(Az ínyencek hungarikuma)
A
legenda szerint a cukrászinas véletlenül porcukrot hintett a vajba só helyett.
A mester, Dobos C. József (1847–1924) nem restellte megkóstolni az elegyet, és
mivel finomnak találta, addig kísérletezett vele, míg megalkotta belőle a könnyű,
csokoládépiskótás, karamelltetejű dobostortát. Ez forradalmi újdonságnak
számított 1884-ben, mert addig súlyos, főzöttkrém-alapú, emeletes, díszes
édességcsodákat készítettek.
A
következő évben az Első Budapesti Országos Általános Kiállításon maga az
uralkodói pár, Erzsébet és Ferenc József is elégedetten ízlelgette a
dobostortát, és ez elindította európai karrierjét. Jégtömbök és különleges
csomagolás védte a távoli nagyvárosokba indított szállítmányokat, amelyek a
Kecskeméti utcai műhelyben készültek.
A
receptet egészen 1906-ig féltve őrizte a névadó, aki a sok gyenge utánzat
láttán átadta a titkot a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek és
visszavonult. Ezután a tagok szabadon készíthették az eredeti dobostortát,
aminek 2017 óta miniszteri rendelet alapján a Magyar Élelmiszerkönyv határozza
meg az összetételét és alakját. E szerint „kör alakú torta, amelyben öt egyenlő
vastagságú doboslap között doboskrém található. A dobostorta tetejét az
aranybarnára karamellizált cukorral készített dobostető alkotja.”