarság iskoláit és a magyar nyelvű tanítást kezelik, talán a leglehetetlenebb a beregi részeken a Munkács körüli vidéken.
A munkácsi magyar iskolák helyzetével és sorsával lapunk egyik legközelebbi számában fogunk részletesen foglalkozni, most csak beve­zetésül közlünk három esetet,
1. Munkácson például most folyik az évente szokásos tankötelesek összeírása. Ez összeírást máskor a szakaszbiztosok végezték, ma azonban a tanítók hajtják végre a rendeletet. Ez az össze­írás azonban olyan körülmények között történik, melyeknek hátterében ismét valami más van. Sok helyen az összeírók ugyanis, mikor a tanköteles gyermekek szüleinek nemzetiségét és vallását kérdezik és írják be az összeíró lapokba, az összeíró lapot a szülőkkel is aláíratják.
Az egyik munkácsi izr. vallású, de magát ma­gyar nemzetiségűnek érző és valló családhoz az összeírás céljából egy ugyancsak izr. vallású, de kimondottan kommunista tanító ment (nevét nem tartjuk érdemesnek a feljegyzésre). A szülök bediktálták az adataikat, s mikor ez már rendben volt, azt kérdi a tanító úr, hogy hová, melyik iskolába jártak a gyermekek az előző évben. Az önérzetes szülő azt válaszolta, hogy először az állami iskolában tanultak gyermekeik, de ott lezsidózták őket, s három hónapi tanulás után onnan kivette a gyermekeket, beíratta az apáca iskolába, hol igen szépen bánnak velük, a ta­nulás nagyon jól megy, vallásukban nem sérte­getik őket, mindenképpen nagyon meg vannak elégedve az iskolával. Erre az izr. vallású, taní­tani csak magyarul tudó kommunista tanító kije­lentette: Garantálom, hogy Munkácson a jövő évben zsidó vallású gyermek nem fog járni ma­gyar nyelvű iskolába!
Munkatársunk, mint a Magyar Jogpárt titkára, felkereste Spenik munkácsi tanfelügyelőt, ki kép­zett intelligens úriember, hogy bejelentse tilta­kozását az összeírás ilyen szabálytalan végre­hajtása és a fent jelzett tanító eljárása ellen. Hogy a tiltakozásnak lesz-e eredménye — meg­látjuk!
2. Beregrákos községnek a gör. kath. iskolán kivül, református iskolája is van.
A falu lakóinak száma 2805, ebből református vallású magyar 1400, izr. vallású magyar pedig 189, kiket azonban a népszámlálásnál meg sem kérdeztek nemzetiségük felől, mert úgyis ma­gyarnak vallották volna magukat, hanem egye­nesen beírták zsidó nemzetiségűeknek.
Az izr. vallású gyermekek, mintegy 14-en, mind a református iskolába jártak az előző év­ben. Most az iskolai év kezdetével a gör. kath. tanító már figyelmeztette az izr. vallású szülőket, hogy gyermekeiket nem szabad a ref. iskolába beíratni, csak az államiba járhatnak, de a tanfelügyelőség is leiratot intézett a ref. iskola vezetőségéhez: „A tanító ne merje beírni a ref. iskolába az izr. vallású gyermekeket, mert azok­nak az uzhorodi tanügyi osztály rendelkezései szerint, a gör. kath. iskolákat kell látogatniok“.
Most már csak azt szeretnők tudni, hogy mennyiben áll az izr. vallás közelebb a gör. kath. valláshoz és a ruszin nyelvhez, mint a ref. valláshoz és a magyar nyelvhez, továbbá hol van az a csehszlovák törvény, mely az izr. vallású polgárokat ilyenre kötelezi ?
Jó volna, ha már egyszer maguk a szülők tiltakoznának a tanügyi vezetőség ezen minden kultúr- és civilizált érzést lábbal tipró önkényes rendelkezések ellen.
3. A harmadik eset a kajdanói református iskola sorsáról szól.
Kajdanó Rákosnál is kisebb község, melynek lakói részben szintén református vallású ma­gyarok, kik hogy gyermekeik részére a magyar tannyelvű tanítást biztosítsák, a legnagyobb ál­dozattal egy református iskola felállítását hatá­rozták el. A református lelkész e célra lakásának legnagyobb szobáját ajánlotta fel és adta át, a hívek pedig azt kitatarozták, felszerelték s készen állott az engedélyezett iskola.
A tanítás megkezdése előtt kiszállott a faluba a bizottság, hogy megvizsgálják, alkalmas-e a már felszerelt terem iskola, illetve tanítás céljára. Ismerjük már e bizottságot, jót nem lehet várni tőlük, hanem csak nagy útiszámlát.
A nagyérdemű bizottság természetesen sokkifogást talált: nincs előszoba, a hideg az ajtón jön be, (!) alacsony a szoba és állítólag nem parkettás a padlós ezek miatt az iskola nem engedélyezhető.
A kajdanói református magyarok minden igye­kezete, minden áldozatkészsége és áldozata füstbe ment, ott áll a drága pénzen felszerelt terem, melyben nem szabad tanítani.
A vizsgálóbizottságot a szemle megtörténte után a pap mcginvitálta egy pohár sörre, a bi­zottság nagy fejei nem a legudvariasabb, nem a legúribb formában utasították el a magyar ter­mészetnek ezen becsületes megnyilatkozását — talán azért, mert őket egy pohár sörfel nem le­het megvesztegetni. (!?)
Szomorú dolgok ezek, melyeknek fájdalmánál csak a magyarságot megfojtani akaró törekvés fájdalmasabb.

Fotó: A munkácsi Latorca-part 1922-ben.

Forrás: Fortepan.

 

Azért ne vegye el!

 

Hunyadi Sándor, a kiváló regény- és drámaíró, aki elég jól ismerte a vöröslámpás házak világát, sétál a Körúton. Épp razzia van, a rendőrök begyűjtik a strichelő lányokat. Hunyadihoz odacsapódik egy lány:

- Ne haragudjon szerkesztő úr, ha engem itt elkapnak a rendőrök, bezárnak! Én tartom el anyámat, a gyerekemet. Magába karolhatnék, és mondaná azt, hogy a menyasszonya vagyok?

- Persze, jöjjön csak nyugodtan, semmi baj!

Nemsokára találkoznak egy rendőrrel. Hunyadi meg mondja:

- A hölgy a menyasszonyom, biztos úr!

- Igen kérem, tessék továbbmenni! - mondja a rendőr és tiszteleg.

Mennek pár lépést, mire a rendőr utánuk szól:

- Szerkesztő úr!

Hunyadi kérdőn hátrafordul.

- Azért ne vegye el!