Pedig ő jót akart

 

Kohnt beviszik az ÁVH-ra, mert nem volt nála személyi. Jól megverik, utána megkérdik:
- Na, hol laksz, te disznó?
- Kérem, én a Síp utca 8-ban.
- Menjen csak ki két nyomozó - utasítja a tiszt a beosztottjait -, és ellenőrizze!
Két bőrkabátos el is indul, Kohnt tovább verik. Rövidesen visszajön a két ÁVH-s:
- Főnök, a megadott címen semmilyen Kohn nem lakik!
- Szóval hazudtál, te szemét!?
Kohnt egész éjszaka verik, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy a Síp utcában lakik. Mivel nem merült fel ellene semmi, hajnalban elengedik.
Kohn kékre-zöldre verve befordul a Síp utcába, meglátja a házmester:
- Kohn úr, Kohn úr, tegnap kereste két ÁVH-s, de nem árultam el, hogy itt lakik.

Életre szóló bevésődés

 

"Akár életre szólóan önbizalom-hiányossá tehetek egy gyereket, ha folyton olyasmiket mondogatok neki, hogy nem fog ez neked menni, nincs hozzá eszed ügyességed/tehetséged, reménytelen eset vagy. Pedig de sok mindenre képesek vagyunk! Mínusz helyzetből is fel tudunk zárkózni! Igen, van, amiben nem mutatkozunk kimagaslóan jónak, de az is kigyakorolható egy bizonyos szintig. Ha pedig biztatást, bátorítást, megerősítést kapunk, az is kibontakozik belőlünk, ami a saját egyedi, speciális tehetségünk. De kell a támogatás! A gének önmagukban még nem döntenek el semmit, csak potenciált jelentenek, lehetőséget, amelyet a pszichogenetikai és szocializációs hatások bontakoztathatnak ki vagy hagyhatnak megvalósítatlanul. Ahhoz, hogy egy adott gén kinyíljon, kifejlődjék a hozott képesség, az kell, hogy a megfelelő, szenzitív időszakban megkapja a kulcsingert, ahogy egy fejlődő növénynek is meg kell kapnia a napsugarat és a vizet, hogy tovább tudjon növekedni. Minden génnek megvan a maga kulcsingere, amelynek hatására úgy nyílik ki, mintha egy zárban elfordítanának egy kulcsot. Ezt a találkozást nevezi úgy a pszichológia, hogy imprinting, vagyis életre szólóan mély bevésődés. Kitörölhetetlen. Ennek tudatában kellene a gyerekeinket, unokáinkat, tanítványainkat segítenünk, növelve nevelnünk."  (Prof. Dr. Bagdy Emőke)

Radnóti Miklós: Nem tudhatom - Reviczky Gábor

 

Egy román főhadnagy Sepsiszentgyörgy állomáson magyar és román lobogókat tépett össze

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1926.06.01.)

Állítólag szigorú vizsgálat indult.

Sepsiszentgyörgyről jelentik: — Uzon község állomásán a szenátorválasztásra igyekvő szavazók ültek fel a vonatra. A választók közül Ördög László mellén egy Averescu csillagérem volt, amelyet egy utas katona a vonat elindulása előtt Ördög melléről letépett, azután á védtelen embert minden igaz ok nélkül arculvágta. Az incidens további folytatását a vonat elindulása akadályozta meg. Ezen a vonaton egy regátbeli főhadnagy vezetése alatt negyven katona utazott. A főhadnagy, aki az inzultáló katona pártját fogta, elhatározta, hogy a sepsiszentgyörgyi állomáson útját állja a szavazóknak. Haditervének végrehajtása azzal indult meg, hogy Tőkés Mihály és Pajor János magyarosi gazdálkodók kezéből a román és magyar lobogókat kiragadták és azokat foszlányokká tépték, a zászlórudakat pedig összetördelték.
A főhadnagy ezzel nem elégedett meg, hanem izgatta katonáit, hogy  keljenek birokra a békés polgárokkal. A verekedés során a zászlóhordókon kívül Bartha Lajos református lelkészt is alaposan megverték. Ezután a tiszt parancsot adott a katonáknak, hogy töltsék meg fegyvereiket, s adjanak a székely gazdákra sortüzet.
A magyarok összfegyelmezettségének köszönhető, hogy az állomás peronja nem lett vértenger. A szavazó polgárság jobbnak látta a csendes visszavonulást, hogy a kínos ügyet jobban el ne mérgesítsék.
Ez a brutális eset futótűzként terjedt el a városban és általános konsternációt okozott. A polgári és katonai hatóságok, élükön Todicescu tábornokkal, rögtön kiszálltak a helyszínére s megindították a vizsgálatot. A tábornok elrendelte, hogy a főhadnagyot, aki Kézdivásárhelyre került, azonnal kihallgassák. Az is megállapítást nyert, hogy a negyven főből álló transzport Udvarhelyről érkezett.
A rendőrség ebben a botrányos afférban külön nyomoz.

 

A képen: Sepsiszentgyörgyi utcakép 1933-ból.

Forrás: Fortepan.